Ráckeve, 2012. 

- Reginam occidere. – olvasta fel hangosan Budai a kis papírlapra írt két szót, majd átnyújtotta a zselés hajú nyomozónak. – Erről tudjatok meg mindent.
A cetlit az áldozat táskájában találták a többi szokásos női holmi között. Dr. Szikora Emesét hatvanhat éves korában érte a halál. A család elmondása szerint a problémák egy nappal ezelőtt kezdődtek. Hányás, vízszerű hasmenés, görcsök és ájulás. Az egykori ügyésznő élete utolsó napján sokat szenvedett.
- Arzén-trioxidra gyanakszom. – mondta a doki és Budaira pillantott. – Legalább 100 mg kellett abba a pohár borba, hogy ilyen hamar hasson.
- Hmm.
Ez nem jellemző az arzént használókra. Azok inkább kis adagokban, hónapokig mérgezik az áldozatukat.

Ráckeve külterületén voltak egy hatalmas családi házban. A kétszintes épülethez focipálya nagyságú kert tartozott, a garázsban hat autó is bőven elfért volna. Dr. Szikora Emesén kívül a lánya, a fia, annak felesége és kisfia lakott még a kastélyra emlékeztető házban, napi munkavégzés keretében pedig egy bejárónő és egy kertész tartózkodott mindig az épületben.
- Anyám egy zsarnok volt. – Szikora Alexander szinte köpte a szavakat. – Egy kiállhatatlan, rosszindulatú zsarnok. Gyűlöltem.
- Hol volt, mikor az édesanyjára rájöttek a görcsök?
- Apa, nézd mit találtam! – apró, szőke hajú kisfiú futott oda hozzájuk és átölelte az apja lábát. Egyik kezében egy levél c-vitamin volt.
- Tedd szépen vissza a helyére! – a férfi visszaterelte a gyereket a házba és Budai felé fordult. – Mit kérdezett? Ja, igen. Itthon hagytuk a gyereket és elmentünk Zsófival bevásárolni. Mire visszaértünk, anyám már a földön fetrengett.
- Miért laktak itt, ha ennyire nem kedvelte az anyját?
- Maga szerint? – Alexander elvörösödött. – A rohadt pénz miatt. Munkanélküli vagyok, Zsófi pedig megint terhes. Hova mehettünk volna?
- Az anyósom maga volt a megtestesült ördög. – Sass Zsófia a földszinten található konyhában álldogált. Egyáltalán nem tűnt úgy, mint aki sokáig siratná a megboldogultat. Budai még némi elégedettséget is felfedezett néha a vonásaiban. – Alexet pórázon tartotta, velem úgy bánt, mintha a kutyája lennék, de Orsival volt a legkeményebb. Nem tűrte, hogy önálló gondolata legyen, még azt is megmondta neki, hogy milyen ruhát vegyen fel.
- Hol vásároltak tegnap a férjével? – kérdezte Budai. Észre sem vette, de ujjai már maguktól húzták ki a zsebében a dobozból a cigarettát.
- Nem vásárolni mentünk, hanem moziba. – mondta a nő mosolyogva. – Kicsit kettesben akartunk lenni és itthon hagytuk Milánt. Az anyósom valami rejtélyes oknál fogva szerette a gyereket.Szikora Orsolya apró termetű, egyenes hajú nő volt. Halk, de határozott hangon beszélt és Budainak az volt az érzése, hogy visszafogottsága csak színjáték, valójában nagyon is erős indulatok lapulnak benne.
- Milyen viszonyban volt az édesanyjával?
- Kölcsönösen utáltuk egymást. – a nő rágyújtott egy vékony szálú cigarettára. Az alezredesnek szeme sem rebbent, ahogy beszívta a füstöt. Köszönöm.
- Mit csinált tegnap ilyenkor?
- Lenn voltam a Dunánál. Tudja, éppen azon gondolkoztam, hogyan kellene eltennem láb alól anyámat, de szerencsére valaki megtette helyettem.
- Ha jól tudom, önök horvát származásúak.
- Igen, apám révén. Valahonnan az Isztriai-félszigetről vándoroltak ide az őseim.
- Mi történt az apjával? – Budai szomorúan konstatálta, hogy a feltámadó szél másfele fújja a füstöt.
- Tíz éve lesz, hogy meghalt. Biztos vagyok benne, hogy a boszorkány ölte meg, hogy megkeserítse az életünket.
- Tudja, mi az az arzén-trioxid?
- Nem. – a nő nyelt egyet és elfordította a fejét. – Alexet kellene megkérdezni. Zsófival sokat járnak mindenféle szakkörökre. Tegnap is ott voltak, ők tudni fogják.
A bejárónő rémült szemekkel nézte az alezredest és megszorította kertész karját. Mindketten jóval hatvan fölött járhattak.
- Én mondom, ők ölték meg. – az idős asszony egy pillanatra elhallgatott, mikor Szikora Milán odafutott hozzá és átnyújtott egy üres csokipapírt, amiből egy c-vitamin esett ki. Miután a gyerek nevetve arrébb ment, reszelős hangon folytatta. – Láttam a múltkor egy zacskó fehér port az Orsika táskájában.
- Ők. Együtt. Hárman. – bólintott a kertész is. – Megvárták, míg hazamegyünk tegnap délután és megtették.
- Megvan, főnök! – a zselés hajú nyomozó az utcán várta Budait. – A királynét megölni.
- Hogy micsoda?
- Reginam occidere. II. András felesége, Bánk Bán, tudja, királynét megölni nem kell félnetek. A híres üzenet.
Budai visszanézett a teraszra. Alexander, Zsófia és Orsolya izgatottan suttogva tanácskoztak kert végében, a kisfiú körülöttük szaladgált.
Vagy úgy.