Gyilkosság Karácsonykor

Egyperces krimi 53.

Budapest, 2011. 

Az ember azt hihetné, hogy a szeretet ünnepén nem történnek gyilkosságok, de Budai pontosan tudta, hogy ez nem így van. A több napon át tartó családi összejövetelek mindig felszínre hozzák a lappangó ellentéteket. Meg sem lepődött, mikor december 26-án délután csörgött a telefonja. A hívás azonban nem a központból, hanem a patológiáról jött.

- Cián? – kérdezte meghökkenve az alacsony, ráncos orvost, aki egykedvűen rágógumizott a kórház alagsorában. – Az meg, hogy lehet?
Szántó Angéla a családi ebéd után lett rosszul, de a kiérkező mentők már nem tudták megmenteni az életét. Később a kötelező boncolás során vált világossá, hogy megmérgezték.
- Igazából ciánglikozid, megtalálható a mandula héjában vagy a barack magjában. A halálos adaghoz elég sok kell belőle, de a karácsonyi ételekhez keverve fel sem tűnik.
- Ha maga nem ennyire alapos, most én is otthon lehetnék, hogy belefulladjak az evésbe. – morogta Budai.
- Úgy tudtam, elvált a feleségétől és nincsenek gyerekei. – mondta az orvos és megsemmisítő pillantást vetett az alezredesre. – Vagy tévedek?
Budai Rákoskeresztúr szélén állt egy csendes utcában Szántóék háza előtt és elgondolkozva cigarettázott. Karácsony másnapján az áldozat együtt ebédelt a férjével, a szüleivel, a húgával és a nagymamájával. A mérgezés tüneteiből következően másnak nem volt lehetősége a gyilkos dózist belerakni Angéla ételébe.
Hacsak…
Kiss János megtörten ült a nappali közepén. Szemei könnyben úsztak, a lába pedig enyhén remegett.
- Házasok voltunk, de Angi nem vette fel a nevemet, megtartotta a Szántót. Sokat veszekedtünk emiatt, pedig nem kellett volna. Egy semmiség az egész.
- Tud valakiről, aki ártani akart a feleségének? – kérdezte Budai és végignézett a nappali közepén álló asztalon. Halászlé, töltött káposzta, sültek, sütemények. Melyikben lehetett?
- A húgával évek óta nem beszéltek, ez lett volna az első alkalom. – mondta a férfi. – Csak nem gondolja, hogy…
- Miért voltak haragban?
- Hat éve, mikor a nagyapjuk meghalt, Angira hagyta a családi aranyórát, ami Ildi szerint neki járt volna.

20140723sargabarack-barackmag-magok.jpg

Szántó Ildikó egy apró termetű, feldíszített fenyőfa mellett álldogált az emeletre vezető lépcső előtt.
- Megmérgezték, igaz? – kérdezte vékony hangon és felhúzta a szemöldökét. – Azért kérdezősködik ennyit, ugye?
- Ez csak rutineljárás. – mondta Budai. – Minden esetben így járunk el. Meséljen inkább arról az aranyóráról.
- Rutineljárás, mi? – a nő mély levegőt vett. – A nagyszüleim igazi régimódi emberek voltak, konzervatív értékekkel és a nagyapám úgy ítélte meg, hogy érdemesebb vagyok arra a hülye órára, mint a nővérem, aki még a férje nevét sem vette fel. Ennyi. Ha többet akar tudni, kérdezze meg a mamát.
- Mi történt az órával?
- Eladtam, mert kellett a pénz. Akkor vesztünk össze végleg Angival.
Budai a konyhában találta meg a Szántó-házaspárt, teát ittak és némán nézték az alezredest.
- Hogy ki csinálta az ebédet? – kérdezte a feleség lassan. – A halászlét és a sülteket én készítettem, a töltött káposztát anyósom hozta, a süteményeket pedig rendeltük.
- Angéla mikor lett rosszul?
- A halászlé után anyám szedett mindenkinek a töltött káposztából, - Szántó István megpróbált visszaemlékezni. – aztán kimentünk a fához, hogy megemlékezzünk apámról.
- Egyszerre tértek vissza az asztalhoz?
- Nem tudom, ilyenkor mindig elérzékenyülök. De úgy emlékszem, Angi és Ildi kinn beszélgettek még, mikor mi ketten visszamentünk.
- Anyád kiment a fürdőszobába. – szólt közbe a feleség.
- Igen, igen. Csak Jani ült már ott, szerintem kicserélte a tányérját, hogy neki jusson a nagyobb adag káposzta. – mondta Szántó István és sóhajtott egyet. – Ez annyira jellemző rá.
- Biztos vagy ebben? – a feleség hirtelen megragadta a férje karját. – Nem lehetett, hogy inkább beletett valamit? Miért van itt, felügyelő? Történt valami, amiről nem tudunk?
Budai nem tudta eldönteni, hogy a szülők megölhették-e a lányukat, de hirtelen úgy érezte, hogy nem szívesen lett volna a házaspár gyermeke. Volt valami megmagyarázhatatlanul ellenszenves a két emberben.
- Beszélhetnék az édesanyával? – kérdezte aztán halkan a férjet.
- Anyám lepihent, nagyon kimerítette, ami az unokájával történt.
- Holnap elutazok vele a gyümölcsösbe, drágám. – mondta a feleség és hideg szemeivel Budait fürkészte. – Jót fog tenni neki egy kis távolság. Már azt is nehezen dolgozta fel a múlt hónapban, hogy Janinak nem lehet gyereke és Angika majdnem belehalt a bánatba.
- Milyen gyümölcsösbe mennek?
- Őszibarackot termesztünk a Balaton környékén. Ilyenkor télen nincs ott munka, jól lehet pihenni.
Az alezredes a ház elé érve elővette a zsebéből a mobiltelefonját és két járőrt kért a XVII. kerületi Rendőrkapitányságról.
Jobb lesz ezt csendesen intézni. Mégiscsak Karácsony van.