Holhos Jánosné avagy a rendőrség csődje

 

Rendhagyó bejegyzés következik, hiszen ezúttal nem egy rövid sztori megfejtését kell kitalálni, hanem csak hátradőlni és olvasni. Tekintettel arra, hogy a hazánkban ténylegesen megtörtént bűntények, valamint azok felderítése meglehetősen hiányos és felületes formában jut el az olvasóközönséghez, úgy vélem nem haszontalan, ha megismerkedünk Holhos Jánosné (született: Papp Erzsébet) történetével, aki Magyarország egyik legkegyetlenebb sorozatgyilkosa volt, és akinek tettei szolgáltatták a Nikotin című egyperces krimiben elkövetett gyilkosság alapötletét is.
Aki egy újabb egypercesre számított, ne csüggedjen, hamarosan jön abból is a következő!

Magyarországon szerencsére viszonylag kevés (dokumentált) sorozatgyilkos tevékenykedett az elmúlt másfél évszázadban, de Papp Erzsébet közülük is kiemelkedett érzéketlenségével és az emberek iránti közömbösségével. Hidegvérű és gátlástalan hóhér volt, akinek nem számított az emberélet és aki mindig bosszút állt azokon, akikről úgy vélte, hogy ártottak neki. 1957 és 1959 között négy embert gyilkolt meg a forradalom utáni magyar vidék munkásfalvaiban, és óhatatlanul felmerül a kérdés, hogyan lehetett ilyen "sikeres" és a magyar rendőrség mit tett meg annak érdekében, hogy megállítsa őt. 
Mint látni fogjuk, gyakorlatilag semmit.
Egészen elképesztő történet következik, melyben a csapnivaló rendőri munka, a hanyagság és a figyelmetlenség az első gyilkosságot követően további három ember szörnyű halálához vezetett.

kossuth.jpgPapp Erzsébet előéletéről nem sokat tudunk, a fellelhető adatok szerint a szülői ház Penészleken állt, ahol legalább három leánytestvérrel osztoztak az eléjük tett ételen. A krónikák szerint 1957. január 17.-én ment férjhez Rostár Istvánhoz, majd a fiatal pár Perecesre költözött Fürtös József és felesége lakásába, de hamar összekülönböztek és egy bizonyos Szabó Józsefnél húzták meg magukat. Erzsébet, vagy ahogy mindenki akkoriban szólította, Papp Bözsi, nagyon hamar ráunt férje részeges életvitelére és alig fél évvel a házasságkötést követően, elhatározta, hogy megöli.

Nem szimplán elválik tőle vagy elhagyja, hanem inkább megöli. 

Mivel ő maga is dohánytermesztéssel foglalkozott korábban, tisztában volt vele, hogy a dohánylevélből előállított nikotin mérgező és életveszélyes az emberi szervezetre, ezért úgy döntött, hogy férjét folyékony nikotinnal fogja átsegíteni az árnyékvilágra. Számos internetes forrás szerint Papp Bözsi dohányból főzte ki a halálos mérget, de a rendőrségi akták és a nyomozás iratai egész mást állapítottak meg. Elfogását követően ugyan maga Erzsébet is azt vallotta először, hogy 20-25 doboz Kossuth cigarettát vásárolt és abból főzött mérget, de miután a jelenlétében lefolytatott szakértői vizsgálat megállapította, hogy az így főzött, szúrós szagú, kellemetlen, égető ízű nikotinból legalább 7 decilitert kellett volna elfogyasztani az áldozatoknak, bevallotta, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható, a növényvédelemben permetezőszerként használatos nikotint használta, mely sokkal koncentráltabban tartalmazta a halálos mérget.

Papnikotinuveg.jpgp Erzsébet a nikotin beszerzése érdekében képes volt 120 kilométert utazni testvéréhez, Vajda Lászlónéhoz Hodászra, aki 15 éve gyümölcstermesztéssel foglalkozott, így jogosult volt nikotin vásárlására. Fedősztorinak azt találta ki, hogy a méreggel patkányokat akar irtani, és mikor a nővére más mérget javasolt, akkor is hajthatatlan maradt. Ezt követően a vásárlásra a hodászi földművesszövetkezeti boltban került sor. A nikotin 19 forint 90 fillérbe került és négy ember borzalmas halálát okozta.

 

             Az első gyilkosság – Tarnóczi Ilona (1957. augusztus 01.)

Papp Erzsébet a nikotint egy 2 decis pálinkás üvegbe öntötte és egy sarokban álló hokedli alá rejtette. Mivel nem volt benne biztos, hogy a méreg elegendő lesz férje megölésére, úgy döntött, hogy először próbát tesz a szomszédban lakó, 5 éves Tarnóczi Ilonával, aki gyakran járt be hozzájuk játszani, főleg azért is, mert ebben az időben a nő vigyázott egyik testvére Irén nevű, 2 éves lányára. A végzetes délutánon nő feltehetően először borral itatta a gyereket, majd egy pohárba nikotint is öntött és úgy adta oda a kislánynak. A gyermek körülbelül egy kortyot ihatott, majd rosszul lett és tántorogni kezdett, mire Papp Erzsébet kituszkolta az utcára, ahol végül összeesett és meghalt. Képzeljük csak el ezt a kegyetlen hidegvért, ezt a lélekjelenlétet! Nem elég, hogy eltervezi a kislány megölését, mikor a gyermek haldoklik, van lelki ereje kitolni az utcára, mintha nem is járt volna nála.

police2.jpgDe nézzük, hogy a rendőrség hogyan vizsgálta ki az ügyet!
A nyomozás elképesztő hibákkal zárult. Az elvégzett boncolás szerint a halál oka fulladás volt, tekintettel arra, hogy öklendezés közben nyálkás ételpép zárta el a kislány gégéjét, amitől megfulladt. A gyomor erős, alkoholos szagára tekintettel vért vettek és továbbították az ORFK laborjába, de ettől függetlenül augusztus 05. napján az ügyet irattárba helyezték. A később megérkező vérvizsgálat kimutatta, hogy a gyereknek legalább 3 deciliter 10%-os bort kellett halála előtt fogyasztania, azonban a nyomozást lefolytató miskolci rendőrkapitányság bűnügyi osztálya nem foglalkozott azzal, hogyan kerülhetett ennyi alkohol egy 5 éves kislány gyomrába! Nem mellesleg az sem érdekelte a nyomozókat, hogy a szomszédok elmondása szerint a gyermek Papp Erzsébeték udvarából vánszorgott ki! Két hónappal később, novemberben a körzeti megbízott kihallgatta ugyan az apát, hogy volt-e tudomása arról, hogy a lánya alkoholt fogyasztott, majd a nemleges választ követően az ügyet befejezettnek tekintették. Az ügyirat irattárba került, a temetési engedélyen szereplő haláloknál pedig influenzából (!) adódó hányingert és fulladásos halált tüntettek fel. Hihetetlen, hogy a szülőkön kívül gyakorlatilag senkit nem érdekelt egy fiatal gyerek halála.

           Második gyilkosság – Fürtös Józsefné (1957. augusztus 07.)

Papp Erzsébet, abban a tudatban (hisz jóban volt a gyermek szüleivel, akik elmondták neki), hogy a Tarnóczi Ilona ügyében folytatott „nyomozást” augusztus 05. napján lezárták, elhatározta, hogy régi haragosát, a róla rosszindulatú pletykákat terjesztő, Fürtös Józsefnét is elteszi láb alól. Augusztus 07. napján dél körül el is ment a nőhöz. A fedősztorija ezúttal az volt, hogy a sok gonosz pletyka után ki akar végre békülni. Tudta, hogy Fürtösné szereti a pálinkát, ezért elővette a nikotinnal teli üveget, töltött belőle egy pohárba, majd ’béküljünk ki’ felkiáltással odaadta azt a nőnek. Fürtösné ivott, majd 5-6 lépés után tántorogni kezdett és meghalt.

A rendőrségi eljárás ebben az esetben is hemzsegett a hibáktól. A helyszínre először a körzeti megbízott érkezett, aki átkutatta a lakást, de bűnjelet nem talált, majd kikérdezte az ott tartózkodó három tanút, akik egybehangzóan állították, hogy Papp Erzsébet az áldozat mellett volt, mikor a haláleset bekövetkezett! Egy jobb érzésű nyomozónak feltűnhetett volna, hogy már a második ember hal meg a nő közvetlen közelében az amúgy nagyon csekély lélekszámú faluban, de a körzeti megbízott nem látta az összefüggést és a fület botját sem mozgatta. A boncolásra másnap került sor, melynek keretében megállapították, hogy az áldozat 5 hónapos terhes volt. Ezt követően 1957. augusztus 16.-án nyomozás indult, ami alapján azt is hihetnénk, hogy a rendőrség vezetői a figyelmetlen körzeti megbízott jelentése nyomán végre Erzsébet nyomába eredtek, de nem is tévedhetnénk nagyobbat.
A nyomozás ugyanis nem emberölés, hanem magzatelhajtás elkövetésének gyanúja miatt indult!
A terhesség megszakításának számos házi praktikája volt akkoriban is. Ilyen módszer volt, mikor a pálinkába élesztőt kevertek és azt itták meg, vagy dohánylevélből nikotint főztek és a forró gőz fölé ülve várták, hogy az felszívódjon a méhben. Egy-két esetben az is előfordult, hogy a nikotinfőzetet megitták. Miután a rendőrség értesült arról, hogy az áldozat várandós volt, vélhetően azt a téves prekoncepciót alakította ki (melyhez végig ragaszkodott), hogy Fürtösné megpróbálta megszakítani a terhességét. Elképesztő.

poisonglass.jpg

De térjünk vissza a gyilkosság délutánjához! Fürtösné férje egy falubeli segítségével a konyhában megtalálta a nikotinos méregpoharat (abban a helyiségben, melyet a körzeti megbízott már átkutatott!), melynek az alján még a folyadék is ott lötyögött szúrós, kellemetlen szagot árasztva. Jó állampolgárhoz és gyászoló férjhez hűen a poharat bevitte a Borsod megyei Rendőrfőkapitányságra, ahol az eljáró nyomozó nem vette át tőle azt, mondván, hogy a felesége öngyilkos lett. A férj kétségbeesésében a poharat igazságügyi szakértőhöz vitte, aki továbbította azt a rendőrség központi laborjába. Ez a vizsgálat, valamint az áldozat belső szerveinek vizsgálata kimutatta a nikotin magas koncentrációját a poháron és az elhunytban is, de a hatóságok továbbra is ragaszkodtak a magzatelhajtáshoz és a nyomozást 1958. január 09.-én megszüntették azzal, hogy feltehetően a cselekmény öngyilkossággal végződött, azaz Fürtösné a terhességét meg akarta szakítani, de valószínűleg túladagolhatta az erre a célra szánt nikotint. A férj panaszát elutasították.

           Harmadik gyilkosság – Rostár István (1957. augusztus 23.)

Fürtösné halálát követően Papp Erzsébet úgy érezhette, hogy soha nem fogják elkapni, hiszen annak ellenére, hogy kihallgatták a nő ügyében, semmi nem történt. Így aztán elérkezettnek látta az időt, hogy a férjét is hidegre tegye végre. Augusztus 23.-án az ismét kissé illuminált állapotban lévő Rostár arra kérte feleségét, hogy menjenek el csónakázni és vacsorázni Lillafüredre. Erzsébet, aki három hét (!) leforgása alatt a harmadik embert akarta megölni, kapva kapott az alkalmon. A Vadászkürt Étteremben halat rendeltek és a nő egy óvatlan pillanatban a nála lévő nikotinos üvegből öntött egy keveset férje italába, melyet az annak rendje és módja szerint megivott, majd pár perccel később remegő szájszéllel távozott az élők sorából.lillafured.jpgA nyomozás teljes egészében az orvosszakértői véleményre támaszkodott, mely az alkoholmérgezést jelölte meg a halál lehetséges okaként, melyet az is alátámasztott, hogy addigra Rostár már elég sokat ivott (a vérképe szerint 1 liter 10%-os bort fogyasztott közvetlenül a halála előtt). Ráadásul felesége is azt vallotta, hogy gyomorbeteg volt és nem lett volna szabad alkoholt innia. Az elfogyasztott nikotint a vérből lehetett volna kimutatni, de ilyen vizsgálatra nem került sor. A boncolás sor megelégedtek azzal, hogy az elhunyt gyomrának rendkívül erős alkoholszaga volt... A rendőrségnek továbbra sem tűnt fel, hogy Papp Erzsébet közelében gyakorlatilag hullanak az emberek, a temetési engedélyt kiadták (ami azt jelentette, hogy nem történt bűncselekmény) és a nyomozók a rendőrségen érdeklődő (!) nőnek azt mondták, hogy „ha nem hiszi, hogy a férje alkoholmérgezésben halt meg, igyon meg egy liter pálinkát maga is”, az ügyet pedig lezártként kezelték.

              Negyedik gyilkosság – Juhos Ferencné (1959. április 23.)

A fenti három gyilkosságot követően Papp Erzsébetnek 1958 elején gyermeke született elhalálozott férjétől, aki 3 hónapos korában tisztázatlan körülmények között szintén meghalt (a gyermek haláláról nem nagyon lehet tudni semmit, de a nő később az eljárás során hazudott sírhelyének hollétéről, ezért a hatóságok az exhumálás mellett döntöttek, mely azonban nem hozott eredményt). Az asszony ezután Pereces községből Penészlekre költözött és visszahúzódó életmódot folytatott. Általa megölt férje anyjával kiváló kapcsolatot tartott fenn (!) és együtt kezdtek el dolgozni az ország másik végében fekvő Horvátkimlén az állami gazdaságban 1958 nyarán. A gazdaságban ismerkedett meg Holhos Jánossal, aki rövid idő múlva feleségül is vette, de miután az asszony őt is meg akarta mérgezni, megverte, majd elköltözött tőle! A rendőrségnek azonban nem szólt a gyilkossági kísérletről.

Ezt követően Erzsébet, immár Holhos Jánosnéként megismerkedett egy Horváth nevű roma férfival, akivel élettársi kapcsolatra lépett. Ez azonban kiváltotta a gazdaság dolgozóinak ellenszenvét, akik kiközösítették, illetve a szülei nemtetszését is, akik közölték vele, hogy ha továbbra is együtt él Horváthtal, akkor kitagadják a családból és a földből származó jövedelmüket testvérének, Juhosnénak adják. A családi nemtetszésre fittyet hányva, Holhosné egy ideig még együtt élt Horváthtal, de később szakított vele és némi huzavona után visszatért a szülői házba, ahol befogadták. Erzsébet korábban sem szívlelte testvérét, de az apai juss megvonásának lehetősége valószínűleg megpecsételte Juhosné sorsát. Az sem számított, hogy a szülők visszafogadták Erzsébetet a családba és már nem volt napirenden a pénz kérdése. Addigra már elhatározta, hogy megöli testvérét. Április 23.-án a reggeli busszal elutazott Nyírbátorba, meglátogatta nővérét és a már jól ismert nikotinos üvegből öntött az italába.pline2.jpgA nyomozás ismét amatőr módon folyt. A nyírbátori rendőrség nem sok mindent csinált. Miután a boncolás nem tudta megállapítani a halál okát (!), a belső szerveket az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetbe küldték, a temetési engedélyt kiadták, az ügyet pedig irattárba tették. Holhosné egy darabig kivárt, majd miután elegendő idő eltelt és semmi nem történt, már biztosra vette, hogy ezt a gyilkosságot is megúszta. AZ OBVI vizsgálati eredménye 1959. júliusáig (több, mint három hónap telt már el) sem érkezett meg, ezért a nő visszavitte a penészleki italboltba a már többször említett nikotinos üveget, hogy visszaváltsa. Az italboltos kiöblítette az üveget, pálinkát töltött bele és eladta Ónodi Ferenc tanítónak, aki ivócimborájával együtt rosszul lett tőle és visszavitte az üveget a boltba.r_11_sz_italbolt.jpgTekintettel arra, hogy azt feltételezték, hogy az üveg korábban mérgezett volt, a körzeti megbízott kiderítette, hogy Holhos Jánosné volt az eredeti gazdája, majd egy felismertetés keretében az asszony rá is mutatott. Miután azonban elmondták neki, hogy páran rosszul lettek a benne lévő folyadéktól, hirtelen elbizonytalanodott és már nem is tudta pontosan, hogy melyik üvegről volt szó... A körzeti megbízott az esetről jelentést készített és a megjegyzés rovatba beírta, hogy egyébként azt beszélik a faluban, hogy Holhos Jánosné korábban már három embert megölt nikotinnal. Ez volt az a feljegyzés, ami végül mozgásba hozta az igazságszolgáltatás rozsdás kerekét. Némi viszontagság után a jelentés ugyanis eljutott a nyírbátori járási ügyészségre, ahol valaki végre meglátta az összefüggéseket és további nyomozást rendelt el. Ekkor már 1959 augusztusa körül jártunk és 130 nappal a minták elküldése után megérkezett az OBVI vizsgálati eredménye is, ami kimutatta, hogy Juhosné halálát nagy mennyiségű nikotin okozta. Mindezek után a Szabolcs-Szatmár megyei rendőrség gyilkosság miatt indított nyomozást, azonban semmilyen bizonyítéka nem volt.

Mit tesz ilyenkor a rendőrség? Hát, szépen őrizetbe veszi a feltételezett tettest, hátha megtörik a fogdában (ez a gyakorlat azóta sem ment ki a divatból). 1959. szeptember 17.-én őrizetbe is vették Holhosnét és a biztonság kedvéért a fogdában egy beépített ügynököt telepítettek mellé. Az ügynök azonban saját és a nyomozók ügyetlensége („a fogdában nem ezt mondta”) folytán hamar lelepleződött Holhosné előtt és mivel továbbra sem volt semmilyen bizonyítékuk, két nappal az őrizetbe vétel után kiengedték.racsok_casanovaja.jpgA rendőrség az ügyészséggel együtt azonban addigra „szagot fogott” vagy csak szimplán jóvá akarták tenni a korábbi nyomozások hanyagságait és nem szüntette meg az ügyet. Széleskörű adatgyűjtésbe fogtak a négy gyilkosság vonatkozásában és lassan, de biztosan összeszedték azokat a szükséges tanúvallomásokat melyek 2-3 évvel korábban is a rendelkezésükre állhattak volna. Végül 1960. szeptember 06.-án őrizetbe vették Papp Erzsébetet és előzetes letartóztatásba helyezték. Láthatjuk, hogy a rendőrség majdnem egy éven keresztül nyomozott, mielőtt erre sor került volna. Ezúttal semmit nem akartak a véletlenre bízni, de az idő elhúzódását az is elősegítette, hogy Holhosnénak 1960 elején újból gyermeke született és az ügyészség a korabeli szokások szerint várni akart, amíg a gyerek hat hónapos lesz (korábban nem akarta elszakítani anyjától a csecsemőt). Miután azonban egy szerencsétlen baleset (?) következtében Holhosné és a gyerek leesett egy szénásszekér tetejéről, ami után a gyermek meghalt, az őrizetbe vételnek nem volt többé akadálya.

A kihallgatások során Holhosné eleinte mindent tagadott, később hazudozni kezdett, végül beismerte a gyilkosságokat. Az elmeszakértők megállapították, hogy bár tanulatlan, de rafinált személy, akinek az erkölcsi ítélőképessége igencsak megkérdőjelezhető. Tisztában volt ugyan a társadalmi törvényekkel, de saját hasznára lopott és ölt is. Az általa meggyilkolt emberek, valamint két elhalt gyermeke vonatkozásában lelkiismeret-furdalást nem érzett, különösebben nem érintették meg ezek az események. Gondoljunk csak bele!
Férje megölésének végrehajtása előtt egy 5 éves gyermeken kísérletezett, a férfi halálát követően pedig együtt élt annak anyjával.
Mai szemmel nézve azt mondhatjuk, hogy valószínűleg szociopata (vagy pszichopata) lehetett, aki gátlástalanul végrehajtotta a tetteit és egyáltalán nem érdekelték azok érzelmi következményei.

redrum2.jpg

Cikkünk azonban nem csak róla szólt. A fentiek fényében elmondhatjuk, hogy ha Tarnóczi Ilona megölését követően a rendőrség csak egy kicsit is jobban teszi a dolgát, ha legalább a minimálisan összegyűjtött adatokat megfelelően elemzi, akkor az összes többi gyilkosság megakadályozható lett volna. Nem véletlen hogy a falubeliek már a kislány megölése után arról suttogtak, hogy Erzsébet mérgezte meg. Három héttel később pedig mindenki arról beszélt, hogy a nő már a harmadik embert ölte meg. A forradalmárokat vadászó, minden esetre kiélezett rendőrség azonban nem vonta le a megfelelő következtetéseket és hihetetlenül hanyagul járt el szinte minden esetben. A nyomozások során elkövetett sorozatos hibák ellenére valóságos csoda, hogy a gyilkos végre elnyerte méltó büntetését és 1961-ben felakasztották.
Nagy kár, hogy addig is négy embernek meg kellett halnia…

 

Források: 
Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012)
Wikipédia
www.hallottad.hu