Budapest, 2013. 

Az augusztusi forróság ökölcsapásként zuhant a városra. Afrikai eredetű, meleg levegő, mondták a meteorológusok a tévében.
Az hát, afrikai. Sőt, egyenlítői. Azt sem tudják, mit beszélnek.
Budai megtörölgette a homlokát és az orvosra tekintett. Utálta a nyarat és a hőséget, de még jobban utálta, hogy a patológiai intézet bonctermében nem lehetett dohányozni.
- Nikotinmérgezés. – mondta az alacsony, kopasz orvos és a hullára mutatott. – Mit mondjak, ez elég szokatlan.

- Nikotin? Az meg, hogy lehet?
Demeter Mihály egy héttel ezelőtt esett össze Hegedűs Gyula utcai lakása előtt a lépcsőházban, miután sétálni vitte volna a kutyáját ebéd után. A kiérkező mentősök mérgezésre gyanakodtak, de a végső szót a boncolást végző orvosnak kellett kimondania.
- A nikotin nagy mennyiségben halált okoz. – magyarázta a doki. – Bár, mi a nagy mennyiség? Jelen esetben 70-80 milligrammról beszélünk. Akárki is volt, nem bízta a véletlenre.
- Még valami?
- Semmi különös. Az ebéd borsófőzelék volt csirkével, utána dinnye.
- És finom volt?
- Haha, alezredes. Nagyon vicces. – az orvos letakarta a holttestet egy fehér lepedővel. – Ja, igen. Ez valószínűleg növényvédelmi nikotin lehetett, vöröses, szúró szagú folyadék. Nem lehetett egyszerű megitatni vele.
Demeter Mihályné középkorú, ráncos arcú nő volt. Fejét félrebillentő madárnak tűnt, mikor meglátta a nyomozókat az ajtóban.
- Megmondom őszintén, el akartam válni. – kezdte komolyan. – Aznap ebédnél mondtam meg neki.
- Megtudhatnám, hogy miért? – kérdezte Budai.
- Elegem lett belőle. A gondoskodásából, a szeretetéből, abból, hogy nem engedte soha, hogy dolgozzak. Tizennyolc voltam, mikor az első gyerek született, hiába nem értek semmihez, de levegőre volt szükségem.
Hát, hogyne. Afrikai eredetű levegőre. Abból van most bőven.
- Talált magának valakit?
A nő elhúzta a száját és megvetően a rendőrre nézett. Szemei ölni tudtak volna.
- Mit képzel, uram? Én úri nő vagyok.
- Mi történt aznap délelőtt?
- A szokásos, Misi kiment a Lehel téri piacra. Útközben találkozott azzal a tehén nővérével, vettek egy-két dolgot, aztán hazajöttek, de azt a nőt rövid úton kidobtam. Ki nem állhatom.
- Más nem járt a lakásban Önökön kívül?
- Nem. Ja, de igen. 11 körül itt volt a kábeltévé szerelő. Az a doboz, ami a csatornákat adja, megint elromlott.- Itt vásárolt nálam, igen. - A napbarnított, csíkos trikót viselő férfi megvakarta az állát. – Minden hétvégén ugyanazt vette, paprika, paradicsom, néha egy kis gyümölcs.
Budai orrába ezerféle illat furakodott, ahogy végigjárta a piacot, mire rábukkant a zöldségesre.
- Nem vett észre semmi gyanúsat?
Az eladó összehúzta a szemeit.
- Nézze, biztos úr. – mondta halkan és közelebb hajolt a kirakott almák felett. – Én délelőtt itt gürizek, délután és este pedig a kórházban gályázok. Sok az adósság és kell a pénz, ezért alig alszok, de azért látom, amit látok. Az a dagadt nő maga a veszedelem. Minden létező árussal és vevővel kikezdett már a környéken. Nem lennék meglepve, ha a testvérével, Demeter úrral is….tudja…
Demeter Mária termetes, kövér asszonyság volt. Fekete nyári ruhát viselt, mely szorosan a testére tapadt, kiemelve ezzel hatalmas idomait.
- Nem volt a testvéremnek senki haragosa, mindenki szerette őt. Még a zöldséget is ingyen kapta a piacon.– mondta és kihívóan Budaira pillantott. – Nős, alezredes úr?
- Térjünk vissza az egy héttel ezelőtti naphoz. Délelőtt eljött a fivéréhez és együtt elmentek a piacra vásárolni?
- A sarkon találkoztunk, mert én itt lakom a Victor Hugo utcában. Egy igazi kéjbarlangom van a másodikon.
- Történt valami szokatlan?
- Ó, nem, semmi. A piac után felmentünk hozzájuk, de Misi felesége, az a károgó nőszemély gyorsan kitessékelt, mert valami fontos dolgot akart mondani neki. Pedig ott volt még az a kék overallos, csinos fiatalember a nappaliban. Persze nem volt olyan csinos, mint maga.
Budai elhűlve figyelte, ahogy a nő harmadjára is félreérthetetlenül rákacsint.
- Nem volt a fivérével semmi konfliktusa? – köszörülte meg a torkát, hogy visszaterelje a beszélgetést az eredeti irányba.
- Kicsit összevesztünk visszafele jövet, mert kellett volna kölcsön egy kis pénz és valami olyan kifogást talált, hogy várjam ki a soromat, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan. Előbb-utóbb megenyhült volna, aranyból volt a szíve.
A kábeltévé szolgáltató visszaigazolta az egy héttel korábbi, kiszállással járó javítást, a szerelő azonban szabadságra ment és a nyomozók nem tudták elérni a mobiltelefonján. Budai összehúzott szemmel járkált az irodájában. Nimfomán, pénzéhes nővér, válni akaró feleség, délelőtti piac, a tévészerelő, méreg…
Hát persze!
- Mehetünk a gyanúsítottért. – szólt oda a kollégáknak és egy cigit lökött a szája sarkába. Alig várta, hogy  végre letüdőzhesse a füstölgő nikotint.