Budapest, 2015 szeptember

- Nézze, nyomozó, belőlem akkor sem szed ki semmit.
Budai hátradőlt a széken és az előtte ülő nagydarab fickóra nézett. Utálta, hogy már nem lehet kihallgatás közben dohányozni. Sőt, ha jobban belegondolt, akkor az egész épületben nem lehetett már sehol normálisan cigarettázni. Csak a szűk kijelölt helyeken, ahol mindig úgy álltak, mint a heringek és egymás arcába fújták a füstöt.
Régen minden jobb volt.

- Na, figyeljen ide, Molnár. Tudjuk, hogy maga rabolta ki Diménynét…
- Persze, hogy tudja, most vallottam be.
- De azt is tudjuk, hogy nem volt egyedül. A technikusok a lakásban két idegentől származó ujjlenyomatot találtak, amik rajta vannak azon a baseball ütőn is, amit a sarki kukában találtunk és amivel a vérvizsgálat szerint Diménynét leütötték. Ráadásul a szomszédok is két alakot láttak besurranni.
- Mondtam magának, kérdezhet bármit, de belőlem nem fog kiszedni semmit.
Özvegy Dimény Ferecnét vasárnap kora este támadták meg a saját lakásában. Az elkövetők nagy mennyiségű készpénzt és ékszereket vittek el. A környéken élő szemtanúk személyleírásának köszönhetően a rendőrség hamar őrizetbe vette az alvilági körökben jól ismert Molnár Lajost, aki nem sokkal később be is vallotta a bűncselekményt. A társáról azonban semmilyen információval nem rendelkeztek, a szomszédok egy alacsony termetű, vékony alakot láttak, de nem tudták pontosabban megfigyelni. 
- Akkor vegyük át még egyszer. – Budai tudta, hogy Molnár nem valami eszes fickó. Ha a megfelelő kérdéseket teszi fel, el fogja árulni magát. – Honnan tudták, hogy hol tartja Diményné az ékszereket?
- Sehonnan. Megtaláltuk és kész. Mit hitt az öregasszony, hogy ha a lisztbe dugja, akkor nem vesszük észre?
– Ha jól tudom, aznap délután az áldozat lakásától nem messze, az Öcsi vendéglőben beszélgetett Takács Györggyel.
- És akkor mi van?
- Ugye tudja, hogy Takács nemrég szabadult három éves büntetése után? Diményné annak idején azt vallotta, hogy őt látta a szomszéd házba betörni.
- Ezt mindenki tudja, nyomozó.
- Bosszúból törtek be az asszonyhoz, ugye? Takács elégtételt akart venni, maga pedig mindig kapható ilyesmire.
- Arra ittunk, hogy Gyuri megjavult. Kapott munkát egy hajón, szerintem már úton is van.
Budai összevonta a szemöldökét. Bármilyen gyors volt a forró nyomos egység, ezt elfelejtették.- Mi a helyzet a baseball ütővel?
- Mi lenne, nyomozó? – nagydarab férfi durván felröhögött. Úgy érezte, kezd felülkerekedni a másikon.
- Tudomásom szerint az öccse az érdi baseball és softball egyesületben játszik. A kollégák úton vannak a lakására. Remélem, el tud számolni az ütőivel.
Molnár arca hirtelen elsötétült.
- Hagyja ki az öcsémet ebből. – morogta mély hangon. – Ő nem csinált semmit.
- Majd kiderül, Molnár, de azt ajánlom, hogy gondolkozzon. Felfegyverkezve elkövetett rablással gyanúsítjuk. Minimum öt évre visszaül a kaptárba. Van most valakije, aki megvárná? Öt év az nagyon hosszú idő.
- Mi köze magának ahhoz, hogy van-e valakim? Nem mindenkit hagy el a nője, nyomozó!
Budainak a szeme sem rebbent, pedig ez talált. Még mindig fájt neki, hogy a felesége elhagyta és átkozta, hogy Molnár pont a kihallgatóban volt aznap egy másik ügyben, mikor Eszter felhívta ezzel. Szerencsére a rabló azt már nem tudta, hogy egy éve nyugdíjba küldték és most csak a XVIII. kerületi kapitányság rablási osztályának vezetője kérésére vett részt a kihallgatáson szaktanácsadóként.
- Még egy valamit kell tisztáznunk.
- Csupa fül vagyok.
- Az egyik szomszéd felismerte magát. A múlt héten vízvezeték szerelőnek öltözve mászkált a környékén egy fiatal fiúval.
- Hát, eddig ez a legjobb, nyomozó! – a hústorony teste rengett, ahogy újra felröhögött. – Ez a munkám! Másfél éve ebből élek! Nézzen utána!
A rablási osztály vezetője gondterhelten járkált a kihallgató előtti folyosón. Kezdetben Diményné unokahúgára gyanakodtak, aki minden héten egyszer segített az idős asszonynak a házimunkában, de a nő a rablás időpontjában a barátnőjével, melyet az a rendőrség gyors megkeresésére telefonon azonnal igazolt, egy hipermarketben vásárolgatott. Ráadásul most Molnártól sem tudtak meg semmit. Maximum annyit, hogy valószínűleg hazudott, mert a forró nyomosok ugyan kihagytak egy-két dolgot, de azt még kiderítették, hogy a fickó kőművesnek tanult, nem értett a vízvezetékekhez.
- Azért kösz, hogy eljöttél, Lacikám. – rázta meg Budai kezét, amikor az kilépett a folyósóra. – Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.
- Ugyan már, hisz tudjuk ki volt a bűntársa! Pofonegyszerű!