Pipás Pista avagy egy női bérgyilkos férfiruhában
Talán nincs még egy olyan gyilkos, akinek személye köré annyi legenda, féligazságokat tartalmazó történet szövődött volna, mint Pipás Pista. Ha megpróbáljuk megtalálni a valóságot az évek során rárakódott, meseszerű rétegek alatt, akkor sem biztos, hogy eljutunk a teljes igazságig. Egy dolog azonban bizonyos, Pipás Pista különleges helyet foglal el a magyar bűnügyi krónikák lapjain. Ő volt ugyanis az első transzvesztita gyilkos, aki nő létére felvállaltan férfiként élt a csaknem száz évvel ezelőtti Szeged környéki tanyavilágban, amíg 1933 áprilisában halálra nem ítélték jogerősen két férfi meggyilkolásáért.
Rieger Pálné, született Fődi Viktória – akit csak Pipás Pistaként ismert a környezete és később az utókor is – életéről és transzvesztitává válásának okairól nem lehet biztosan tudni sok mindent. A fellelhető és elterjedt verziók meglehetősen homályosak és pontatlanok is. A Pipás Pista tetteinek és viselkedésének motivációját meglehetősen szűkszavúan kezelő büntetőeljárás, valamint a korabeli sajtóvisszhang már a harmincas években alapot adott olyan történeteknek, amik felnagyítottan és eltorzítottan jelenítették meg Fődi Viktória személyét. A kialakult legendát tovább színezte Szabó László 1968-ban megjelent könyve (Pipás Pista, a tanyavilág hóhéra), amely szegény sorsú cselédlányként ábrázolja a nőt, aki a bántalmazások és a szexuális erőszak hatására megundorodott a férfiaktól, majd férfiruhát öltve segített nőtársainak megszabadulni férjeiktől. Szabónak köszönhető az a balladai motívum is, hogy maga a rendőrség sem tudta, hogy Pipás Pista valójában nő, ez csak a börtönben, a fürdést megtagadó gyilkos orvosi vizsgálatakor derült ki.
Ahhoz, hogy megérthessük Pipás Pista történetét, meg kell ismerkednünk a korabeli helyi viszonyokkal is. Az első világháborút követő nyomorúságos időkben járunk a dél-alföldi aprófalvak zárt közösségében, a homokos talajú földek egymástól távol eső, elmaradott tanyái között, melyekben elfojtott indulatokkal teli, a régi szokásoktól nehezen szabaduló emberek éltek. (Nem mellesleg ez a vidék hetven-nyolcvan évvel később is „kitermelt” egy sorozatgyilkost Szabó Zoltán, a balástyai rém személyében.) Az itt élők előtt egyáltalán nem volt ismeretlen az Átokházáról (mely Ásotthalomtól néhány kilométerre keletre, a szerb határ mellett található) származó, a húszas évektől Tompán élő Fődi Viktória személye. A férfiruhát hordó, haját kalap alá gyűrő, sokszor pipázó, káromkodó nőt Pipás Pistának vagy Pipás Viktornak, a gyerekek pedig Pista vagy Viktor bácsinak szólították. A szegénységben élő, dolgait maga intéző, előítéletekkel teli tanyavilág elfogadta a férfiként élő nőt és nem bolygatta nemi identitását sem, annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy mi van ruha alatt.
Átokházi kisbérlő földkunyhója az 1920-as években
Az elfogadásban minden bizonnyal szerepe volt Pipás Pista nagy teherbírásának is és az általa végzett munkáknak is. A nő ugyanis főként napszámos munkákból (kaszálás) tartotta el magát, de alkalomadtán fuvarosként is tevékenykedett, melynek során egy bizonyos Fliber Józseffel együtt rengeteg árut csempésztek Szabadkáról Szegedre.
Pipás Pista vélhetően 1886-ban született Átokházán – ő maga nem emlékezett a születésének i
dejére, ezért a büntetőeljárás során a bíróság ezt a dátumot látta legjobban elfogadhatónak -, majd később egy tehetősebb gazda, Rieger Pál második felesége lett. A nő élettörténetét kutatva nem nyert igazolást, hogy apja bántalmazta és az sem, hogy 13-14 éves korában megerőszakolta volna Sulák Móric, akinél cselédként dolgozott. Emellett az sem igaz, hogy Rieger Páltól öt gyermeke született volna és agresszív férje halála után kezdett volna transzvesztitaként viselkedni. Az igazság az, hogy Rieger Pálnak első feleségétől már volt hat gyermeke, mikor összeházasodott Fődi Viktóriával, mely házasságból egy lánygyermek született. Rieger rokonai szerint a nő már a házasság idején is meglehetősen férfiasan viselkedett és tulajdonképpen senki nem csodálkozott, mikor harminc évvel idősebb férjét elhagyva az 1910-es évek közepén Pipás Pistaként kezdett új életét.
Tekintettel arra, hogy a felek nem bontották fel a házasságot, Rieger Pál 1944-ben maga írt levelet a márianosztrai börtönbe, hogy válasszák el feleségétől (ez szintén azt támasztja alá, hogy a közhiedelemmel ellentétben Pipás Pista férje nem férje halála után vált transzvesztitává) és csak ekkor tudta meg, hogy az asszony már nincs életben.
Pipás Pista nemi orientációja valószínűleg nem változott meg olyan gyorsan, mint az öltözete. Itt kell ugyanis megjegyezni, hogy a ruházata nem volt mindig férfias. Néhány forrás szerint sokszor előfordult, hogy a haját eltakaró kucsmában és kék férfizakóban ment a piacra, de alulra szoknyát húzott, mint az asszonyok. Emellett akadnak olyan anekdoták, melyek szerint Fődi Viktóriát rendszeresen látogatták a Monarchia környéken elszállásolt hadifoglyai is, figyelemmel arra, hogy a nő prostitúcióval is kiegészítette a jövedelmét.
Az első világháború végén (1918-ban) az Oszták-Magyar Monarchia táboraiban két millió hadifoglyot tartottak nyilván, melynek nagyjából két harmada orosz alattvaló volt. Közülük nagyon sokan kerültek magyar területekre, akiket már 1915-től munkára is beosztottak azon a környéken, ahol elszállásolták őket. Így jutottak orosz hadifoglyok az újszegedi kender- és lenfeldolgozóba, de Szeged környékén nagyobb számban dolgoztatták őket a várost övező tanyavilágban is, ahol mezőgazdasági munkákra osztották be őket.
Hogyan vált a tanyavilág gyilkosává a férfiként élő Pipás Pista? Ahogy a fentiekből is kitűnik, a káromkodó, kocsmázó, nagy erejű nőnek nem esett nehezére törvénybe ütköző tevékenységet végezni (csempészés), és az, hogy egy ilyen közegben felvállalta nemi identitásának megváltoztatását, azt árulja el, hogy nem a környezete, hanem a saját normái szerinti életet élt.
Ebbe pedig belefért a gyilkosság is.
A későbbi nyomozás feltárt olyan információtöredékeket, melyek alapján Pipás Pistának nem csak két áldozata volt, hanem – ahogy a szájhagyományban továbbélt – több alkalommal segített valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe egy-egy férjet eltenni láb alól a feleség kérésére. Módszere minden esetben – a rábizonyított két gyilkosságnál is – az öngyilkosságnak álcázott akasztás volt, és a „megrendelőnek” minden alkalommal fizetnie is kellett a gonosztettért. Ezáltal Pipás Pista nemcsak egy száz évvel ezelőtti, transzvesztita sorozatgyilkos, de ugyanakkor egy hideg fejű bérgyilkos is volt.
Figyelemmel azonban arra, hogy a nyomozás megindításakor még alig pár év telt el a borzalmas tiszazugi események óta, az eljáró hatóságoknak nem állt érdekében még egy, a férfiakról ilyen-olyan okokból lemondó, női gyilkosságsorozat közvélemény elé tárása, ezért arra törekedtek, hogy minél hamarabb lezárják az ügyet, melyben összesen két ember megölésével vádolták Pipás Pistát. Ezért nem foglalkoztak például Kiss Antalné Császár Marcsa ügyével sem, akit Pipás Pista állítólag már meggyőzött férje megölésének szükségességéről, de egy alkalommal Kiss Antalné meglátta, amint leendő bűntársa „asszony módjára” vizel, ezért elállt a tervétől.
Megjegyzendő azonban, hogy Pipás Pista bizonyított gyilkosságai is a homályban maradtak volna, ha nincs egy családi perpatvar. 1932. június 7-én lakossági bejelentésre Sáringer Ignác főtörzsőrmester és Gálik István törzsőrmester kivonult a csendőrség Szeged Alsóközponti kirendeltségéről az egyik közeli tanyához, ahol Vér József és élettársa, Németh Veron veszekedett. Miután higgadtságra szólították fel a feleket, hazakísérték a zaklatott asszonyt, aki Vér Józseffel ellentétben már nem akarta folytatni a viszonyt (emiatt robbant ki a csetepaté). Az úton Németh Veron elmondta a csendőröknek, hogy Vér Józseftől azt hallotta, hogy az 1922-ben öngyilkos lett Dobák Antalt valójában Pipás Pista akasztotta fel a férfi feleségének segítségével. A két csendőrnek gyanús lett a történet, tekintettel arra is, hogy az asszony szerint Vér Józsefet állítólag korábbi felesége, Dobák Antalné lánya, Tombácz Piros fenyegette meg azzal, hogy könnyen Dobák Antal sorsára juthat, ha nem vigyáz magára.
A nyomozás egy Pintér Ferenc nevezetű nyomozó vezetésével megindult, kihallgatták Vér Józsefet és Tombácz Pirost, valamint a szóba jöhető, lehetséges tanúkat. Hamar kiderült, hogy nemcsak Dobák Antal, hanem Börcsök István 1919-es öngyilkossága is Pipás Pista lelkén szárad. A csendőrség rekordidő alatt felkutatta a tettestársakat és gyakorlatilag másfél hónappal Németh Veron története után 1932 júliusában Pipás Pistával együtt elfogott minden gyanúsítottat és Pipás Pista hiába csűrte-csavarta a vallomásait, hiába próbálta kisebbíteni a gyilkosságokban játszott szerepét, a bűntársak hamar beismertek mindent.
A képen Pipás Pista vallomása, eredeti ujjlenyomata látható, mely mellé odaírták: "Rieger Pálné írni nem tud"
Az első gyilkosság – Börcsök István
Pipás Pista 1916-ban ismerkedett meg Börcsök Istvánnal, aki akkortájt érkezett vissza a háborúból a tanyavilágba. Az ekkor már férfiként élő asszony túl volt az identitáskeresésen, elhagyta Rieger Pált és felvállaltan Pipás Pista néven mezőgazdasági, alkalmi munkákból élt, a keresetét pedig a helyi kocsmákban verte el. 1919-ben Börcsök István felajánlotta Pipás Pistának, hogy költözzön a tanyájára és cserébe lássa el a napszámos munkákat. A tanúk elmondása szerint Börcsök István agresszív, iszákos ember volt, aki rendszeresen a puskájával fenyegette a feleségét. Az asszony megelégelte a helyzetet és szövetkezve Pipás Pistával arra jutott, hogy a férjének meg kell halnia. Pipás Pista vallomása szerint Börcsökné találta ki a gyilkosságot és ő vetette fel a kötél, valamint az öngyilkosság gondolatát is, a bűntársat azonban már Pipás Pista maga szervezte be. 1919 májusában felkereste Vecsernyés Jánost és nagy összeget ajánlott neki, ha segít Börcsök István meggyilkolásában. A munkanélküli és pénzszűkében lévő Vecsernyés ráállt a dologra és Börcsök Imre (Börcsök István fia) társaságában Pipással együtt egyik éjjel behatoltak Börcsökék házának udvarára.
A három elkövető azonban felzavarta a lovakat és az állatok hangjára Börcsök István felébredt. Egy lámpással a kezében kijött az udvarra, ahol dulakodni kezdett Vecsernyéssel, míg végül Pipás Pista megfojtotta egy kötéllel. A két gyilkos bevonszolta Börcsök testét a házba és felakasztották egy gerendára, de Börcsökné kérésére levették és átvitték a kamrába, ahol úgy rendezték el a helyszínt, mintha öngyilkosság lett volna. A gyilkosságot - melyért 400 koronát kapott - követően Pipás Pista felköltözött a Börcsök-házba, de Börcsökné egy évvel később kiebrudalta onnan, mert nem dolgozott és feketén eladogatta a jószágot.
A második gyilkosság – Dobák Antal
- Van egy bót, lehetne kevés pénzt keresni…
- Milyen bót az?
- Egy asszony férjét kellene felakasztani.
Dobák Antal megölésére 1922 márciusában került sor. A férfi a világháborúból hazatérve visszavette a gazdasági irányítását a feleségétől, aki ezt rossz néven vette és a tanyán rendezett mulatságokkal (melyeken az addigra már férfiként teljesen elfogadott Pipás Pista játszott tamburán) elszórta a Dobák által nehezen megkeresett pénzt. A feszült helyzetben Dobákné 1 mm búzát, 1 sonkát és 28 liter bort ajánlott fel Pipás Pistának és a lányának udvarló Császár Józsefnek, valamint Császár József sógorának Bende Istvánnak (akiről a nyomozás alatt kiderült, hogy Horváth János és Katona István neveken is ismerik) fejenként a férje megöléséért. Az nem derült ki, hogy Pipás Pista vagy Dobákné szervezte be Bendét, de a férfi hamar ráállt a „bótra”.
A gyilkosságra ezt követően hamar sor került. Egyik éjjel Bende és Császár elbújtak Dobákék konyhájában, majd mikor Dobák Antal megérkezett a két férfi előbújt rejtekhelyéről és leteperte a családfőt. Ezután a nyakára kötelet húzva átvitték abba a szobába, ahol Pipás Pista várakozott. A három gyilkos közösen felhúzta az áldozatot a mestergerendára, míg Dobákné a konyhaajtóban állta el az esetleges menekülés lehetőségét. A gyilkosság után levették a holttestet, kivitték a kamrába és újból felakasztották. A helyszínt Pipás ezúttal is úgy rendezte el, mintha öngyilkosságra került volna sor. A bűncselekmény erőszakosságát és az akkori viszonyok közötti emberélet alacsony értékét jól mutatja, hogy a gyilkosságot Dobákék kiskorú gyerekei is végignézték.
Az ítélet
A beismerő vallomásokat követően került sor a tárgyalásra. A bíróságnak nagyon kevés bizonyíték állt rendelkezésére, tekintettel arra, hogy Dobák Antal exhumálásakor az eltelt 10 év miatt csak azt lehetett bizonyítani, hogy a pajzsporca vélelmezhetően nem akasztás, hanem fojtogatás következében tört el, de azt már nem, hogy erre mikor került sor. Börcsök István exhumálására pedig nem kerülhetett sor, tekintettel arra, hogy az elhalálozását az 1919-es események hatására kialakult káoszban nem jelentették a hatóságok, így hivatalos papírok sem voltak a temetéséről. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Pipás Pista nem tudott írni-olvasni, ezért a vallomásait csak ujjlenyomattal és egy kereszttel hitelesítette.
A fentiek ellenére a bíróság hamar lezárta az ügyet. A tárgyalás során szűkszavúan elintézték a védelem által felhozott szexuális beállítottság kérdését (nem vették figyelembe azt sem, hogy Pipás Pista maga kérvényezte korábban a hatóságoknál, hogy nyilvánítsák férfivá és az elmeorvosi szakvélemény elintézte annyival, hogy csak azért viselt férfiruhát, hogy könnyebben kapjon napszámos munkát) és 1933. január 13-án (pénteken) halálra ítélték Pipás Pistát. Dobákné életfogytiglant, Börcsökné, Császár József, Bende (Horváth) István 15, Vecsernyés 6, Börcsök Imre pedig 2 évet kapott. Pipás Pistát azonban nem végezték ki annak ellenére sem, hogy a másodfokon az ítélőtábla is halára ítélte. Az asszony kegyelmi kérvényt nyújtott be, melynek következtében 1933 karácsonyán Horthy a kegyelmi tanács ajánlására kötél helyett életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a büntetését. Azt nem lehetett tudni, hogy mi vezetett a kormányzó ezen döntéséhez (vannak források, melyek szerint Thaly Ida, a börtönben bibliaórákat adó tanárnő levele és vannak források, melyek szerint a királyi főügyész és a kegyelmi tanács rossz viszonya), az azonban biztos, hogy Pipás Pista/Fődi Viktória 1940. október 10. napján halt meg a királyi országos gyűjtőfogházban.
Pipás Pista kétségkívül kegyetlen és megátalkodott nőszemély volt, még akkor is, ha a források szerint sokáig bántotta Dobák Antal halála. A személyére rakódott legendás és balladai motívumok lehántása után azt kapjuk, hogy gátlás nélkül ölt meg embereket jövedelemszerzés céljából, melyre a nemi identitása és az elmaradott, korlátolt környezet közötti feszültség sem lehetett mentség.
