Budapest, 2012.

- A zárkatársai közül lehetett valaki.
Budai a kék egyenruhában álló biztonsági tisztre nézett és a szájába tolt egy cigarettát. Tudta, hogy egyébként tilos, de azzal is tisztában volt, hogy ezt most elnézik neki. A Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézet Maglódi úti, III. Objektumában voltak, a köznyelv által csak „Venyigének” nevezett börtön hármas épületének nyolcadik emeletén. A fogvatartottak felügyeletét biztonsági szempontból ellenőrző és azért felelős tiszt komoly gondban volt. A 3826-os számú zárkában reggel holtan találták Faragó Mihályt. Valaki felvágta az ütőerét a bal csuklójánál.

- A gyilkos fegyver?
Budai körbenézett a zárkában. A nagyjából tíz négyzetméternyi helyen két, vasból készült emeletes ágy állt az ablak előtt. A szürke padlóhoz rögzített, falnál álló asztal mellett fehér bútorlapból készült ajtó nyílt a fémből készült wc-be.
- Egy májkrémes doboz teteje volt. – mondta a biztonsági tiszt, majd magyarázóan hozzátette. – A fogvatartottak tarthatnak konzervnyitót a zárkán belül. A felnyitott májkrémes doboz teteje pedig borotvaéles.
Az alezredes a zárkát záró ajtótól egy méterre befele elhelyezkedő rácshoz lépett, ami még egy biztosítékot jelentett a szökés szempontjából. Belülről először ezen kellett volna átjutni, mielőtt egyáltalán elért volna a szökni próbáló a zárka öntött vas ajtajához.
- Ez mi?
- A nyolcadik emeleten a legtöbb zárka plusz biztonsági ráccsal rendelkezik. Itt őrizzük a speciális fogvatartottakat. A rács és az ajtó is be volt zárva egész éjjel. Faragóra a wc-ben találtak rá a zárkatársai reggel, mikor felkeltek. Az elfolyt vér mennyiségéből és alvadásából ítélve nagyjából hajnal kettő óta lehetett halott.
A nyolcadik szint éjszaki felügyeletét ellátó őr nagydarab, bajuszos férfi volt apró malacszemekkel.
- Az előírás szerint minden húsz percben be kell nézzek a zárkákba a külső lyukon át. Ezt végrehajtottam tegnap éjjel is.
- Nem látta, hogy Faragó nem fekszik a helyén? Ha jól tudom, a lámpát fel kell villantani pár másodpercre ilyenkor.
- Megmondom őszintén, nem figyeltem. A bal felső ágyon volt a helye, amire nehezen lehet rálátni. Ráadásul ki volt teregetve a zárka szennyese egy kihúzott zsinóron középre.
- Maga szerint, mi történt? – Budai a vasajtó közepén elhelyezkedő, fémlemezzel fedett szellőzőnyílást nézte. – Ez ki volt nyitva?
- Dehogy! Szabályellenes! – az őr összehúzta a szemeit. – Szerintem egyébként a Seriff volt, mindig is utálta Faragót.

A Seriff hatalmas termetű, tetovált férfi volt. Szuszogva ereszkedett le a nyolcadik emelet végén található kihallgatóban lévő kis székre.
- Ha kell, megverekszem bárkivel. – mondta rekedt hangon. – Kiállok bárki ellen, de este a sötétben nem vagdosok, főnök. Nem az én műfajom.
- Tapasztalt valami gyanúsat az éjjel?
- Füldugóval alszom, főnök. – vigyorodott el az óriási fogvatartott. – Nincs nekem kedvem éjszakánként felkelni.
- Mit tudott Faragó Mihályról?
- Úgy tudom, önbíráskodás és súlyos testi sértés miatt volt benn, de ezzel csak hencegett. Egyébként egy vamzer kutya volt. Néhány éve feldobta a társait, akik éveket húztak le, míg ő kinn heherészett. Mikor a fiúk kikerültek, kicsit megszorongatták, mire megverte az egyikük öccsét.
Kovács Ervin villogó szemű, cingár emberke volt. Koszos kezeivel egyfolytában az arcát simogatta.
- A Seriff nem mondta, de találtunk egy papírt Faragó mellett. – mondta suttogva Budainak.
- Milyen papírt?
- Az volt ráírva, hogy „Nagy vagy te vagy nagy a családod.” Vagy valami ilyesmi.
- Hallott valami gyanúsat az éjjel?
- Kerekes volt a szintes. – Kovács Ervin arcán gyűlölet suhant át. – Utálom azt barmot, de Faragó is utálta, mert az egyik régi bűntársa is az ő körletében volt annak idején és a barom folyton vele ugratta Faragót. De most, hogy így alakult, lehet átkerülök végre egy kiemelt zárkába.
Sáfár Attila középkorú férfi volt ősz hajjal és megfáradt tekintettel.
- Mit vár ezektől az emberektől, nyomozó úr? – kérdezte halk hangon Budaitól. – Ezek a saját anyjukat is eladnák két doboz cigiért.
Hmm.
- A Seriff és a csicskája lehettek. – folytatta Sáfár. – Hetek óta Misi cuccára fájt a foguk. Ő mindig kapott a családjától, de azoknak az idiótáknak már nincs, aki küldjön.
- Miből gondolja, hogy ők voltak?
- Éjszaka arra ébredtem, hogy csapódik a szellőző, de aztán láttam, hogy csak Ervin szórakozik a konzervekkel. Néha a sötétben jön rá a hülyeség.
- Melyikük volt? – kérdezte a biztonsági tiszt reménykedve. – A Seriffnek kijárna még pár év.
- Hogy melyikük? – Budai töprengő arccal vizslatta ismét a zárkát. – Na, ez jó kérdés.