Budapest, 2002. 

Steinhardt élvezte, ahogy a nap forró sugarai végigsimítják az arcát. Lassan egy éve, hogy nyugdíjba vonult és saját maga is meglepődött azon, hogy mennyire nem hiányzik neki a rendőrség. Jóleső nyugodtsággal dőlt hátra a napágyon és az újságjáért nyúlt.
- Apám itt volt úszómester, mikor gyerek voltam. Úgy ismerem a strandot, mint a tenyeremet.
Magas, izmos fiatalember és egy vékony, bikinis lány sétált el mellette törülközővel a vállukon. Steinhardt elmosolyodott, ahogy meglátta a csodálkozva figyelő lány arcát és lehunyta a szemeit. Nem volt kedve olvasni, inkább átadta magát a délutáni szundikálás örömeinek.

A velőtrázó sikításra szinte megállt az élet a Paskál strandon.
Tóth Péter holttestét egy türelmetlen anyuka fedezte fel, aki benyitott az öltözőkabin ajtaján. A fiatal férfit szíven szúrhatták, mellkasa közepéből még szivárgott a vér, mikor a fürdő személyzete és a bátrabb vendégek egy része odasereglett a sikoltozásra.
- Menjenek távolabb és hívja valaki a rendőrséget! – Steinhardt egy pillanatig sem habozott, mikor meghallotta a kiáltást. Szunnyadó zsaruösztönei azonnal átvették az irányítást és azon kapta magát, hogy utasításokat ad két úszómesternek, hogyan kell a helyszínt biztosítani.
- És zárják le a kijáratokat is! – mondta egy ingben érkező férfinek. – Amíg a nyomozók nem érkeznek meg, nem hagyhatja el senki a fürdő területét.
Steinhardt érezte, ahogy az adrenalin vágtatni kezd az ereiben.
Lehet, hogy mégis hiányzik ez?
- Úristen! Ide nézzenek!
Ismételten kiabálásra lett figyelmes. Az öltözőépület strandra nyíló kijáratánál a fal tövében véres kézlenyomat látszódott egy téglán.
- Ne nyúljanak hozzá! – csattant fel Steinhardt, de már késő volt. Az egyik férfi kivette a téglát és mögüle egy vérfoltos bicska csúszott eléjük a kis mélyedésből.
A követező pár percben még több vendég érkezett a gyilkosság helyszínére és annak a környékére. Mindenki tudni akarta mi történt és mindenki tudott valamit arról, hogy mi történt. Bikinis lányok, fürdőnadrágos férfiak, fagyit nyaló, vizes gyerekek álldogáltak csoportokban az öltőzök előtt.
Hol vannak már Budaiék?
Steinhardt nem értette a késlekedést. Már legalább tizenöt perc eltelt és még a mentők sem értek ide. Úgy döntött nem vár tovább és kérdezősködni kezdett. Hamar kiderült, hogy Tóth Péter egy négyfős társasággal érkezett a strandra. A két lány és a két fiú megszeppent arccal álldogált három betonból készült ping-pong asztal mellett és halkan beszélgettek. Steinhardt felismerte köztük azt a kettőt, akik épp a szunyókálása előtt sétáltak el mellette.- Ismertétek az áldozatot? – kérdezte miután odalépett hozzájuk.
- A barátunk volt. – mondta az alacsonyabb, kövérebb srác és terepszínű fürdőnadrágjába törölte a jobb kezét. – Vagyis inkább a többiek barátja.
- Az enyém aztán nem. – mondta a magas fiú, akinek az apja régen úszómester volt. – Csak Timi miatt nem vertem még pofán.
- Hagyd abba, Tomi. – a vékony, bikinis lány hárító mozdulatot tett a karjaival. – Közöttünk már két éve vége mindennek. Fogadd el végre, hogy azóta Peti és én...Úristen!
Szemei elkerekedtek, ahogy Steinhardtra nézett. Döbbenet és rémület keveredett az arcán.
De miért nem gyász és értetlenség?
- Ha gondolod, nyugodtan odamehetsz. – mondta a nyugdíjas nyomozó és fürkészni kezdte a lány arcát. – Gondolom, most a párod közelében akarsz lenni.
- Nem, inkább nem. Sokat veszekedtünk mostanában, nem akarok bonyodalmat.
- Megkérdezhetem, hol voltatok az elmúlt egy órában?
- Megkérdezhetem, hogy maga kicsoda? – kérdezte a másik lány. Nyúlánk, arányos testét úszódressz fedte, hosszú, barna haja vizesen omlott a vállaira.
- Csak megpróbálom kideríteni, mi történt. – mosolyodott el Steinhardt és tovább ütötte a vasat. – Jobb, ha felkészültök, mert a rendőrség is ugyanezeket fogja kérdezni.
- Miután ez a majom Peti felidegesített, elmentem úszni. – vonta meg a vállát az úszódresszes lány. – Nem elég, hogy megszégyenített tegnap a suliban, az öltözőben fogdosni kezdett. Legszívesebben…
A lány gyorsan elhallgatott, a többiekre pillantott, majd lesütötte a szemét.
- Hagyjon minket békén. – mondta a kövér fiú és zsebre dugta a kezeit. Steinhardt most vette csak észre, hogy a terepszínű alsó nem fürdőruha, hanem a vadászok hosszú nadrágjának rövid szárú változata.
- Az ott egy késnek a helye? – mutatott az öv melletti karikára a nyugdíjas nyomozó.
- Mi köze hozzá? Mondtam, hogy hagyjon minket békén.
Budai és csapata a riasztástól számított huszonötödik percben ért a fürdőhöz. Miután szemrevételezte a gyilkosság helyszínét Steinhardt mellé lépett és megszorította a kezét.
- Nem hittem, hogy itt talállak. – mondta vigyorogva, de ezúttal elhagyta a ’főnök’ megszólítást. – Mit gondolsz, ki tehette?
- Lacikám, - Steinhardt a hóna alá csapta összetekert újságját. – gyorsan akartok végezni vagy gyorsan akartok végezni?