Balatonszemes, 1994.

Steinhardt rosszul ébredt. Biztos volt benne, hogy a vacsorára evett töltött hús nem volt teljesen átsütve, annak ellenére, hogy a szakács hústűvel fogta össze a vastag szeleteket. Mindig megviselte a gyomrát a félig nyers étel és ilyenkor reggelenként enyhe rosszullét kerülgette. Elgyötörten nézte a diákszállásra emlékeztető hotel stégjén izgatottan magyarázó férfiakat és a falfehér, halálra vált nőket. Amikor a szobalány kirángatta az ágyból, azt hitte, csak valami félreértés lehet, de most már látta, hogy a szabadsága alatt is dolgoznia kell.
Valaki ugyanis az éjszaka folyamán megölte a szálloda tulajdonos-igazgatóját.

Papp György testét a korai órákban találta meg az esti műszakkal végző recepciós. A férfi a hotel saját partszakasza előtt a vízben lebegett közvetlenül a stég közelében. A körülötte úszkáló hattyúk érdeklődve csipkedték a bőrét, majd felborzolt tollakkal, megsértődve úsztak arrébb, mikor a mentősök kiemelték a holttestet a Balatonból.
- Az első vizsgálatok alapján nincs rajta semmilyen külsérelmi nyom. – mondta Steinhardtnak az egyikük. – Se ütés, se szúrás, se másmilyen erőszakos behatás. Talán a jobb füle vérezhetett korábban, de ez csak a feltételezés, mivel a vízben töltött idő nem tett jót a nyomoknak.
A Somogy megyei életvédelmisek először furcsán néztek a rövidnadrágos, pesti zsarura, de szívesen vették, hogy besegít a nyomozásban. Vezetőjük, egy középkorú, kopasz százados telefonon egyeztetett a főnökeivel, aztán engedélyezte, hogy Steinhardt is részt vegyen a kihallgatásokon.
- Az igazat megvallva nem jöttünk ki jól Papp úrral. – mondta a szőke hajú recepciós. A férfi arcizmai szinte görcsbe rándultak, ahogy a szálloda igazgatójáról beszélt. Szemmel láthatóan feszültnek tűnt. – Állandóan kritizálta a munkámat, mindenbe beleszólt és soha nem volt egy jó szava sem hozzám.
- Mikor látta utoljára? – kérdezte Steinhardt.
- Tegnap este szólt, hogy hozzuk fel a pincéből a dekorációt. – a férfi a sárga falakra aggatott festményekre mutatott. – Holnapután lesz az esküvője. Illetve, gondolom, most már elmarad...
- Itt lett volna a rendezvény? Nem is tudtam róla.
- Tudja, nem verték nagy dobra. Evelin húsz évvel fiatalabb Papp úrnál. A rossz nyelvek szerint csak a pénzért ment volna hozzá. Nem mintha ez a hotel valami sokat érne.
- Maga itt ült egész éjjel? Nem látott semmi gyanúsat?
- Nem, uram. – a recepciós megrázta a fejét. – Nem voltam itt. A főnök leordította a hajamat a pénztár miatt, ezért a hátsó szobában voltam. Fel akartam végre mondani.
Szűcs Evelin harminc év körüli vonzó nő volt. Kezében zsebkendőt tartott, mikor kinyitotta az ajtót. Szemei vörösek voltak a sírástól.
- Mi lesz most velem? – nézett Steinhardtra. – Az egész életem összeomlott egyetlen éjszaka alatt.
- Mit gondol, miért ölték meg a vőlegényét?
- Maga biztosan tudja, hogy milyenek igazából az emberek. Irigyek és össze-vissza beszélnek. Korábban azt terjesztették, hogy megcsalom Gyurit a recepciós fiúval, aztán kitalálták, hogy a pénzéért megyek hozzá.
- Ön hol töltötte az estét?
- Vacsora után feljöttem a szobámba és az esküvőt tervezgettem tovább. Valószínűleg elaludtam, mert csak reggel tértem magamhoz. Akkor jött Krisztián, hogy mi történt Gyurival.
- Krisztián?
- Gyuri öccse, műkereskedőként dolgozik. Tegnap délután érkezett az esküvőre, tudja a szüleik már nem élnek.
A kopasz százados félrevonta Steinhardtot és halk hangon tájékoztatta, hogy a helyszínelők találtak egy eldobott zsebkendőt a hotel konyhájában.
- Úgy tűnik, szerencsénk van. Még pár óra és a dietil-éter nem lehet volna kimutatható rajta. Valószínűleg ezzel kábították el az áldozatot.
A magas, ösztövér orvos görnyedten ült a széken a nyomozók előtt. Legalább hetvenéves lehetett, sápadt májfoltos bőre gumiköpenyként tapadt koponyájára.
- Nézzék, fogalmam sincs, miről beszélnek. Én nem öltem meg senkit. Minden évben itt töltöm a nyaralásomat.
- Miért tart magánál étert, Dr. Lerner?
- Régimódi orvos vagyok, nem bízom a modern gyógyhatású készítményekben. Ami bevált száz évvel ezelőtt, most is ugyanúgy használható, akármit is állítanak az úgynevezett kutatások.
- Azt mivel magyarázza, hogy egy fiola hiányzik a táskájából?
- Mindig azt hittem, hogy egyszer a táskámat fogják ellopni. Eredeti krokodilbőr darab még 1946-ból. A vacsoránál is több vendég érdeklődött felőle. Valamelyikük biztosan kilopta az étert.
A századosnak ennyi elég volt. Őrizetbe vette az orvost és a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet. Megköszönte a hotel kapujában Steinhardtnak a segítséget és intett az embereinek, hogy indulhatnak.
Steinhardt csak abban volt biztos, hogy ki a tettes és miért ölte meg az igazgatót, de arra nem jött rá, hogyan követte el a gyilkosságot. Ahogy gyomra fájón emlékeztette a vacsorára, bólogatni kezdett.
Ahogy a kopasz százados után kiáltott, arra gondolt, hogy maradt még pár napja a szabadságból. Elvihetné Mónikát a vidámparkba.