Budapest, 2009. 

- Az ujjain mintha lenne valami festékanyag. – az alacsony rendőrorvos grimaszolva tápászkodott fel a holttest mellől. – Első körben azt mondanám, tempera, de majd a labor igazolja.
Budai felnézett a hatemeletes irodaépületre.
- Már halott volt, mikor kizuhant?
- Nem. – rázta meg a fejét az aszott arcú kisember. – Bár a bal combja erősen vérzett, de a három szúrás egyike sem találta el az ütőeret. Egyértelműen a becsapódás okozta a halálát.

Bátorfi Miklós kiemelkedő alakja volt a pénzügyi szektornak. Briliáns befektetési ötletei mellett kíméletlenségéről is ismert volt a főváros üzleti életében. Gátlás nélkül gázolt át kisebb vállalatokon vagy akadékoskodó partnereken, miközben egyre nagyobb vagyont halmozott fel.
Miért szúrta meg a gyilkos, ha utána kilökte? Budai elgondolkozva rágta a szája sarkába tett cigarettát, ahogy felsétált a hatodik emeletre. És hogy jön ide a festék?
A hatszintes épület legfelső emelete nem különbözött egy vállalatvezető irodájától. Hatalmas íróasztal, két laptop, a falakon számsorokat mutató képernyők. Az egyik ablak mellett apró terasz helyezkedett el, melynek közepén egy kisebb asztal állt közepén egy véres késsel és egy feszülettel.
- Az áldozat valószínűleg itt vacsorázott, mikor megtámadták. – mondta az egyik fiatal nyomozó Budainak. – A naptárába TP van beírva este nyolcra, még nem sikerült azonosítanunk mit jelenthet.
Sebestyén Edit a késői óra ellenére kifogástalan sminkben nyitott ajtót. Rezzenéstelen arccal fogadta szeretője halálhírét.
- Két hónapja és tizenhárom napja szakítottunk. – mondta hűvösen Budainak. – Nem tudtam, hogy mikor és milyen formában, de biztos voltam benne, hogy egyszer eléri a végzet.
- Miből gondolja ezt?
- Miklóst csak a pénz érdekelte, nem törődött az emberek életével. Annyi vállalkozást és családot tönkretett már az évek során, hogy meg sem lehet számolni.
- Miért szakítottak?
- Aznap mikor szakítottunk benn jártam az irodájában és a felvonó előtt eszembe jutott az egyik áldozata. Láttam magam előtt a szerencsétlen mérnök síró, könyörgő arcát, mikor elvesztette a cégét és a családját is, mert Miklós valami pénzügyi manővert hajtott végre. Nem akartam így járni. Nem akartam, hogy engem is eldobjon, ha nem leszek elég értékes számára. Inkább én hagytam el őt.
- Azóta nem is találkoztak?
A nő a lakás falaira akasztott festményekre mutatott. Mindhárom kép Jézust ábrázolta a kereszten.
- Már máshol keresem a boldogságot.Tóth Péter nevére Bátorfi mobiltelefonjában bukkantak rá. A férfi korábban a Képzőművészeti Egyetemen tanított festő szakon, az utóbbi időben azonban visszavonultan élt. A Római-parton lévő műtermében fogadta Budait.
- Igen, találkoztam tegnap Mikivel. Üzleti ügyben jártam az irodájában. – mondta szomorú hangon Tóth. – Nem tudom elhinni, hogy öngyilkos lett.
- Miért gondolja, hogy megölte magát?
- Ha jól olvastam az újságokban, kizuhant a hatodikról. Amikor én eljöttem, már nem dolgoztak az irodákban és más vendéget sem láttam. Ha nem öngyilkosság, akkor csak valami szerencsétlen mozdulat lehetett.
- Honnan ismerte Bátorfi Miklóst?
- Együtt jártunk gyógytornára pár éve. Nekem keresztszalag szakadásom volt, Mikinek meg valami autóbalesete, aminek következtében időlegesen megbénultak a lábai néhány hétre. A gyógytorna segített rajta is, de úgy tudom, az érzőidegei teljesen elhaltak.
Kés, feszület, tempera.
Budai még mindig úgy érezte, hogy a sötétben tapogatózik.
- Miről volt szó az irodában?
- Megfogott Miki hideg könyörtelensége. Le akartam festeni, de természetesen pénzt kért azért, hogy modellt ülhessen. Kicsit össze is vitatkoztunk, aztán eljöttem.
- Szokott temperafestéket használni?
- Természetesen. – a festő egy láda tojásra mutatott, ami egy keresztre feszített Krisztust ábrázoló festmény mellett állt a sarokban. – A legjobb alapanyag hozzá.
A gyilkosság színhelyén ezúttal néhány civil is tartózkodott. Bátorfi asszisztense mellett a nyomozók kihallgatták az irodaház két takarítóját is, de nem mentek sokra az információkkal. Az alacsony, húsz éves srác egész este fülhallgatóval, zenére takarított. Az idősebb, fáradt tekintetű férfi pedig még csak tíz hete dolgozott az épületben, de ő a liftekhez volt beosztva. Egyikük sem látott vagy hallott semmit, de abban egyetértettek, hogy valaki bosszúból ölte meg Bátorfit. A fiatalabb takarító szerint a szemet szemért elv érvényesült.
- Be kell vallanom, megkönnyebbültem. – mondta Horváth Olívia. – Csak másfél éve voltam az asszisztense, de már nagyon nehezen bírtam.
- Nem kedvelte a főnökét? – kérdezte Budai egykedvűen.
- Nem szeretett ő senkit. Még Editet sem, pedig az kitartott mellette. Még amikor az a csúnya baleset történt, akkor is ápolta, pedig meg sem érdemelte.
- Hol volt tegnap este, kisasszony?
- Templomban. Imádkoztam, hogy mára ne legyen főnököm és láss csodát, megtörtént.
Budai az irodaház előtt cigizett, mikor eszébe jutott valami.
Hogy nem jöttem rá hamarabb? Pedig ez pofonegyszerű!