Gyömrő külterület, 2006.

- Kettős gyilkosság. – jelentette az egyenruhás rendőr, mikor Budai a helyszínre ért. – Egy házaspár két tagját ölték meg.
A községet övező ritkás erdőben voltak egy kitaposott, kanyargós földút mellett, ahonnan még éppen látni lehetett Gyömrő legszélén álló házait. A két holttest a magas fűben feküdt egy kidőlt, korhadt fatörzs oldalában. A férfit gyomron szúrták, de a döfés elérhette a májat is, mert a doki szerint hamar beállt a halál. Ujjai között sötét hajszálakat találtak, amik nagy valószínűséggel a nő mellett heverő fekete parókából származhattak. Az asszony vélhetően nem adta olcsón az életét. Arcán és alkarján zúzódások, horzsolások látszódtak, melyek egyértelműen az utolsó pillanatban is vívott küzdelemre utaltak. Az ő halálát egy tarkóját ért ütés okozta, mely bezúzta a koponyáját.

- Vozár Mihály és felesége, Aliz. – mondta a helyszínelést végző nyomozó Budainak és a fák között az egyik házra mutatott. – Ott laknak, alig ötvenlépésnyire innen.
- A gyilkos fegyver?
- A férfi halálát okozó kést a nő teste alatt találtuk meg. Szerintem a gyilkos először a férjet ölte meg, aztán a rátámadó feleséggel dulakodni kezdett és elejtette a kést. Aztán felkapta azt a követ és beverte az asszony fejét. A fiúk vérnyomokat találtak rajta és a doki szerint az alakja is megfelel a sérülésnek.
Budai cigarettát tett az ajkai közé és rágyújtott. Minek a paróka? Néhány pillanatig hagyta, hogy rabul ejtse a füst bénító ereje, aztán tekintete a földútra tévedt.
- Még valami?
- A házban találtunk egy üzenetet a konyhaasztalon. – a nyomozó egy zacskót nyújtott át Budainak, amiben egy kis papírlap volt. „Szerelmem, találkozzunk a korhadéknál. A.” írta a gépelt szöveg. – Talán megbeszéltek egy randit itt és a gyilkos meglepte őket.
De miért ölte meg őket?
Budai lassú léptekkel ballagott végig a földúton és magában nyugtázta, hogy kettő perc sem kellett, hogy Vozárék házához érjen.
- Vozár Márton. – mondta az erőteljes felépítésű, szemüveges férfi, aki a rendőröktől hemzsegő ház kertjében lépett elé. Arca vörös volt, szemei könnyesen csillogtak. – Azt mondták, magát kérdezzem, lehet már tudni valamit?
- Maga Vozár Mihály testvére? – kérdezte Budai és eszébe jutott, hogy le kellett volna jegyzetelnie, amit a nyomozó mondott neki az áldozatok mellett.
- Igen, felügyelő úr. Itt lakom én is a házban. Misi megengedte, hogy pár hónappal ezelőtt beköltözzek. Nemrég váltam el és mindent a volt feleségemre hagytam.
- Volt haragosa Mihálynak vagy Aliznak?
- Csak a szokásos összezörrenések a szomszédokkal. A Balog Janira panaszkodtak sokat, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Lehet, hogy kellett volna…
- Mit csinált ma délelőtt tíz körül?
- Hát, tudja, most épp két állás között vagyok. – A férfi láthatóan zavarba jött, mikor kibökte. – A kocsmában voltam.Özvegy Horváth Sándorné és lánya Vozárék mellett laktak. Az ablakból még látni lehetett az erdő szélét és a korhadt fatörzset.
- Tudtam én, hogy ez lesz a vége. – károgta reszelős hangon az idős asszony. – Az a naplopó végzett velük. Nem elég, hogy ideköltözött, meg is ölte őket!
- Ezt nem tudhatod, anya. – a karcsú, fekete hajú lány rosszallóan nézett az anyjára. – Nem illik ilyeneket mondani.
- Ne legyél ilyen naiv, Anett, ő volt. Tudtommal nincs semmilyen más élő rokonuk és Misi gazdag ember volt. Tavaly megvette az öreg Balog földjeit is, annyira jól ment a vállalkozás. Most meg ez a mihaszna örököl mindent.
- Jól ismerték Vozárékat? – Budai észrevette, hogy az asszony alkarja be van kötve. – Mi történt a karjával?
- Anyám nem tud magára vigyázni és elesett az udvaron. – mondta a lány és felállt. – De nekem most mennem kell, nyomozó úr, ha elenged. Vár a műkörmös, mert kettő is letört mostanában.
- Én mondom magának, valami fiú van a dologban. – suttogta özvegy Horváthné, miután a lánya becsukta az ajtót. – De ha ez a Márton az, én kinyuvasztom mindkettőt.
Balog János a kapufélfának támaszkodva pipázott. Középkorú, inas ember volt szikrázó szemekkel.
- Nem kedveltem őket, ez igaz. – lassan beszélt, de Budainak úgy tűnt, szándékoltan fogja vissza magát. – A Vozár megvette apám földjeit, anélkül, hogy beszélt volna velem. Az öreg már süket és vak is. Nem csoda, hogy át tudta verni az a disznó.
- Összekülönböztek?
- Szóvá tettem a dolgot, de aztán annyiban is hagytam. A Vozárnak megvolt a maga baja. A felesége olyan féltékeny volt, hogy meg tudta volna fojtani azt, akire a Vozár csak ránézett. Nem élet az élet egy ilyen nő mellett.
Budai újabb cigarettára gyújtott rá, miközben visszasétált a tetthelyre.
- A késről vett ujjlenyomat alapján hamar meglesz a gyilkosunk. – mondta a nyomozó a fatörzs mellett.
Már meg is van.