Budapest, 2008.

Az alacsony rendőrorvos arcán összefutottak a ráncok, ahogy az aláírt jelentést Budai elé tette.
- Négyes stádiumú vastagbélrákja volt. A rák már átterjedt a tüdejére és a májára is. Legfeljebb három vagy négy hónapja lehetett hátra. Nem értem, miért ölték meg.
Kovács Balázst közvetlen közelről lőtték fejbe a XIX. kerület szélén álló házában. A hatvankét éves férfi egyedül élt, felesége évekkel korábban meghalt, a lánya és a fia pedig már évek óta a saját családjával élt.

- Akar nyomozni? – kérdezte az őrnagy és intett a dokinak, hogy üljön le. – Tudom, hogy akar.
Megvárta, míg a másik becsukja maga mögött az iroda ajtaját és elővette az ügy aktáját.
- Vegyük sorjában. – kezdte és magában élvezettel állapította meg, hogy a mindig kimért orvos ezúttal nem tett semmilyen pikírt megjegyzést. – Az áldozat két nappal ezelőtt kemoterápiás kezelésen vett részt a kórházban, utána saját felelősségre hazavezetett és pár órával később meggyilkolták.
- Mit mondanak a szomszédok? Hallaniuk kellett a lövést.
- Csak az egyikük volt otthon. – mondta Budai. – Éppen az udvaron mosta a kék Skoda Fabiáját, mikor a lövés eldördült. Azonnal hívta a kapitányságot és bezárkózott a házba. Sajnos a kollégák csak késve értek ki a helyszínre, mert a kórház mögötti utcában kiraboltak egy ékszerüzletet aznap délben és az állomány egy gyanús Volkswagen Polót keresett, amellyel a fegyveres támadó elmenekült.
- Nem látott senkit kijönni vagy bemenni Kovácshoz?
- Nem. Egyébként sem lát valami jól. Valaha börtönőr volt, de a nyugdíjából nem futja szemműtétre.
Pillanatnyi csend állt be, az őrnagy érdeklődve tekintett újdonsült nyomozótársára.
- A tettesek általában a közvetlen hozzátartozók közül kerülnek ki. – mondta megfontoltan az orvos. – Meg kell vizsgálni, hogy a gyerekei nyerhettek-e valamit a halálával.
- Pontosan. – biccentett Budai. – Ezen már túl vagyunk. Kovácsnak nem volt sok vagyona, ellenben a ház és a telek megérhet 25 millió forintot.
- Ez már elegendő indíték lehet.
- Megvizsgáltuk a két gyermek életkörülményeit. A lánya meglehetős jólétben él Budán a II. kerületben, a férje tartja el évek óta, jelenleg gyesen van.
- Van alibije a gyilkosságra?
- Ez az. – vakarta meg a fejét Budai. – Állítása szerint a gyilkosság idején a városban kocsikázott, hogy a gyerek elaludjon. Bár a Rózsadomb nincs közel Kispesthez, de volt elég ideje, hogy véghez vigye a gyilkosságot. Emellett a férjének van otthon engedéllyel tartott lőfegyvere.
- Lövésmaradványok a kezén?
- Teszteltük, de ez nem kétséget kizáró. Kesztyűt is viselhetett.
Az orvos hümmögni kezdett és Budainak eszébe jutott, hogy nem is tudja a nevét. Magában csak dokinak hívta az alacsony, kellemetlen fickót és az aláírását sem nézte meg soha pontosan.

- Mi van az áldozat fiával?
- Állítólag Szlovákiában van egy barlangtúrán, ahol nem lehet elérni. A feleségével sikerült beszélnünk, aki szerint elképzelhetetlen, hogy András megölte az öreget. Rajongásig szerette az apját. Gyerekkora óta memóriajátékokat játszottak egymással. A nő szerint az áldozat verhetetlen volt a rendszámok megjegyzésében.
- Nem lehet, hogy a felesége kavarja, hogy így szerezze meg a férjének az ingatlant?
- Erre mi is gondoltunk. – Budai elővett két jelentést a mappából. – A nő nem messze dolgozik az áldozat házától egy óvodában. A gyilkosság idején kiszaladt valahova ügyet intézni és csak egy óra múlva tért vissza.
- Ez lesz az. – bólogatott a doki, a ráncok árkokká mélyültek az arcán, ahogy elégedetten elvigyorodott. – Őrizetbe vették már?
- Nem, mert a közeli cipőbolt egyik eladója tanúvallomásában elmondta, hogy a nő vele volt a kérdéses időben. Szeretők.
- Akkor ketten csinálták és most hazudnak.
Talán Keszeg vagy Kóródi?
- A nő is ugyanezt vallotta és megkért, hogy a férjének ne szóljunk a viszonyáról. Ha ők is voltak, egyelőre nincs megfelelő bizonyítékunk ellenünk.
- A gyilkos fegyver megvan?
- Átfésültük a környéket és a szomszédos udvarokat is. Egy régi típusú PA63-as kézifegyverről beszélünk. Három házzal odébb egy cég udvarán találtuk meg. Az alkalmazottaknak fogalmuk sincs arról, hogy került oda, de nem is ez az érdekes.
Az orvos várakozóan hátradőlt.
- Az autószerelő műhely Kovács lányának a férjéé.
- Akkor gondolom a férfit vették őrizetbe. – morogta a ráncos doki. – Miért nem ezzel kezdte?
Megvan! Kárász!
- Maga szerint?