Budapest, 2012.

- Csőtörés volt tegnap délután. A helyszínelők is itt álltak meg. – mondta az egyenruhás rendőr, miután Budai leállította a szolgálati autót II. kerületi Balogh Ádám utca és Hegyi utca sarkán. Ahogy a kerítés mellett a kék tábla is jelezte, a Balogh Ádám utca innentől kezdve zsákutca volt, de felhajtani a piros-fehér táblákkal körbe rakott útfelbontás miatt nem lehetett. – Jobbra a második ház lesz az.

Budai a szájába tolt egy cigarettát és felballagott az enyhe emelkedőn. Kővári Attilát a három emeletes társasház egyik földszinti lakásában ölték meg. A férfi a nappali közepén feküdt mellkasában a késsel, oldalánál és a karja alatt az összegyűlt vér feketéllett.
- Rablógyilkosságnak tűnik. – a zselés hajú nyomozó intett Budainak és kilépett a nappaliból a szilánkokkal teli teraszra. – Az elkövető betörte az üvegajtót, elfordította a benne lévő zárat és elkezdte kipakolni a széfet. Ekkor lephette meg a házigazda.
Az alezredes körülnézett a fényűzően berendezett lakásban. A drága bútorok és festmények között szinte elveszett a falba épített széf, melyet most két papírruhába öltözött helyszínelő vizsgálgatott.
- Az áldozat tehetős vállalkozó. Elsősorban az építőiparban vannak érdekeltségei.
- Család? – Budai csodálkozva állapította meg magában, hogy csak most szólalt meg először, mióta megérkezett a helyszínre.
- Egyetemista fiú és második feleség, de egyikőjük sincs itt. A srácot még nem értük el, valami buliban volt tegnap, az asszony pedig Herceghalmon van egy wellness hotelben tegnap reggel óta. Úgy volt, hogy a férj ma reggel megy utána.
- Ki találta meg a holttestet?
- Két munkás. Wc-re akartak bekéredzkedni valahova.
Tóth Mihály és Szabó Lajos mereven nézték Budait. Az alezredes figyelmét nem kerülte el, hogy egyikük keze ökölbe szorult, mikor a nyomozó kollégák félrehívták őket.
- Kérem szépen, mi nem csináltunk semmit. – mondta Szabó és megvakarta az állát. – Mikor megláttuk az urat, azonnal telefonáltunk a rendőrségnek.
- Ha jól tudom, maga ismerte Kővári Attilát. – fordult Budai az alacsony, zömök Tóth felé.
- Ami igaz, az igaz. Két éve dolgoztam az egyik építkezésén. – a férfi lassan beszélt, és az alezredesnek az a benyomása támadt, hogy megválogatja a szavait. – Jó ember volt, megismert tegnap. Kezet is fogtunk.
- Én azt az információt kaptam, hogy csúnyán váltak el. Kővári kirúgta annak idején, mert maga részeg volt.
- Halottakról csak jót, uram. Vagy semmit.
- Maga eredetileg lakatos, ugye? – Szabót annyira váratlanul érte Budai kérdése, hogy önkéntelenül is hátralépett egyet.
- Az lennék, kérem szépen. De…
- Hol voltak tegnap este?
A két férfi egymásra villantotta a szemét, Szabó el is vörösödött.
- Kérem szépen, - nyögte ki nagy sokára. – van nekem néhány hölgyismerősöm a nyolcadik kerületben…

Budai már indulni akart, mikor az utca másik oldalán meglebbent egy függöny. Alacsony, középkorú nő nyitott ajtót barnára festett hajjal.
- Meghalt a disznó? – kérdezte gonosz tekintettel.
- Milyen viszonyban volt Kővári Attilával, asszonyom?
- Klári, az első felesége a legjobb barátnőm volt. – mondta a nő ingerülten. – De ez a szemét elhagyta és elvette azt a ribancot. Nem vette észre, hogy az orránál fogva vezeti, csak a pénze kellett neki, miközben…
- Miközben? – Budainak érzékelte, hogy a nő hirtelen elharapta a mondat végét. Mintha kicsit el is szégyellte volna magát. Valami nem stimmel. Valami nincs a helyén.
- Maradjunk annyiban, hogy az a nő nem tisztelt senkit és semmit.
- Tudta, hogy van egy széf az áldozat nappalijában?
- Mindenki tudta, hogy a bőre alatt is pénz van. Nem titkolta soha, hogy jól megy az üzlet. Kíváncsi vagyok, mit kezd majd a hálátlan fiacskája vele.
Kővári Attiláné sápadt bőrű, fekete hajú nő volt. Mikor megtudta, mi történt, ágynak esett és ki sem mozdult a wellness szálloda szobájából.
- Elnézést, asszonyom, hogy csak most értem ide. – mondta Budai. – De nagy volt a forgalom.
- Nekem ne mondja, - suttogta a Kőváriné elhaló hangon. – alig lehet közlekedni manapság. Már az ember háza előtt is feltúrják az utat.
- Itt töltötte az estét?
- Egy percre sem mozdultam ki. Attilát vártam.
A zselés hajú nyomozó a hotel előtt várakozott.
- Elvileg ki lehet jutni a szállodából a hátsó lépcsőn úgy, hogy a senki nem lát. – közölte tárgyilagosan. – De Kőváriné itt volt tegnap este. Este 11-kor szendvicset rendelt, amit a szobapincér vitt fel neki. A fickó furcsállta, hogy a nő nyitva hagyta a szoba ajtaját, de aztán látta, hogy az erkélyen cigarettázott.
- A fiút elértétek?
- Farsangi buli volt az egyetemen. Délelőtt találtak rá egy koleszszobában másnaposan. Hófehérkének öltözött. Miután a kollegák szóltak neki, azonnal leutazott az anyjához Kecskemétre.
Hmm. Budainak eszébe jutott Steinhardt. Ez kedvedre való lenne, Palikám.