Budapest, 2007.

Budait a legkevésbé sem érdekelte, hogy az országos kereskedelmi csatorna munkatársai halálra vált arccal rohangálnak a tv-stúdió területén. Egyáltalán nem nézett televíziót, így nem jelentett számára megrázkódtatást, hogy a főműsoridőben lévő tehetségkutatót meg kellett szakítani. Kivett egy szál cigarettát a zsebében lévő dobozból és megpróbált a tetthelyre koncentrálni.

Halász Brigittát az élő műsor utolsó reklámblokkja alatt fojtották meg. A holttestére az egyik szerkesztő talált rá a színpad mögötti terület, az ún. backstage egyik kevésbé megvilágított sarkában. A stúdióban természetesen azonnal kitört a pánik, a felvételt leállították és a csatorna a tv-nézők legnagyobb megrökönyödésére egy elnyűhetetlen Bud Spencer – Terence Hill filmet kezdett sugározni.
- Meddig tart egy ilyen? Mondjon valamit. Nekem tudnom kell. – az alacsony, szemüveges férfiből áradt az idegesség. Szemei ide-oda cikáztak a színes díszletek között.
- Maga a főszerkesztő? – kérdezte Budai és végigfuttatta tekintetét az áldozaton. A fehér selyemruhát viselő fiatal nő nyakán elkenődött a smink és az előtűnő szeplős bőrön már jól látszottak a lilás színű véraláfutások nyomai.
- Nézze, ez itt egy kétmilliós nézettségű szuperprodukció, aminek én vagyok a kreatív producere. Valamit mondanunk kell majd a nézőknek.
Pláne.
- Azt majd kitalálja. Előbb azt mondja meg, hogy miért ölhették meg Halász Brigittát?
- Hogy miért? – a férfi meghökkent és egy pillanatra elgondolkozott. – Erről jut eszembe, hogy a főrendezővel mindenképpen beszélnem kell. Az eredményhirdetés előtt voltunk pont.
Miután a producer elviharzott egy fülhallgatós, fekete pólót viselő férfi furakodott a helyszínt biztosítani igyekvő egyenruhás rendőrök közé.
- Csak még egyszer utoljára meg akartam nézni. – mondta Budainak suttogva. – Gyönyörű volt.
Az őrnagy kérdezni akart valamit, de egy kamerát cipelő tévés nekiment és elejtette az ujjai között tartott cigarettát. Mire felpillantott, a fülhallgatós férfi már eltűnt a stúdió kusza labirintusra emlékeztető folyosóin.
- Mit mondott magának Levente? – agyonsminkelt, fekete hullámos hajú nő lépett Budai mellé és karját bizalmaskodva a férfi dereka köré fonta. – Azt mondták, maga itt a főnyomozó. Igaz ez?
- Találkoztunk már? – Budai határozott mozdulattal lefejtette a testéről a tapogatózó végtagot.
- Nem ismer? Ó, ez mennyire izgalmas! – a nő mély torokhangon felnevetett. – Az egyik zsűritag vagyok. Nincs kedve meginni valamit, ha ennek az egész cirkusznak vége van?
- Hány zsűritag van?
- Maga nem nézi a műsort? Minden adásban négyen osztjuk az észt. Szerencsére a mai volt az utolsó alkalom.
- Ki akarhatta megölni Halász Brigittát?
- Hahh. – a nő ismét felkuncogott és félreérthetetlen tekintettel nézett Budaira. – Itt minden a szex körül forog. Levente szerelmes volt a kislányba, de az inkább a főrendezővel kavart, pedig a felesége az egyik szerkesztő. De hát ki tudott volna ellenállni egy fiatal testnek? Főleg, ha nyerésre áll.
- Ő nyerte volna meg a versenyt? – kérdezte Budai. – Azt hittem, titkos szavazás van.
- Gondolja, hogy egy tízmilliós fődíjnál a zsűri nem tudja előre, hogy mi a sorrend? Ne legyen naiv!

A tehetségkutató versenyzői halálra vált arccal ültek az egyik öltözőben. Az őrnagyban ellenállhatatlan vágy ébredt, hogy rágyújtson végre egy cigarettára, de visszafogta magát. Úgy tűnt, sokszereplős játékba csöppent, melyben nagyon észnél kellett lennie.
- Meddig kell itt várakoznunk? – kérdezte egy fekete öltönyben üldögélő, hosszú hajú férfi. – Szétfolyik a sminkem.
- Hol tartózkodtak a reklámszünetben? – kérdezte Budai, de rájött, hogy ez most nem fog menni. Gyakorlati tapasztalata azt mutatta, hogy a sok feszült és ideges embert mindenképpen külön kell kezelni.
- El kell szívnom egy cigit. – mondta egy szőke rövid hajú lány, kortyolt egy kis vizet, majd kisietett a kis helyiségből.
- Biztos a Szilvásihoz megy. – az öltönyös undorodva tette arrébb a lány púderes ujjlenyomataival teli poharat és Budai értetlenkedő ábrázatát látva, a rendőrre kacsintott. – Ő a negyedik zsűritag. Már a válogatón összejöttek.
Itt tényleg minden a szexről szól.
A főrendező felesége az egyik hatalmas hangfalnak támaszkodva álldogált.
- Persze, hogy tudtam, hogy a férjem szórakozik Brigittával. Minden produkcióban talál magának valakit. – mondta unottan. – Most majd magyarázkodhat. Vagy ő, vagy Levente.
- Maga az egész adás alatt a backstage-ban volt?
- A versenyzőkre figyeltem, mert mindig elmászkálnak. Az utolsó pillanatig különíteni kell őket, nehogy megsejtsenek bármit a várható eredményből. Az a legnézettebb rész. – a nő hirtelen elkomorult. – Bár, ha jobban belegondolok, ez mostani balhé mindent visz. Az egész ország erre vár a készülékek előtt. A producer mindig ilyenre vágyott.
Budainak zsongott a feje a sok információtól és stúdióban felgyülemlett feszültségtől.
Rágyújtott a cigarettára és hagyta, hogy a füst átmossa a tüdejét.
Na, ugye. Most már sokkal jobb.