Budapest, 2007. 

Darvas Ágnes óvónőként dolgozott a XI. kerület egyik magánóvodájában. Csinos, fiatal nő volt hosszú hajjal, aki után megfordulnak a férfiak az utcán. A gyerekek szerették, a munkahelyén mindenki meg volt vele elégedve.
Pénz, szerelem, bosszú.
Budainak eszébe jutott Steinhardt, aki mindig azt mondogatta, hogy a gyilkosságok 95%-ának ezen három szó valamelyike az indítéka. Hiányzott neki az öreg, a teleírt jegyzetfüzetek, a végtelen precizitás és a kimért ugratás. Ahogy a nő szemébe nézett, elhatározta, hogy valamelyik nap kimegy a temetőbe az öreg sírjához. Elvégre a temetésre sem tudott elmenni. Vagy inkább nem akart.

- Na, mit mond, doki? – kérdezte a mellette álló alacsony orvost, aki mostanra végzett Darvas Ágnes testének vizsgálatával.
A nőt egy gyerekéért jövő anyuka találta meg az óvoda mellékhelyiségében. Az egyik wc mellett feküdt, nyakán szabad szemmel is láthatóak voltak a lilás foltok.
- Megfojtották. Elsőre azt mondanám, hogy valami kesztyűben, de majd a technikusok megmondják pontosan.
- Miből gondolja ezt?
- Harminc éve hullákat nézegetek, őrnagy. Akar még valamit?
Az óvoda biztonsági szolgálata riasztotta a rendőrséget és addig nem engedtek senkit távozni, amíg a nyomozók meg nem érkeztek. Szerencsére a gyerekek nem vettek ebből észre semmit, mert a farsangra tekintettel mindegyikük színes jelmezekbe öltözve uzsonnázott éppen. Budai nem igazán értette, hogy miért van egy ilyen helyen biztonsági szolgálat, de a szürke egyenruhás őr elmagyarázta neki.
- Csak pár hónapja vagyunk itt. Történt néhány betörés mostanában a környéken, innen is elloptak valamit és a szülők aggódni kezdtek a gyerekek miatt. A főnököm legalábbis ezt mondta.
- Ismerte az áldozatot?
- Persze. – a férfi elvörösödött. – Nagyon szép nő volt. Még én is bepróbálkoztam nála, de azt mondta, hogy van barátja ezért hagytam a dolgot. Nem vagyok én olyan, hogy más kapcsolatába belerondítsak.
Sajó Piroska vékony, inas nő volt. Merev arccal lépett az őrnagy után, mikor az félrevonta.
- Ha jól tudom, Ön dolgozott együtt Darvas Ágnessel.
- Igen. De már kértem magam egy másik csoporthoz.
- Miért?
- Nem jöttünk ki jól Ágival, - az óvónő megvetően elhúzta a száját. – azt suttogta az igazgatónőnek, hogy én engedtem be a betörőket a múlt hónapban.
- Miből gondolhatta ezt?
- Megtudta, hogy az öcsém ült börtönben 2 évet és egyből pletykálni kezdett. De nehogy azt higgye, hogy ő szent volt! Hetekig hülyítette azt a biztonsági őrt aztán egyszer csak lerázta magáról. Szegény srác addigra fülig szerelmes lett, még az apukákra is féltékeny volt.
- Miért van kesztyűben? – kérdezte Budai csendesen.
- Nem bírom a homokot elviselni a bőrömön. A gyerekek viszont imádják a homokozót és …
- Maga a rendőr? – két nő lépett oda hozzájuk dühösen. Egyikük fején fekete konty ült, a másik pedig idegesen markolta egy csúcsos varázslósapkás kislány kezét.
- Á, Kissné. – mondta az óvónő gúnyosan. – Hogy hogy nem a férje jött a gyerekért?
- A férjem elhagyott minket egy cafkáért. – mondta a fekete hajú nő jéghideg hangon és Budaira nézett. – Tehát? Mikor mehetünk végre haza innen?
- Nézze, asszonyom, még beszélnem kell a hölggyel, aki megtalálta az áldozatot…
- A kövér Meyerné. – fordult a társa felé a nő. – Itt bömböl azóta is. Azt a hisztit hallottad volna, amit az őrnek rendezett. Siessen, ha kérhetem!A szőke, molett anyuka halálsápadtan üldögélt az egyik alacsony padon, fekete ruhába öltöztetett kisfiú játszott mellette.
- Hát te ki vagy? – kérdezte Budai barátságosan gyerektől, hogy oldja az anyja feszültségét.
- Harry Potter. – mutatott a kisfiú a homlokára, ahova egy villámot rajzoltak.
- Asszonyom, el tudja mondani, mi történt, miután az óvodába érkezett?
- Igen. Hamarabb értem ide, mint szoktam, nem is volt még itt egyik szülő sem akkor. Itt nem nagyon szeretik, ha négy előtt jövünk a gyerekért, ezért bementem a mellékhelyiségbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Először azt hittem, hogy valaki rosszul van, de aztán láttam, hogy halott…
A nő szája remegni kezdett, sminkje mostanra teljesen szétfolyt az arcán, de Budai észrevette, hogy a könnyei nem folytak.
- Én láttam Ági nénit a wc-ben beszélgetni délután. – mondta kisfiú komolyan.
- Elmondod, mit láttál? – az őrnagy tudta, hogy a gyereket nem szabad megijesztenie. Megpróbált olyan kedves lenni, amennyire csak tudott.
- Kijöttem pisilni, mert nekem már megengedik, hogy egyedül jöjjek. De a lány wc-be nem mehetek be, mert mi a fiúkéba járunk. – húzta ki magát a kisfiú büszkén. – Az üvegen át csak árnyékokat láttam, de hallottam Ági néni hangját.
- Kivel beszélgetett?
- Dumbledore professzorral. Megismertem a varázslósüvegéről.
Budai legalább tíz beöltözött szülőt számolt meg befele jövet, aztán hirtelen eszébe jutott, hogy a varázslósapkás kislány anyukáján vörös bőrkesztyű volt.
Pénz, szerelem, bosszú.
Az öregnek megint igaza volt.