Gyilkosság Pomázon
Pomáz, 2013.
A holttest a hátán feküdt a pomázi családi ház nappalijában. Budai egykedvűen nézte a mellkas közepéből kiálló konyhakést és azon töprengett, hogy miért biztos abban, hogy a halott férfi ujjai köré csavarodott, hosszú, szőke hajszál egy nőtől származik. A helyszínelők szerint Soltészt Nándort tegnap délután ölhették meg, de a testét csak a reggeli órákban fedezte fel a bejárónő.
Mivel Budakalász felé építkezés miatt két nappal ezelőtt lezárták mind a két forgalmi sávot, Budainak a 11-es út felé kellett kerülnie, így már a kocsiban megpróbált információkat szerezni a gyilkosságról. Az áldozatnak egyetlen élő rokona az unokatestvére volt, akitől a helyszínre érkező rendőrök telefonon csak annyit tudtak meg, hogy ingatlanfejlesztéssel foglalkozik és már három hete nem járt Pomázon. Jelentősebb nyomnak tűnt, hogy Soltész Nándor határidőnaplójában az előző napra csak egyetlen név volt beírva kora délutánra: "Minor".
- Tudta, hogy a helyi önkormányzatnál dolgozott? – kérdezte az alacsony termetű rendőrorvos az ajtóból.
- Már rám telefonáltak útközben. – bólintott az alezredes. – De maga honnan tudja, Sherlock?
Kovácsné Fehér Angéla remegve várakozott egy nyomozó társaságában a ház emeletére vezető lépcsősor aljában.
- Hétfőn és csütörtökön jövök takarítani minden héten, de az elmúlt két hétben a ház felé sem néztem. – mondta a középkorú nő Budainak és elvörösödött.
- Történt valami?
- Tudja, Nándi úr nagyon szerette a hölgyeket, de nálam mindig tudta, hol a határ. – a bejárónő láthatóan még jobban zavarban jött. – De a múltkor elvetette a sulykot.
- Ha ennyire összevesztek, miért jött ma reggel mégis takarítani?
- Nándi úr tegnap este felhívott és megígérte, hogy nem fog többet olyan helyzetbe hozni, mint a múltkor.
Budai résnyire húzott szemekkel nézte a nőt. Nem tudta eldönteni, hogy mi zavarja, de határozottan zavarta valami az üggyel kapcsolatban.
- Eredeti fekete haja van vagy festett? – kérdezte aztán, de a választ már nem várhatta meg, mert egy nagydarab férfi jelent meg a ház kapujában és ordibálva próbálta meg félrelökni a helyszínt biztosító egyenruhásokat.
- Megérdemelte! – Kovács Sándor arcán patakokban folyt az izzadtság, ahogy a földön fekve is szinte köpte a szavakat. – Ugye meghalt?
Budai intett a rendőröknek, hogy szálljanak le a férfi hátáról, de a karjait hagyják hátrabilincselve.
- Ha nem tévedek, nem ápolt jó viszonyt Soltész Nándorral.
- Jó viszonyt? Ez a féreg kikezdett a feleségemmel, érti? – Kovács arca ismét eltorzult az indulattól. – Mindketten huszonöt éve tisztességesen dolgozunk, és ha nem kellene a pénz, fel is jelentettük volna!Puskás Attila alsónadrágban nyitott ajtót, kezében egy napilapot tartva tessékelte beljebb az alezredest.
- Való igaz, ketten pályáztunk a jegyzői posztra Nándival és a testület többsége is őt támogatta, mert ellenezte a környező földek eladását. Ha őszinte akarok lenni, nekem nem sok esélyem volt.
- Volt más jelölt is?
- Tudomásom szerint nem. – a férfi kárörvendően elmosolyodott. – Most pedig már csak én maradtam.
- Mond valamit magának az a név, hogy Minor?
Puskás megvonta a vállát és lebiggyesztette az alsó ajkát. Budai észrevette, hogy a televízió mellett egy leborított fénykép van néhány könyv alá rejtve.
- Mintha hallottam volna már valahol. Talán egy önkormányzati projekt lehet.
- Hol volt tegnap délután?
- Csak nem képzeli, hogy én öltem meg Nándit? Természetesen el fogom mondani, ha rendesen beidéz kihallgatásra.
Miklós Róbert falfehéren nyitott ajtót.
- Mióta a kollégái hívtak, már tűkön ültem, de gondoltam, hogy nem fog időben ideérni az útépítés miatt. Mi történt Nándival?
- Valaki meggyilkolta az unokatestvérét. – mondta Budai és a tétován a nappaliba lépő szőke nőre tekintett.
- A feleségem, Nóra. – a vállalkozó észrevette, hogy az alezredes elhallgatott. – Valami baj van?
- Találtunk egy szőke hajszálat a holttest mellett. – Budai úgy döntött, hogy nem finomkodik tovább. Mikor látta, hogy a nő elsápad és remegni kezd a szája, tudta, hogy jó nyomon jár. – Milyen viszonyban volt Soltész Nándorral?
- Elég! – Miklós Róbert magához vonta a feleségét. – Én öltem meg, nyomozó úr. Én voltam!
Budai megrázta a fejét. Hányszor látta már ezt az ostoba önfeláldozást? Erről eszébe jutott valami, amit a mai nap folyamán hallott és először elkerülte a figyelmét.
Hát persze!