A móri mészárlás

A móri bankrablás nemcsak kegyetlensége miatt írta be magát a magyar bűnügyi krónikák fekete fejezetébe, de a megindult büntetőeljárás során elkövetett sorozatos rendőri, ügyészi és bírói hibák miatt is. A nyolc ember életét követelő, brutális rablógyilkosságot követően ugyanis egyszerre mondott csődöt az összes érintett hatóság. A rendőrség sötétben tapogatózott, majd a főként saját vezetői által generált hatalmas nyomás eredményeként ráfogta a bűncselekményt egy - ebben az ügyben - ártatlan bűnözőre, akit az ügyészség indítványára a független magyar bíróság annak rendje és módja szerint el is ítélt.

Az igazi tetteseket 5 évvel később fogták el.

mor14.jpg

2002. május 9. napján 12 óra 10 perckor két gépfegyveres férfi lépett be a móri Erste Bank Dózsa György u. 23. szám alatti fiókjába. Egyikük lelőtte a biztonsági őrt (későbbi vallomása szerint csak a kezén találta el és tulajdonképpen a társa végzett vele, de a leadott lövés valójában a mellkasán érte az őrt és halálos sebet ejtett), majd az ajtóban maradva a járókelők – a beszámolók szerint – udvarias és higgadt elküldésével biztosította a helyszínt. A másik férfi hidegvérrel lelőtte az ügyféltérben tartózkodókat és a pénzintézet alkalmazottait. A biztonsági őrrel együtt összesen nyolc ember halt meg (ketten a kórházban) a súlyos sérülések következtében. Egyes források szerint az elkövetők lefújták festékszóróval a bank kameráját, ezért nem tudták beazonosítani őket pontosan. Az igazság viszont az, hogy a fiókban nem volt sem külső, sem belső videokamera, összesen egyetlen fényképezőgép volt a mennyezetre szerelve, ami akkor lépett működésbe, ha megnyomták a riasztó gombját. A gyilkosok ezt gépet fújták le, de az események olyan gyorsan történtek, hogy egyébként sem tudta volna senki bekapcsolni. A lejátszódott borzalmak utolsó perceinek hanganyagát az egyik áldozat rögzítette a mobiltelefonjával. A letörölt készüléket később a rendőrség visszaszolgáltatta a családnak.

mor12.jpg

A két elkövető nagyjából 7,3-7,5 millió forintot zsákmányolt a rablással, ami kizárólag azért furcsa, mert állítólag a bank páncélszekrényében további tízmilliók maradtak érintetlenül. További különös körülménynek bizonyult, hogy a bűnözők szétlőtték a fiók számítógépeit, azonban ennek később – a közvélemény előtt legalábbis – nem lett jelentősége.

mor15.jpg

A bűncselekmény elkövetése után a két fegyveres elhagyta a bankfiókot, és mint kiderült, autóval távoztak a városból. A holttesteket nem sokkal később a bankba igyekezők fedezték fel és azonnal értesítették a rendőrséget. A szörnyű rablógyilkosság hírére a nyomozóhatóság nagy erőkkel vonult ki a helyszínre – az országos rendőrfőkapitány is azonnal odasietett – és megkezdődött Magyarország legkínosabb büntetőeljárása

Az első gyanúsítottak

A rendőrség látszólag hatékonyan intézkedett, hiszen szinte azonnal igazoltatták a megyéből kivezető utakon közlekedőket, tartották a média képviselőivel a kapcsolatot és pár óra elteltével máris közzétették a két lehetséges gyanúsított fényképét. Sajnos azonban egyetlen intézkedés sem volt más, mint kétségbeesett és elhibázott megvalósítása néhány szakszerűtlen nyomozási cselekménynek. Az igazoltatás ugyanis nem vezetett eredményre, annak ellenére, hogy 13 óra körül két motoros rendőr gyorshajtás miatt félreállította az igazi elkövetőket. A kocsiban ott voltak a gyilkos fegyverek és a rabolt pénz is, a rendőrségi kommunikáció hiánya miatt azonban az igazoltatást végző egyenruhások nem tudták, hogy egyáltalán keresni kell valakit, ráadásul az intézkedés idejének 18 órát írtak a feljegyzésükbe valamiért (a 13 óra helyett), így a későbbi adatgyűjtés és elemzés nem vette figyelembe a felírt férfiak nevét, mint lehetséges elkövetőket.mor3.jpgA helyzetet tovább nehezítette, hogy a rendőrség még aznap fél három körül közzétette Farkas Róbert és Horváth Szilárd fényképét azzal, hogy vélhetően ők követték el a gyilkosságokat és a szemtanúként jelentkező állampolgárok máris felismerni vélték őket azokban a fantomképekben, amiket még azon személyek vallomásai alapján készítettek, akiket az egyik elkövető biztonsági őrnek kiadva magát eltessékelt a fiók ajtajából.

Hogy mi alapján dobta be Farkas és Horváth nevét a köztudatba a nyomozóhatóság, nem lehet pontosan tudni. A kezdetektől rájuk nehezedő társadalmi nyomás alatt a rendőri vezetők úgy döntöttek, hogy két olyan bűnözőre fogják a móri bűncselekményeket, akiket egyébként is köröznek. Néhány forrás szerint a rendőrség arra alapozta a gyanúját, hogy Farkas és Horváth hasonló jellegű rablásokat követett el a múltban, de könnyen belátható, hogy ez csak porhintés, hiszen ilyen brutális rablógyilkosságra nem nagyon akadt még példa.

Horváth Szilárd – akit garázdaság miatt korábban két év letöltendő szabadságvesztésre ítéltek és ekkor már 2 éve bujkált a hatóhorvathsz.jpgságok előtt, mivel nem vonult be a börtönbe – inkább önként jelentkezett pár nappal a körözés megjelentetését követően, csakhogy tisztázza magát. A férfi ügyvédje jelenlétében alsónadrágban (hogy jól láthatóan fegyvertelen legyen) jelent meg az egyik büntetés-végrehajtási intézet előtt és hamarosan a közvélemény előtt is világossá vált, hogy sem ő, sem Farkas Róbert nem köthető a móri bankrabláshoz. A sors fintora, hogy Horváth Szilárd azt követően, hogy a bíróság még kártérítést is megítélt neki az eset miatt, jelenleg is börtönben van, ugyanis 2007-ben 20 évre ítélték emberölésért. Farkas Róbert azóta sem került elő, tartózkodási helye továbbra is ismeretlen.

A második két gyanúsított

A fenti fiaskót követően a közvélemény a rendőri vezetőkkel együtt türelmetlenebb lett. A fantomkkiglics.jpgépek alapján semmilyen értékelhető információ nem érkezett és 2002 júniusára csak az volt biztos, hogy a bankfiókba két férfi hatolt be és egy Skorpió típusú gépfegyvert, valamint egy pisztolyt használtak a rabláshoz. A nyomozóknak nem maradt idejük tétlenkedésre, 2002. július 22-én őrizetbe vették Hajdú Lászlót és Kaiser Edét, mivel a beszerzett adatok szerint közük lehetett a móri eseményekhez. A rendőrség elsősorban Kiglics Attila (a képen jobbra) vallomására alapozta a két férfi elfogását, aki Kaiser Ede bűntársa volt más rablásokban. A súlyos közlekedési baleset elkövetése miatt körözött Kiglics ügyvédjén keresztül felvette a kapcsolatot a nyomozóhatósággal és a levelezés során letárgyalt vádalku részeként információkkal szolgált a móri történésekről. Tulajdonképpen ez azt jelentette, hogy a 25 millió forintos nyomravezetői jutalomért következetesen azt állította, hogy szerinte Kaiser és Hajdú rabolták ki a móri bankfiókot. A rendőrség annak ellenére hitt neki, hogy a bizonyítékok korántsem voltak egyértelműek.

Amellett ugyanis, hogy nem kerültek elő a gyilkos fegyverek, sem Kaiser, sem Hajdú ujjlenyomata nem egyezett a bankban találttal és a dns-ük sem kötötte őket a helyszínhez. Ráadásul a két férfi által használt telefonok cellainformációi alapján nem is tartózkodtak Móron a rablás időpontjában.

A nyomozás befejezésekor a rendőrség – Kiglics vallomásán kívül – kizárólag annyit tudott bizonyítékokkal alátámasztani, hogy Kaiser Ede (a képen lenn) a móri bankrablást követően nagy összegű készpénzhez jutott (mint kiderült kirabolt egy osztrák pénzváltót 2002. május 12-én és ezt próbálta titkolni) és egy korábbi barátnője révén jól ismerte Mór városát és az ominózus bankfiókot.

mor8.jpg

Megjegyzendő, hogy maguk a terheltek is nagyon gyanúsan viselkedtek. Egyikőjük sem volt hajlandó hazugságvizsgálatnak alávetni magát, Kaiser rávette a barátnőjét és annak szüleit is, hogy hamis alibit igazoljanak neki, Hajdú pedig – már előzetes letartóztatása alatt - a betechnikázott zárkában azt találta mondani, hogy „mire vágtam oda azt a nyolc birkapásztort?”.

Mindez már elég volt ahhoz, hogy a nyomozás befejeződjön és az ügyészség vádat emeljen Kaiser Ede és Hajdú László ellen. A vádiratban nemcsak a móri rablógyilkosság, de a két férfi által ténylegesen elkövetett többi fegyveres rablás is szerepelt. A közel egy évig tartó bírósági eljárás 2004. december 23.-án zárult le. A többszöri vádmódosításokat követően olyan ítélet született, melyből könnyen megállapítható, hogy a látványos logikai hibák ellenére az eljárásban résztvevő hatóságok (rendőrség, ügyészség és bíróság) összezártak és mindent megtettek azért, hogy a közvéleménynek is tetsző ítélettel záruljon az ügy.

  • A rendőrség fogdaügynököket telepített Hajdú László mellé az előzetes letartóztatás során, miután a férfi azzal védekezett, hogy csak viccelt a fentebb kiragadott kijelentésével és a T1, valamint a T2 jelzésű tanú azt vallotta, hogy Hajdú beismerte nekik a bűncselekmény elkövetését.mor4.jpg
  • Az ügyészség nem tudott mit kezdeni azzal, hogy semmilyen, a helyszínen talált nyom nem kötötte a két férfit a gyilkosságokhoz, ezért talált négy olyan személyt, akik felismerni vélték Kaisert a móri bankfiók ajtajában.mor16.jpg
  • A dr. Varga Zoltán (azóta a Legfelsőbb Bíróság tagja) vezette Fővárosi Törvényszék végül úgy oldotta fel az ellentéteket, hogy Hajdút csak bűnsegédként (mint a fegyverek beszerzője és elrejtője) ítélte el, a gyilkosságokat pedig egy ismeretlen harmadik személy nyakába varrta. Az ítélet indokolásában az is szerepelt a bizonyítékok között, hogy Kaiser Ede elismerte, hogy megfordult a fejében a móri bankfiók kirablásának a gondolata.mor13.jpg

Elsőfokon Kaiser végül életfogytiglant, Hajdú 15 évet, míg a többi rablásban tettestárs Kiglics Attila 3 évet kapott. Utóbbi személy vádalkuja keretében még a bíróság előtt is azt vallotta maszkban és fegyveres őrök gyűrűjében, hogy Kaiser csak Hajdúval követhette el a móri bankrablást, majd miután a büntetését letöltötte, felmarkolta a 25 millió forintos díjat és úgy elpárolgott, hogy tartózkodási helye jelenleg is ismeretlen.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta Kaiser Ede büntetését, Hajdú vonatkozásában azonban új eljárást rendelt el, melynek során a férfit immár több emberen nyereségvágyból elkövetett emberöléssel vádolták meg. Miután a móri gyilkosságok tényleges elkövetői kézre kerültek 2007-ben a magyar bíróságok hosszas jogi huzavona után kimondták, hogy a két férfi ártatlan a 8 ember halálát követelő mészárlásban, azonban az általuk elkövetett többi fegyveres rablás miatt Kaiser Edét 18 évre, Hajdú Lászlót pedig (aki azóta Kovácsra változtatta a nevét) 15 évre ítélték.mor11.jpg

Az igazi tettesek

Ahogy bizonyára mindenki előtt ismert, a móri rablógyilkosságokat Nagy László és Weiszdorn Róbert követte el. Lelepleződésük tulajdonképpen a véletlenen múlt, azonban az információkat szolgáltató személy története nem végződött jól. 2006. október 3-án Szebenyi István amatőr hadszíntérkutató a Tatabányát Tarjánnal összekötő út melletti erdős részen a fémkeresőjével egy hátizsákot talált, amiben egy Skorpió típusú géppisztoly válltámasza volt elrejtve. A férfi bejelentést tett a rendőrségen, és folytatta a kutatást, melynek eredményeként 2006. október 8-án további lőfegyvereket és lőszereket talált az erdőben. Az ügyet átvette a Tatabányai Rendőrkapitányságtól a Nemzeti Nyomozó Iroda és 2006. december 5-ére el is készült az a fegyverszakértői vélemény, mely a megtalált lőszerhüvelyekkel kapcsolatban megállapította, hogy egyeznek a móri és a veszprémi helyszíneken talált hüvelyekkel. A rendőrség szokásos eljárása, hogy az előtalált lőszereket és fegyvereket összeveti a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet munkatársai segítségével olyan bűncselekmények helyszínén talált lőszerekkel (hüvelyekkel), melyek vonatkozásában addig nem került még elő a fegyver.

2003 és 2005 között Nagy László hat postást rabolt ki a Veszprém-mor9.jpg
Tatabánya-Győr háromszögben, melynek során 2003. június 24-én hidegvérrel lelőtte Fódi György veszprémi postást egy panelház földszintjén a nála található, kézbesítendő pénzért. A rendőrség hamar egyetlen elkövetőre gyanakodott, azonban a nyomok hiánya miatt nem jutottak közelebb hozzá. A magyar bűnüldözés történetében először nemcsak fantomrajz, hanem egy fantomszobor is készült a lehetséges tettesről, azonban ez sem hozott eredményt.

Hogyan jutottak el a nyomozók a lőszerek alapján Nagy Lászlóhoz (a képen lenn)? A rendőrség sajtótájékoztatót tartott, hogy újabb bizonyítékok kerültek elő a móri bankrablás kapcsán a tarjáni erdőből, melyet követően - a források szerint - a Nemzeti Nyomozó Iroda 2007. január 17-én kihallgatott egy nevének és adatainak zártan kezelését kérő személyt, az NN5 számú tanút, aki elmondta, hogy azért jelentkezett a rendőrségen – csaknem 5 évvel a móri események után mor17.jpg–, mert látta a híreket. Az NN5 számú tanú elmondta, hogy 2002 májusában megkereste egy férfi, hogy korábban elrejtett tárgyait akarja megkeresni az erdős részen és az NN5 számú tanú segítségét kérte ehhez, mivel tudta róla, hogy szokott fémkeresővel kutakodni. Az NN5 számú tanú emlékezett a férfi gépkocsijának típusára, színére és a rendszám betűire is öt év távlatából (!), ezáltal a nyomozóhatóság össze tudta vetni a szóba jöhető gépjárművek tulajdonosait azokkal a személyekkel, akik a megadott időben telefonon kommunikáltak az NN5 számú tanúval. Az összevetés eredményeképpen a rendőrség figyelme Nagy László felé fordult (aki több alkalommal kommunikált ezen időszak alatt egy Weiszdorn Róbert nevű férfival), akit 2007. február 16. napján őrizetbe is vettek, miután édesanyjától távozott Tatabányán. A férfi lakásában a rendőrök megtalálták a móri bankfiókban 8 ember életét kioltó Skorpió gépfegyvert és a postástámadásokhoz használt álruhákat, térképeket, majd azonosították a brutális mészárlásban résztvevő másik elkövetőt, Weiszdorn Róbertet is, akinek az ujjlenyomata egyezett azzal, amit a bankfiók ajtajának kilincsén találtak.

mor5.jpg

Nagy László 1971-ben született Budapesten és már fiatalkora óta vonzódott a fegyverekhez. 1998-ban szerződéses katonaként szolgálatot teljesített az 1. Honvéd Tűzszerész és Aknakutató Zászlóaljnál, később börtönőrként dolgozott, majd egy festékboltban lett eladó és árubeszerző. Későbbi vallomásai és börtönnaplója szerint még a kilencvenes évek végén megismerkedett több szerbiai háborús veteránnal, akiknek fegyvermesterként dolgozott. Állítása szerint a csapat vezetője, bizonyos Radovan (Rado) Pavics volt, aki Magyarországon Szabó Tibor névre szóló hamis okiratokkal élt.

Nagy László a kihallgatásai során nem ismerte el sem veszprémi postásgyilkosság, sem pedig a móri bankrablás elkövetését. Következetesen azt állította, hogy ugyan részt vett a „bűnözői életben” azzal, hogy segítette fegyverekhez kapcsolódó szaktudásával a mobiltelefont nem használó veteránokat, de ahhoz is ragaszkodott, hogy Veszprémben Radovan, Móron pedig Radovan és Weiszdorn Róbert követte el a gyilkosságokat, ő sofőrként várakozott rájuk a bank előtt.

mor1.jpg

A feltárt bizonyítékok és Weiszdorn Róbert beismerő vallomása után kiderült, hogy a szerb „szabadcsapat” a valóságban nem létezett, Nagy László csak kitalálta a róluk szóló történetet, hogy saját szerepét kisebbnek tüntesse fel. A valóságban rávette a 3 gyermekes, szobafestőként dolgozó Weiszdornt, hogy anyagi haszonszerzés reményében rabolja ki vele a móri bankfiókot. Előzetes letartóztatása alatt Nagy László naplót írt, melyet levélben csempészett ki feleségének. Az írásban több ember megölését említette, melyek alapján a rendőrség megtalálta az 1997-ben eltűnt fóti belügyi bázis gondnokának holttestét, aki saját fegyverét próbálta eladni Nagynak, mikor mit sem sejtve követte a Páty és Budakeszi közötti kiserdőbe.

Bár a móri rablást a naplójában is tagadta, a vérengzésre vélhetően azért került sor, mert Nagy militarista/bűnözői világában nem maradhattak olyan szemtanúk, akik felismerhették volna. A férfi precízen tervező, számító ember volt, a nyolc ember életét kioltó rablás után ugyanis elkérte Weiszdorn Róbert cipőjét és ruháit azzal az ürüggyel, hogy majd ő elrejti azokat. Ehelyett azonban ezekben a ruhákban követte el a postástámadásokat, hogy az esetleges szagminta alapján Weiszdornhoz jussanak el a nyomozók.

mor6.jpg

Nagy László 2007. július 13. napján előzetes letartóztatása alatt öngyilkos lett a Fővárosi Büntetés-végrehajtás „Venyige” utcai objektumában. A jelentések szerint egy hetven centis párnahuzatból sodort kötélre akasztotta fel magát a zárkájában.

Weiszdorn Róbertet jogerősen életfogytiglanig tartó szabadságvesztésre ítélték, melyből leghamarabb 40 év eltelte után lenne feltételesen szabadlábra bocsátható.

A nyolc ember életét követelő brutális rablótámadásban az igazi tettesek egy hosszú és mindenki számára méltatlan eljárásban megkapták a büntetésüket, de arcpirító és felháborító, ahogy a hatóságok kezelték az ügyet. Szebenyi István máig nem kapta meg a móri nyomravezetőnek járó pénzdíjat.

mor7.JPG

Móron az egykori helyszín előtt ma emlékmű őrzi az áldozatok emlékét. Az alkotáson egy Juhász Gyula idézet szerepel.

„Nem múlnak el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

 

Források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%B3ri_bankrabl%C3%A1s
http://index.hu/bulvar/moriossz/
http://index.hu/bulvar/morigyanus2/
http://faktor.hu/faktor-velunk-elo-tragedia-14-eve-tortent-a-mori-bankrablas
http://magyarnarancs.hu/belpol/hibazott-e_a_rendorseg_a_mori_bankrablas_utan_sokk_es_vakrepules-62567
http://www.blikk.hu/aktualis/tibinek-eselye-sem-volt-moron/8hs5smk
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/04/04/a-mori-nyolcas-gyilkossag/
http://www.hetek.hu/interju/200703/mor_fatalis_veletlenek_sorozata

http://www.blikk.hu/aktualis/kiglics-terhelo-vallomast-tett-kaiserekra/glwr00e
http://pestisracok.hu/nem-jar-nyomravezetoi-dij-a-mori-fegyverek-megtalalojanak-megszuntetett-nyomozas-kiglics-es-fogdaugynok-tarsai-ellen/
http://moriremalom.blogspot.hu/