Budapest, 2013.

„A halál lóháton érkezett.”
Nagyon ritkán követnek el gyilkosságot egy iskolában. Budai magában morfondírozva nézte a történelemtanár holttestét. Az pedig még ritkább, hogy a gyilkos levelet is hagy a helyszínen.
- Ha egyáltalán a gyilkos hagyta itt. – mondta a ráncos orvos és a késre mutatott, ami az áldozat hátából állt ki. – A szúrás egyértelműen elérte a jobb tüdőt és a szívet. A tettesnek rendelkeznie kellett minimális anatómiai ismeretekkel.

Az alezredes felsóhajtott és intett a kollégáknak, hogy kezdhetik az adatgyűjtést. Megtapogatta az ing alatt a vállára ragasztott nikotintapaszt és szomorúan konstatálta, hogy ugyanúgy kívánja a cigaretta kesernyés füstjét, mint korábban.
A középiskola tanári szobájában feszült csend uralkodott. Budai egykedvűen nézte a kopasz igazgatót, akinek három verítékcsepp kúszott végig az arca jobb oldalán.
- Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy ilyen történt. – mondta Ferde József és letörölte az izzadtságot. – Mióta én vezetem ezt az iskolát, még lopás sem történt.
- Azért, mert félelemben tartod a diákokat. – szólt közbe Horváthné a matektanár. – A bugyuta szóviccekkel nem kompenzálhatsz.
- Marika, megkérlek, hogy ebbe ne szólj bele. Ez nem a te feladatod.
- Csak azóta van ilyen nagy szája, amióta néhányszor az ágyadban kötött ki, Józsikám. – morogta egy nagydarab, testes férfi, akiről úgy rémlett Budainak, hogy ő a testneveléstanár.
- Mit mondtál, Feri?
- Fejezzék be. – emelte fel a hangját az alezredes. Megunta a vitatkozó tanárok civódását. – Szedjék össze a gondolataikat. Fontos lenne, ha eszükbe jutna bárki, akinek jól jött volna Fekete úr halála.
A tanáriban egyetlen pillanat alatt ismét csend lett, hirtelen senki nem akart mondani semmit.
- Van egy nagyon engedetlen diák, akivel rendszeresen összekülönböztek. – mondta végül Horváthné lassan. – A szülőket többször be kellett már hívni, mert a gyerek megfenyegette Jánost.
- A Diósi fiúra gondoltok? – az igazgató megvakarta tar fejét. – Én is tanítom németre, de én tudom kezelni.
- Nagyon kíváncsi lennék, hogyan tudod kezelni, mert nekem sem sikerül. – vetette oda a testneveléstanár. – Az én óráimra be sem jár.Budainak most lett elege. Magukra hagyta a tanárokat és elgondolkozva várta, hogy a nyomozók megkeressék az iskola tornatermében várakozó diákok között az említett fiút.
A halál lóháton érkezett.
Mit akar ez jelenteni? Mit üzen ezzel a gyilkos?
Diósi Dániel zavartan, tágra nyílt szemekkel nézte az alezredest.
- Úgy hallottam, nem voltál jó viszonyban Fekete tanár úrral.
- Nem kellene itt lenni velem egy ügyvédnek? – kérdezte a fiú félénken.
- Most csak kötetlenül beszélgetünk. – Budainak arcizma sem rezzent, de magában megállapította, hogy Diósi Dánielnek megvan a magához való esze. – Ha jól tudom, Fekete tanár úr magához hívatott az egyik szünetben ma délelőtt.
- Igen, a harmadik szünetben kellett volna megbeszélnem vele valamit.
- Igaz, hogy többször is vitába szálltál vele a többiek előtt?
- Nem értettem egyet azzal a szemlélettel, ahogy a történelmet tanította. Ennyi az egész.
Budai elővette a bezacskózott papírdarabot. A nyomozók még nem vettek írásmintát Diósitól, de úgy gondolta, hogy tennie kell egy próbát.
- Te írtad ezt?
A fiú sötét szemeit az alezredesre szegezte és komolyan bólintott.
- Nem is tagadod?
- Miért tagadnám? Azért írtam, hogy megértsék.
Diósi Dániel ezután nem mondott egyetlen szót sem, az alezredes pedig nem erőltette. Bár tudta, hogy az iménti kihallgatás nem lesz felhasználható, de az írásminta elegendő bizonyíték lesz majd. Egyetlen dolog zavarta még. Átnézte az adatgyűjtés során beszerzett információkat, majd visszament a tanáriba.
- Nem volt biológia tanár az iskolában? – kérdezte az igazgatót.
- Sajnos Csányiné szülési szabadságra ment egy hónappal ezelőtt. Felváltva helyettesítettük a kollégákkal. Úgy alakítottam ki a tanári kart, hogy ilyen esetekben ne legyen probléma.
Ahogy Budai kilépett a folyosóra, egy lány lépett mellé. Hosszú, szőke haja csapzottan tapadt a fejére.
- Nem a Dani volt. Én tettem.
- Tehát, mikor vége lett a második órának és mindenki kiment a teremből, ott maradtál és leszúrtad a tanár urat?
- A második órának? – a lány értetlenül nézett az alezredesre. – Akkor a nagyszünet jön. Fekete tanár úr olyankor mindig Horváthnéval volt a szertárban. Akkor az is lehet, hogy ő tette.
- Most akkor ő tette vagy te?
- Az biztos, hogy Dani nem lehetett.
Mikor a nyomozók beültették a szolgálati autóba Diósit, Budai szeme megakadt a kezében tartott verses köteten. Goethe összes. Hirtelen más megvilágításba kerültek előtte a dolgok.
Már értem.