Budapest, 2005.

A két macska éktelen nyávogással üdvözölte a két nyomozót, ahogy a házmester kinyitotta az ajtót. Budai először nem értette, hogy Steinhardt miért küldi ki egy lakossági bejelentésre Angyalföldre, de ahogy a lakás levegőjébe beleszippantott, azonnal rájött, hogy az öregnek megint igaza volt.

Bognár Hajnalka a kanapén feküdt szétvetett lábakkal. A lövedék a jobb szeme alatt hatolt be a koponyájába és szinte teljesen szétrobbantotta a nő fejét.
- Mikor érkezett a bejelentés pontosan? – kérdezte Budai a fiatalabb nyomozót és elhessegette a lábával a hozzádörgölőző macskákat.
- A telefonáló negyven perccel ezelőtt hívta a kapitányságot, őrnagy úr. Állítása szerint lövés hangját hallotta a lakásból.
Budai összeráncolta a homlokát. Gyorsan kell cselekedni, mielőtt a nyomok teljesen kihűlnek. Telefonon riasztotta a helyszínelőket, majd utasította a szolgálati autóban ülő két egyenruhás kollégát, hogy kezdjék meg az adatgyűjtést.
- Huszonöt évet húztam le a seregben. – mondta Lajtai János egy emelettel lejjebb és megigazította fekete keretes szemüvegét. – Felismerem, ha lövést hallok. Ezért is telefonáltam.
- Hallott valami szokatlan zajt a lövést követően? – kérdezte Budai és ujjaival kitapogatta a zsebe mélyére rejtett cigarettaszálat.
- Nézze, a ház bejárati ajtaja úgy nyikorog, hogy a tetőn is lehet hallani. Annyit mondhatok, hogy a lövés után senki nem hagyta el az épületet, amíg maguk jöttek.
Hmm. Budainak már azóta ez gondolat motoszkált a fejében, mióta megtudta, hogy összesen öt lakás van a házban. Kettő a földszinten, kettő az elsőn és a házmester a tetőtérben.
- Magának van fegyvere?
- Lőfegyver tartására és használatára is van engedélyem.
- Megnézhetném?
- Amennyiben hoz egy házkutatási parancsot, őrnagy. De biztosíthatom…
Lajtai hangját hirtelen éktelen kutyaugatás nyomta el, a folyosó másik lakásának ajtajában hatalmas termetű, izmos férfi állt fehér trikóban. Kezében egy pórázt tartott, melynek végén egy fekete dobermann hörgött. A kutya pofája szinte habzott, ahogy tőle alig egy méterre álló egyenruhás rendőröket ugatta, akik éppen a házmester vallomását vették fel. Egyikük még hátrébb is húzódott, ahogy az állat olyan mozdulatot tett lábaival, mintha ugrani készülne.
- Ne féljenek! – mondta az állat gazdája. Vaskos karjaival átölelte a dobermannt, majd kilépett a lakása elé és becsukta az ajtót. – Akármennyire is utáljuk a rendőröket, csak azt bántja, akit engedek neki.
- Neve? – kérdezte az odasiető Budai, miközben alaposan szemügyre vette a férfit. Ismerősnek tűnt valahonnan.
- Nem ismeri meg Bok Gyulát, zsarukám?Az őrnagynak hirtelen beugrott, hogy pár évvel ezelőtt éppen ő fogta el és indítványozta Bok Gyula előzetes letartóztatását, de az arca rezzenéstelen maradt.
- Felmentették végül a testi sértés vádja alól, igaz?
- De maga miatt fél évet ültem a Venyigén. – morogta a férfi vészjóslóan.
- Milyen viszonyban volt Bognár Hajnalkával? – Budai úgy tett, mintha meg sem hallotta volna Bok szavait.
- Nem voltam az esete, ha erre gondol. – mondta az izompacsirta, miután pár pillanatig némán fürkészte az őrnagy arcát. – Az idősebb faszikra bukott. Az a katona szerintem tudna róla mesélni egy keveset, de én nem leszek a maga vamzere. Nyomozza ki szépen.
Ahogy az ajtó becsapódott, Budai úgy érezte, hogy hosszú percek óta egy helyben toporognak. Intett a házmesternek, hogy elmehet. Már az első percben kikérdezte a gyermektelen, középkorú férfit, aki szabadidejében a közeli ócskapiacon könyveket árult. Semmi lényegest nem tudott meg tőle azon kívül, hogy tudomása szerint csak Lajtainak van pisztolya a lakók közül. Nem is értette, hogy az egyenruhások miért vele kezdték az adatgyűjtést.
Francba az egésszel. Kezdhetek elölről mindent.
Visszamászott az első emeletre és becsengetett Bognár Hajnalka szomszédjához.
- Nem nagyon figyeltem én soha, hogy a többi lakó mit csinál. – mondta Lakos Ivett és megvakarta a jobb fülét, amitől Budainak az a benyomása támadt, hogy pont az ellenkezője igaz annak, amit a nő mondott.
- A Hajniról sem tudok sokat. – folytatta. - Talán bölcsészhallgató volt vagy valami ilyesmi. Szeretett olvasni és odavolt az egyenruháért. Ha maga is felvette volna azt a szép kék rendőrzubbonyt, biztosan lehetett volna keresnivalója nála. Összefeküdt ez mindenkivel, akit kicsit is érdekesnek talált.
- Mit tud Bok Gyuláról? – kérdezte Budai és közben azon gondolkozott, mai megütötte a fülét. Ez? Mintha a házmester azt is említette volna, hogy az elsőn lakó nő szerelmes volt Lajtaiba. De melyik nő? Esetleg mindkettő?
- Ó, neki van az az édes kutyája! Nagyon nem szíveli a kis dög a többi állatot, de a gazdiját nagyon szereti. Hát nem ennivaló páros?
Budai a ház előtt cigarettázott, mikor a fiatalabb nyomozó mellé lépett.
- Bevallom, őrnagy úr, én teljesen tanácstalan vagyok.
Ahogy eldobta a csikket, Budainak eszébe jutott, hogy a ház összes lakója az épületben volt a gyilkosság idején, de csak Lajtai telefonált a lövés miatt.
Vak vagyok és hülye is.