Budapest, 1997.

- Szerintem öngyilkosság, főnök. Mehetünk is.
Steinhardt megvakarta az orrát és Budaira pillantott. Kedvelte a főhadnagyot, éles eszű, jó rendőr volt, de a szolgálatban együtt töltött idő alatt mindig is úgy vélte, hogy hajlamos túl hamar levonni a következtetéseket.
- Várjunk még egy kicsit. – Steinhard szerette átrágni magát a részleteken. Újra és újra végigfutni minden egyes apró jelen. – Gondoljuk át még egyszer.
Fekete László harminckilenc éves vállalati vezetőre az ágyában találtak rá a kollégák. Miután az apja ma reggel nem tudott bejutni a XI. kerületi társasház harmadik emeletén lévő lakásba, értesítette a rendőrséget. A holttesten külsérelmi nyom nem látszódott, a kulcs a zárban volt belülről, az éjjeliszekrényen pedig rengeteg altató hevert szétszóródva.

Steinhardt lassan végigsétált a méregdrága bútorokkal berendezett szobákon. A nappali és a háló kézzel csomózott szőnyegekkel volt borítva, a falakra több helyen téglalap alakú, vékony televíziót függesztettek. Az őrnagy csak külföldi csatornák reklámjaiban látott még ilyet. Fekete László tehetős ember volt, a garázsban egy Audi és egy BMW mellett egy Suzuki típusú motor is helyett kapott.
Hiányzik valami?
A konyhában az egyik helyszínelő fényképeket készített. Két üres borosüveg a szemetesben, egy maszatos borospohár az asztalon, mellette két pizzás doboz. Steinhardt tekintete végigsiklott a csillogó berendezéseken. Egy acélszürke pirítós sütő, egy elmosott pohár a mosogatóban, mikrohullámú sütő, roskadásig rakott hűtőgép.
- Látja, őrnagy úr? – a helyszínelő kesztyűs kezével a boros pohárra mutatott. – Szabad szemmel is látszik.
A pohár alján maradt ujjnyi vörös bor tetején sötét rögök úsztak.
- A nyakamat rá, hogy az altató. – mondta a helyszínelő és újabb fényképeket készített.Fekete Lajos összetörten ült az előszobában elhelyezett egyik széken.
- Miért hívta a rendőrséget? – kérdezte Steinhardt egykedvűen.
- Tegnap este itt voltam és tudja, nagyon rondán összevesztünk Lacival. Mióta a felesé…, mióta Laci anyja meghalt nem voltunk valami jó viszonyban. Pedig eleinte jól indult minden, pizzát rendeltünk, tévét néztünk. Aztán valahogy nem bírtam magammal és megint veszekedtünk. Csúnya dolgokat vágtam a fejéhez. Tudja, Lacinak nem ment annyira jól. – a férfi a lakásra mutatott. – Ez csak a látszat, tele van adósságokkal, már nyaggatták az uzsorások. El akarta adni az anyja színarany nyakláncát. Hagynom kellett volna.
- Bort is ittak a pizzához?
- Hova gondol? Mióta a feleségem meghalt, egy korty alkoholt sem iszok.
- Magának nincs kulcsa a lakáshoz?
- De van. Nem tudtam bejönni reggel, mert Lacié benne volt a zárban belülről.
- Miért akart volna bejönni a lakásba?
- Tudja, bántott a tegnapi dolog. Ki akartam békülni… - a férfi szemei elkerekedtek. – Azt hiszi, én voltam?
A szemközti lakásban sápadt bőrű, szőke hajú nő nyitott ajtót. Ajka természetellenesen pirosra volt festve, ami csak még jobban kiemelte fehérségét. Erős parfümillat lengte körül.
- Hallottam a veszekedést igen. – kezdte ijedt hangon. – Azt gondoltam, hogy a negyediken lévő lakóval balhéznak már megint. A fiatalember, hogy úgy mondjam, elég sokat bulizik itthon. Van úgy, hogy hajnalig nem lehet elaludni a zenétől. A Laci már többször megfenyegette emiatt.
- Látott is valamit a veszekedésből?
- Nem. Csak a kiabálást hallottam. Valami nyakláncról is szó volt, én azt mondom, kérdezzék meg Áront.
- Lovasi Áron. Negyedik emelet 13. – mormolta Steinhardt, miközben a jegyzeteit lapozta.
- Végeztünk, uram? – kérdezte a nő és egy rágót tolt be a fogai között a szájába. – Állásinterjúra kellene mennem.
Lovasi Áron álmos fejjel nyitott ajtót. Szemei vörösek, arca pedig duzzadt volt.
- Meghalt a Fekete? – kérdezte nyugodt hangon, mintha csak az időjárásról beszélt volna. – Öngyilkos lett? Na, ezt nem hiszem.
- Mi van a szemével? – Steinhardt hunyorogva nézte a magas fiatalembert. Tekintete azonban minduntalan visszakalandozott a nyakában logó láncra. Hatalmas acélkarikák és apró, fakoponyák. Nem mindennapi látvány.
- Allergiás vagyok valami növényre. A doki felírt egy csomó gyógyszert. Antihisztamin, altató, nyugtatók, tököm tudja, miket, de legalább mélyen alszok.
- Úgy tudjuk, nem volt valami jó viszonyban Fekete Lászlóval.
- A kis szürke egér mondta szemből, igaz? Ahelyett, hogy magával foglalkozna, folyton másokkal törődik. Legalább a körmeit festené ki vagy elmenne dolgozni. Ha nem vigyáz, kitetetem innen. Úgysem fizeti a közös költséget.
A pizzafutárt Budai kerítette elő. Semmi különöst nem tudott elmondani. Kihozta a pizzát, egy öreg férfi kifizette, ő pedig elhajtott.
- Végeztünk, főnök? – Budai türelmetlenül nézte, ahogy Steinhardt a füzetét lapozgatja. – Öngyilkosság?
Hmm.