Budapest, Keleti pályaudvar, 2002.

Balogh Róbert holttestét a kalauz fedezte fel az egyik szerelvény első fülkéjében. Mivel a vonat még nem ért be az állomásra, gyorsan riadóztatta a mozdonyvezetőt és a Békéscsabáról érkező Alföld InterCity zárt vagonajtókkal érkezett meg a Keletibe.

Steinhardt figyelmesen hallgatta a szemmel láthatóan ijedt kalauzt, aki elmondta, hogy Szolnok után ellenőrizte Balogh Róbert jegyét, de akkor még rajta kívül két másik utas is tartózkodott a fülkében. A Keleti pályaudvar előtt gyorsan végigszaladt még egyszer a szerelvény peronján, akkor vette észre, hogy a férfi az ülésekre dőlve fekszik. Az alezredes bólintott, majd intett egy nyomozónak, hogy írásban is rögzítsék a régimódi vasutas sapkát és barna kalauztáskát hordó jegyvizsgáló vallomását.
A helyzet viszonylag egyszerű, a gyilkos a vonaton van. De vajon melyikük az?
Bízott az embereiben, ezért hagyta, hogy először gyűjtsenek be minden lehetséges adatot az utazás körülményeivel kapcsolatban. A szomszédos szerelvények utasainak vallomásai alapján kizártak mindenkit, aki nem járhatott a tetthely közelében és végül az összevetett információk alapján összesen hatan jöhettek szóba lehetséges elkövetőként.
- Egy övvel fojthatták meg. – mondta Budai. Ujjai között egy cigarettát tartott. – A doki legalábbis erre következtet a nyakán látható sérülésekből.
- Pénztárca? Értékek?
- Se tárca, se iratok, se pénz.
- Akkor honnan tudjuk, hogy Balogh Róbertnek hívják?
- A bőröndjére volt ráírva, főnök.
Kállai Gábor hetven év körüli, idős férfi volt. A térde megroggyant, ahogy a rendőrök leszállították a vonatról. Fekete botjára támaszkodva tétován nézett körül, mikor Steinhardt megszólította.
- Ha jól tudom, egy fülkében utazott Balogh úrral.
- Nekem nem mutatkozott be. – a férfi megfontoltan hümmögött. – Mit gondol, ki ölte meg?
- Miért ült át máshová?
- Én is el szoktam bóbiskolni, uram. – mondta Kállai és remegő kézzel vállat vont. – De biztosan nem horkolok úgy, mint egy gőzgép. Nagykátáig bírtam, ott aztán megelégeltem a dolgot.

Balaskó Emőke magához szorította a csecsemőt és gyanakvóan méregette Steinhardtot.
- Nem tudom, miért nem értik meg, hogy egy ilyen kis gyereknek megárt ez a cirkusz!
- Egy ember meghalt, asszonyom. – mondta az alezredes csendesen. – És jelenleg úgy tudjuk, hogy maga volt az utolsó, aki élve látta.
- Miután az öreg kiment a fülkéből, Bence felébredt a horkolásra és sírni kezdett. Ezért inkább én is átköltöztem máshova.
- Mit gondol, miért ölték meg Balogh urat?
- A pénzért, mi másért? – a nő megsimogatta a baba pelenkáját. – A pénztárcájából szedte elő a jegyét az ellenőrzéskor. Nem gondoltam volna, hogy így ki van tömve, de ujjnyi vastagon álltak benne a húszezresek. Az öreg szeme majdnem kiesett, úgy bámulta.
Budai megcsóválta a fejét és Steinhardtra pillantott. Az imént kapták meg az utolsó jelentéseket, melyek szerint a helyszínelők átkutatták az egész vonatot, a nyomozók pedig szabályszerűen átvizsgálták az összes utas ruházatát. Balogh tárcája és a pénze sehonnan nem került elő.
A Fekete ikrek ketten együtt negyven évesek voltak. Vörös hajuk alatt élénken cikáztak szemeik.
- Valahol Nagykáta után jött be az öreg. – mondta Ákos. – De utána nem sokkal újból kiment. Az ilyeneknek már gond van a prosztatájával.
- Miből gondolja, hogy a wc-re ment?
- Egy darab wc papír volt a cipőjére tapadva, mikor visszajött. – mondta Áron. – Jó megfigyelők vagyunk.
- Látták korábban az áldozatot a vonaton?
- Nem. – mondta megint Ákos. – Ki sem mozdultunk a fülkéből. Miután az öreg visszajött és elszundított, folytattuk a beszélgetést anyánkkal.
- Korlátlan beszélgetés és mindenhol van lefedettség. – Áron egy mobiltelefont vett elő. – Nem érti meg, hogy már egyetemre járunk és nem vagyunk már gyerekek. Végigbeszéli az egész utat.
Steinhardt látta, hogy Budai nem hisz az ilyesmiben. Pontosan tudta, hogy mi a jár a fejében. Ha az ikrek igazat mondanak és az öreg tényleg elaludt, megvolt a lehetőségük, hogy felkeressék Balogh fülkéjét…
Rózsa Csaba és felesége idegesnek tűntek. A férfi résnyire szűkült szemmel nézte a rendőröket.
- Két órája nem engednek el innen minket. – mutatott körbe a pályaudvaron. – Maga fogja ezt kifizetni nekem?
- Nem nagyon tudunk semmit arról, hogy mi történt. – mondta a feleség békülékenyebb hangon. – Bejött a kishölgy a babával és beszélgetni kezdtünk. Aztán megérkezett a vonat és nem tudtunk leszállni. Utána mondták, hogy valaki meghalt.
- Nem hagyták el a fülkét ezt követően?
- Ha elhagytuk volna, az mit bizonyítana? – Rózsa Csaba továbbra is rendkívül feszült volt. – Gyilkos fegyver? Indíték?
Budai beleszívott a cigarettájába és félrevonta Steinhardtot. A járőrök a ruházat átvizsgálás során kaptak egy plusz feladatot is. Lemérték a lehetséges elkövetők nadrágjaiba fűzött övek szélességét is. Egyik sem egyezett az áldozat nyakán lévő nyommal.
- De ez még nem bizonyít semmit. Ki is dobhatta utána az ablakon.
Nem dobott ki senki semmit. Steinhardt a kisbaba pelenkájára gondolt. Egyszerűen elfelejtettünk valamit.