Budapest, 2013. 

Alessandro Totti a konyhapultra borulva feküdt. Figyelmetlen szemlélő azt is hihette volna, hogy csak elfáradt és így piheni ki az éjszakai főzés fáradalmait, de Budai pontosan tudta, hogy a háta közepébe állított filézőkés nem véletlenül szúrta át a tüdejét és a szívét.

- Alessandro Totti? – kérdezte az alacsony rendőrorvos és az arcán csomókba futottak a ráncok. – Csak nem olasz?
- Maga elképesztően briliáns. Csak nem akar nyomozó lenni?
A doki megvetően pillantott az alezredesre és intett az embereinek, hogy elvihetik a holttestet. Budapest egyik legelegánsabb és legfelkapottabb vendéglőjének konyhájában álltak. A Vörös Kagyló a manapság divatosnak számító fine dining éttermek közé tartozott. A tulajdonos évek óta a Michelin-csillagra hajtott és ennek elérése érdekében néhány hónappal ezelőtt olasz főszakácsot hozatott, aki egyenesen Milánóból érkezett.
- Fogalmam sincs, mi történhetett. – Lovas Henrik kövér férfi volt, arcát ritkás szakáll fedte. – Amennyire én tudom, Alessandro minden este itt maradt és új ételeken kísérletezett
- Mióta dolgozott magánál? – kérdezte Budai a tulajdonost és közben azon morfondírozott, hogy mit szólna hozzá a férfi, ha rágyújtana egy cigarettára.
Valószínűleg semmit, az ő ujjai végén is ott vannak a sárga nikotinnyomok.
- Három hónapja. Olyan ajánlatot kapott tőlem, hogy azonnal ott hagyta Olaszországot. Úgy volt, hogy a felesége néhány héttel később jön, de valami közbejött.
- Hogy illeszkedett be? Voltak barátai vagy ellenségei?
- Nem volt gond a beilleszkedéssel. – felelte Lovas és az arca elkomorult. – Alessandro elbűvölő ember volt. Nemcsak főzni tudott kiválóan, de kapcsolatokat teremteni is. Ezzel nem volt probléma.
- Akkor mivel volt?
- A konkurenciával. Nagyon jó úton jártunk, de sok embernek ez nem tetszett. Kérdezze csak meg a Budapest Legjavát.
Gombár Aladár vékony férfi volt, sima arcában csak az orrára helyezett szemüveg csillogott tompán. Kelletlenül arrébb tett néhány bélyegzőt és papírt, majd félretolt egy hamutartót az előtte lévő asztalon, hogy Budai le tudjon ülni.
- Nézze, alezredes. – kezdte suttogó torokhangon. – Nem nagyon kedveltem ezt az olasz paprikajancsit. Mikor Henrik először beszélt róla, azt hittem, valami focistát akar felvenni és nem is tévedtem sokat. A fickó szórta a pénzt, ha érti, mire gondolok.
- Ő maga rendelkezett az étterem pénzével?
- Nem egészen. – mondta a Vörös Kagyló könyvelője. – De annyit vehetett ki a kasszából az ételekre, amennyit akart. Az elmúlt két hétben összevetettem a számlákat. Legalább tizenöt millió forinttal nem tudott elszámolni.
- Úgy érti sikkasztott? – Budai hátradőlt a széken a konyha mögötti kis irodában. – Szólt erről a tulajdonosnak?
- Már miért ne szóltam volna? Három nappal ezelőtt számoltam be róla Henriknek.
- Mire költhette a pénzt?
- Ki tudja? – tárta szét a karjait a könyvelő és felhúzta az orrát. – Amire az ilyenek szokták. Nőkre.- Drogokra. – mondta tárgyilagosan a fiatal, hollófekete hajú nő. – Alex súlyos kokainfüggő volt.
Sziráki Noémi a Vörös Kagyló souschef-je, azaz konyhafőnök helyettese volt. A személyzet lassan ismét felvette a munka ritmusát és mivel a rendőrség végzett a helyszíneléssel, Lovas egyetlen napot sem akart elvesztegetni azzal, hogy nem nyitja ki az éttermet.
- Honnan tudja ezt?
- Egyik éjszaka engem is megkínált, de – a nő elpirult, gyorsan fehér gumikesztyűt húzott a kezére és egy
dobozból két még mozgó homárt vett elő. – természetesen nemet mondtam.
- Hmm. Kitől szerezte a kábítószert?
- Ezt már végképp nem tudom. Annyit láttam csak, hogy néha sötét alakokkal beszélgetett a hátsó bejáratnál.
Budainak eszébe jutott még valami.
- Maga irányítja most a konyhát?
- Csak ideiglenesen. – Sziráki Noémi zavarba jött. – Ez mindig Lovas úr és a volt…, Gombár úr közös döntése.
A Budapest Legjava a főváros harmadik legjobb étterme volt a tavalyi összesítés szerint. Budán helyezkedett el, közvetlenül a Várnegyed lábánál.
- Alessandro Totti? Tényleg így hívták? – Teleki Gábor durván felkacagott. – Mint azt a focistát?
Miután Budai nem válaszolt a Budapest Legjava üzletvezető, tulajdonosa is elkomolyodott.
- Hallottam, hogy Lovas felbérelt egy olaszt, hogy felvirágoztassa a koszos kis csehóját, de maga sem gondolhatja komolyan, hogy én ilyesmire vetemednék.
- Nem is maga. – az alezredes az étterem italpultjánál pipázó marcona alakra mutatott. – A helyettese szerepel a bűnügyi nyilvántartásban. Ha nem tévedek, Varga Rudolf három évet ült kábítószer kereskedelem miatt.
- Rudi? – Teleki megrázta a fejét. – Egész éjjel itt volt velem. Ő nem ölhette meg a fickót.
Az alezredes a Teve utcába érve kapta meg a helyszínelők jelentéseit. A gyilkos fegyver markolatán nikotin és gumi maradványok voltak, az áldozat vérében pedig kokaint találtak. Budai rákeresett a neten az Alessandro Totti névre és meglepően tapasztalta, hogy híres olasz focisták képei jelennek meg a monitoron. Az egyik fotón ketten átölelték egymást.
Hát persze!