Budapest, 2008.

Budai tűnődve nézte a fal mellett ülő csinos nőt. Az esküvő után Eszterrel ők is voltak néhányszor tánciskolában, de aztán mindig közbe jött valami és a felesége nem erőltette tovább. Még csak két éve, hogy összeházasodtak, de Budai úgy érezte, mintha legalább harminc éve együtt éltek volna. Csak remélni merte, hogy Eszter megérti a rendőri munka árnyoldalait is.
- Nekilökhették a falnak és a falra erősített fogas bezúzta hátulról a koponyáját. – az alacsony orvos oldalra fordította Kovács Edinát és gumikesztyűjével kibontotta a nő kontyát. – A véralvadásból ítélve, tegnap este ölhették meg.

A Salsa Suli nevű tánciskolában voltak egy belvárosi bérház alagsorában az Almássy téren. Az épület egyike volt azoknak, amit még egy régi Duna holtág fölé emeltek, melynek köszönhetően nagyobb esőzések alkalmával a víz bokáig állt a ház aljában. Budai megtapogatta a nyirkos falakat és egykedvűen nyugtázta, hogy a cipője máris sáros lett.
Hogy lehet itt táncórát tartani?
- A terem parkettázott, nincsenek sár vagy cipőnyomok. – jelentette az adatgyűjtést vezető nyomozó Budainak és egy karcsú, felkötött karú fiatalemberre mutatott. – A másik tánctanár.
Az őrnagy a koszos pincehelyiség falánál támaszkodó férfihez lépett.
- Tegnap délután még minden rendben volt. – mondta Garay Ádám és mélyet sóhajtott. – Az utolsó órára csak egy pár jött este hatra, ezért hazamentem.
- Hiányzik valami esetleg?
- Nem tartottam itt semmit. Hogy is mondjam, Edinának voltak korábban kisebb zűrjei, ezért én kezeltem a pénzt.
- Hmm. Mire gondol?
- Hajlamos volt elemelni dolgokat, ezért is mentünk szét annak idején. De persze nem ez volt a legrosszabb. – Garay lehunyta a szemét. – Edina mindenkivel kikezdett, aki csak élt és mozgott. Még azzal a vén fószerrel is flörtölt, akitől béreljük ezt a termet.
- Mi történt a karjával?
- Pár napja elestem gyakorlás közben. Eltört az orsócsontom.Hideg Alajos napbarnított arcát vékony, fehér szakáll keretezte. Budai hümmögve állapította meg magában, hogy egyáltalán nem néz ki hatvan évesnek.
- Két éve adtam ki először az alagsori termet. – az idős férfi meglehetősen lassan formálta a szavakat. Budai észrevette, hogy mindkét keze remeg. – Gondoltam, ha már úgyis itt lakom fölötte, legalább keresek vele egy kis pénzt.
- Ismerte Kovács Edinát?
- Hát persze. – a férfi szeme felcsillant. – Gyönyörű nő volt. Imádtam nézni, ahogy táncol. Ahogy a hosszú haja lobogott közben, csodálatos látvány volt. Sosem kötötte fel az órákon…
- Értem. – vágott közbe Budai. Kezdett megundorodni az idős férfitől és kezével kitapogatta zsebében a cigarettás dobozt. – Volt maguk között valami?
- Ó, dehogy! Nem engedte volna azt nekem! Meg tudja, itt van nekem a Parkinson is.
- Mit csinált tegnap délután?
- Elmentem sétálni egyet, de sajnos nem értem vissza időben. Pontosan negyed nyolckor leszakadt az ég és bőrig áztam. Ilyen nagy eső rég nem volt errefelé.
A szolgálati kocsi nagyot döccenve állt meg a tízemeletes előtt. Budai a homlokát ráncolva szállt ki az autóból.
Valami nem stimmelt. Évtizedes zsaruösztöne azt súgta, hogy valami nem volt rendben, de egyelőre még nem tudta megmondani, hogy mi az.
Utasi Lívia alacsony termetű, középkorú nő volt. Haját feltűzve viselte, száját pedig összeszorította, nehogy elrontsa tökéletes sminkjét.
- Este hatra mentünk táncolni Edinához, igen. – mondta, miután kinyitotta az ajtót. A nyolcadik emeleti lakásban pedáns rend uralkodott. Még az egyik fal mellé állított fregolin is szabályos elrendezésben száradt három pár zokni és egy harisnya. – Hét után végeztünk egy kicsivel, de külön jöttünk haza a férjemmel. Laci még beugrott egy közérbe a körúton. Friss paprikát akartam enni és elég rosszul viselem, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy én akarom.
- Látott valakit vagy valamit az alagsorban?
- Az az öregember ott leskelődött a pince környékén megint. – mondta a nő és elhúzta a száját. – Majdnem beleütköztem, mikor kimentem. Csurom víz volt.
Utasi László megvonta a vállát és Budaira tekintett. A kihallgatóban rajtuk kívül még egy nyomozó ült.
- Én öltem meg. – mondta és bólogatni kezdett. – Azt mondtam a feleségemnek, hogy a boltba megyek, de miután ott végeztem, visszamentem a tánciskolába. Meg akartam mondani Edinának, hogy többé nem lehet köztünk semmi, de vitatkozni kezdett. Meglöktem, aztán ott maradt a falnál. Baleset volt.
Budai biccentett.
Ennyi elég is lesz.