Sötét kapualj

Egyperces krimi 49

Budapest, 2013.

Hidasi Ervin holttestére este nyolc körül találtak rá a házuk előtti kapualjban a Nagy Fuvaros utca Mátyás tér felé eső részén a VIII. kerületben.
- Hátulról ütötték le. – mondta az alacsony orvos és Budaira pillantott. – Ez elég rossz környék, mindennaposak a rablások.
- Maga most már nyomoz is? – kérdezte az alezredes vigyorogva, miközben füstszűrőig szívta a cigarettát.
Az orvos megvetően felhorkantott.
- Tudja, hol talál. – morogta és a beszállt a helyszínelők kék-fehér Fordjába.

- Hiányzik valami? – kérdezte Budai a zselés hajú, fiatal nyomozót.
- Szerintem megzavarták az elkövetőt. Az áldozaton rajta volt a karórája, a zsebében pedig ott volt a pénztárcája is. Igaz nem sok volt benne.
- Mit tudunk az áldozatról?
- Hidasi Ervin, negyvenkilenc éves, a házban lakik a feleségével. A szomszédok szerint leszázalékolt rokkantnyugdíjas, aki minden idejét a sarki totózóban vagy a kocsmában tölti.
Ki akar egyáltalán kirabolni egy ilyen alakot?
Hidasiné kopott melegítőben nyitott ajtót. Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Délután hat körül mehetett le Ervin a kocsmába. – mondta rekedt hangon. – Minden nap ott volt. Valaki biztos kifigyelte.
- Mit gondol, miért támadták meg a férjét?
- Nem tudom, biztos úr. Nincs nekünk semmink, – az asszony felhúzta a vállát és körbe mutatott a lelakott szobán. - szegény emberek vagyunk.
- Utazik valahova? – kérdezte Budai és az egyik fotelben lévő prospektusokra mutatott.
- Dehogy, csak álmodozom, biztos úr. Csak álmodozom.
Baloghné Fodor Erzsébet Hidasiék mellett lakott és legalább nyolcvan éves volt. Egyik kezében vaskos klopfolót tartott és hunyorogva nézte az alezredes feltartott igazolványát.
- Én mondom magának, megérdemelte. Erőszakos semmirekellő volt. Folyton csak a szerencsejátékon meg az iváson járt az esze, kérdezzen csak meg bárkit.
- Ezek szerint nem kedvelte Hidasi urat.
- Úr? Nem úr volt az, hanem egy disznó! A múltkor is megtámadt, mikor levittem a szemetet!
- Tett feljelentést?
- Dehogy tettem! – az idős asszony meglóbálta a kezében tartott konyhai eszközt. – De azóta magamnál hordom a húsverőmet!

280px-nagy_fuvaros_utca_7.jpg
Tajti Árpád izgatott arckifejezéssel támaszkodott a körfolyosós épület első emeletén a korlátnak. Rágógumit rágott és láthatóan csak arra várt, hogy a nyomozók megszólítsák.
- Beszéltek már a kocsmában azzal a dagadttal? Mondta, hogy miben mesterkedett Ervin? – kérdezte Budait hadarva.
- Nézze, uram, egyelőre még mi teszünk fel kérdéseket.
- Igen, de csak jelezni akarom, – mondta a férfi, izgalmában kiesett a rágó a szájából. – hogy szerintem nagyon fontos információi lehetnek.
- Maga honnan tudja ezt?
- A múltkor kihallgattam, amikor egy megkent zsokéról beszélnek az ügetőn.
Egy megkent zsoké az ügetőn. Ez igen.
- Ismerte Hidasiékat egyébként?
- Persze! – Budai látta, hogy Tajti fontosnak érzi magát, ahogy magyarázni kezdett. – Ervin egy iszákos munkakerülő volt. Szerintem a nyugdíjazása körül sem volt minden rendben, de nem sokan merték neki ezt felhánytorgatni, mert könnyen eljárt a keze. A felesége mindig panaszkodott, de tudja, hogy van ez, csak a szája járt, miközben ugyanúgy benne volt mindenben.
- Baloghnéról mi a véleménye?
- Vén, bolond szipirtyó, ráadásul olyan rossz a szeme, hogy szinte semmit nem lát. Valamelyik nap nekimentem itt a kapuban és azt kezdte híresztelni, hogy rátámadtam.
A kis kocsmában vágni lehetett a füstöt. Összesen hárman voltak az apró helyiségben. Ketten közülük a pult fölé erősített televíziót bámulták, míg a harmadik, egy kék melegítős, nagyon kövér férfi elvigyorodott, ahogy meglátta a nyomozókat.
- Tudtam, hogy jönni fognak. – mondta és üdvözlésre nyújtotta hatalmas markát. – De mielőtt bármit is gondolnának, nem én voltam. Ervin itt volt délután, iszogattunk és beszélgettünk, aztán hirtelen lecsapta a poharát és elhúzott.
- Maga pedig itt maradt és nézte tovább a tévét. – Budai elhúzta a száját és a két másik felé intett. – Gondolom, a barátai tanúsítják.
A kövér arca eltorzult, ahogy a torz mosoly a képére fagyott.
- Honnan tudta, felügyelő úr? Megvártuk, amíg befejeződik a lottósorsolás és együtt néztük a meccset. Ha kutakodni akar, akkor inkább azzal az izgága pojácával kezdje. Szerintem szerelmes volt Ervin asszonyába.
Budai lassan sétált visszafele a Nagy Fuvaros utcában. Cigarettázva kerülgette a mindenhol jelen lévő kutyapiszkot és elgondolkozva bámulta a sötét kapualjakat. Ahogy odaért a még mindig villogó rendőrautókig, felnevetett.
Hoppá!