Budapest, 2004.

- Nem én öltem meg. – Zámbó Antal beletúrt hullámos, ősz hajába és Budaira nézett. – Értse meg, hogy nem én voltam. Ebben az ügyben én vagyok az áldozat.
Téglási Zsolt holttestére a barátnője talált rá a szállodai szobában. A férfit tizennégy késszúrással ölték meg, a szájába pedig egy feketére festett tízezrest tömtek.

Budai összeráncolta a szemöldökét.
Vagyis inkább egy feketére festett hamis tízezrest.
- Azt kell látnia felügyelő, hogy engem itt átvertek. – hajtogatta Zámbó Antal. – Kegyetlenül átvertek.
- Mondja el még egyszer, hogy mi történt!
- Rudolf, az üzlettársam szólt, hogy furcsa, de jónak ígérkező üzlet van a láthatáron. Egy fickónak van 300 000 festékes dollárja és gyorsan meg akar szabadulni tőle fele áron. Én, hülye bevettem azt az átlátszó mesét, hogy valami afrikai ország ezzel fizette ki a szolgálatait és ráálltam, hogy megveszem. Gondolja meg, harminc millióért kapok egy rakás festékes pénzt, amit ha lemosok és visszaváltom, hatvan lesz belőle! Ez a Téglás nevű fickó még bemutatót is tartott az irodában. Két bankjegyet lemosott és tényleg tízdollárosok voltak.
- Mikor kezdte gyanítani, hogy nem stimmel valami?
- Csak akkor, mikor a másik fickó becsengetett, elnézést kért és visszaadta a harminc milliót. Azt mondta, Téglás átejtett, mert igazából festett papírt kaptam pénz helyett. Mikor ellenőriztem, nagyon nagyon ideges lettem és az volt a szándékom, hogy kiverem a kamatokat is a rohadékból, de mire odaértem a hotelhez, maguk már ott sertepertéltek.
A trükk legalább száz éves volt és Budai csodálkozott, hogy még mindig akadtak olyanok, akik bedőltek és fizettek a festékes papírokért. A legtöbb esetben a csaló addigra már árkon-bokron túl járt és bottal üthették a nyomát. Most azonban megölték a szélhámost és a pénzt is visszajuttatták a tulajdonosnak.

Papp György megvakargatta ujjai festékes végét és megvonta a vállát.
- Lassan negyven éve nyomdász vagyok. Mikor az unokaöcsém, Zsolti megkeresett, hogy készítsek neki harminc ezer tízdolláros méretű fekete papírt, már gyanakodtam, de csak később esett le, hogy mire is készül. Összevesztünk, nem tagadom, de végül sikerült rábírnom, hogy adjuk vissza a pénzt, mert Zámbó úrral nem jó haragban lenni.
- Hol készítette a fekete papírokat?
- A saját nyomdámban. – mondta Papp büszkén. – Igaz, hogy elég nehéz, mert sok a hitel és a gépek is annyira öregek, hogy csak én tudom kezelni őket, de nem panaszkodom. Néha becsúszik egy nagyobb fogás és nyaralni is el tudok menni az asszonnyal.
Az adatgyűjtés csak alátámasztotta a két férfi vallomását. Több tanú látta Papp Györgyöt megérkezni Zámbó Antalhoz egy nagyobb bőrönddel. A szálloda személyzete pedig alig találkozott Téglási Zsolttal aznap. Vacsoraidő környékén érkezett meg a barátnője, aki felfedezte az akkor már élettelen férfi testét. A nyomozás során ráadásul megállapítást nyert, hogy a Pénzjegynyomda egyik raktárából eltűnt négy doboz leselejtezett védett nyomtatvány, melyekre tízezresekből pontosan harmincmillió forintot lehetett volna nyomni, ha nem lenne a vízjelek hibái miatt használhatatlan a pénzforgalomban. Az épület kamerái Téglásit rögzítették a lopás éjszakáján, amint baseball sapkában megpróbálja felfeszíteni az egyik oldalsó kaput.
- Nekem fogalmam sem volt róla, hogy ez nem pénz. - Olajos Rudolf hatalmas, tagbaszakadt férfi volt lapáttenyerekkel. – Jó üzletnek tűnt, azért szóltam Zámbó úrnak.
- Ugye maga nem az üzlettársa igazából?
- Ezt mondta volna? – az óriási felnevetett. – A testőre vagyok, de most már jobban tetszik az üzlettárs.
- Mit csináltak, miután Papp úr visszavitte Önöknek a pénzt?
- Megszámoltuk. Szerencsére csak az egyik köteg aljáról hiányzott egy darab, de Zámbó úr nem foglalkozott ezzel. Azt mondta, itt az ideje, hogy meglátogassuk a Zsoltot.
- Utána mi történt? – kérdezte Budai és már bankjegyek kergetőztek a szemei előtt.
- Magamhoz vettem az önvédelmi viperámat, hátha Téglási úr megtámad minket, de már nem volt rá szükség. Valaki megelőzött.
Kelemen Andrea kisírt szemekkel üldögélt a hotel aljában.
- Zsoltinak a Gyuri bácsira kellett volna hallgatnia. Az öreg általában rossz tanácsokat ad. Olyan zsugori, hogy alig lát tőle, de ennek ellenére folyton gondjai vannak. – a nő összefonta maga előtt a körmeit. Budai észrevette, hogy az ő körme is festékes. – Most viszont az elejétől ellenezte ezt a dolgot.
- Miért festékes az ujja?
- Tudja, a nők ki szokták festeni a körmeiket, nyomozó úr. Ahelyett, hogy engem kérdezget, inkább a jó kérdéseket kellene feltenni. Miért halt meg Zsolti, ha senkinek nem keletkezett kára az ügyben? Vagy például mihez kezdek én Zsolti és pénz nélkül? 
- Elég kegyetlen mondatok ezek. – mondta Budai, de aztán hirtelen szöget ütött valami a fejébe.
Pénz nélkül?