A balástyai rém - Szabó Zoltán

Saját beismerő vallomása és a Szegedi Táblabíróság ítélete szerint Szabó Zoltán négy nőt gyilkolt meg az elfojtott agresszióval teli alföldi tanyavilágban. A balástyai rémként elhíresült sorozatgyilkos minden bizonnyal Magyarország legújabb kori bűnügyi történetének legnagyobb médiaszenzációja volt. A férfi hónapokig szerepelt az újságok címoldalán és a televíziók hírműsoraiban. Március 6-án lesz tizennégy éve, hogy beismerte az első gyilkosságot, de az ügy számos részletét a mai napig sűrű homály fedi.

Szabó Zoltán 1968-ban született a nagyjából négy ezer lelket számláló, Csongrád megyei település, Balástya környékén. Családja a tanyák laza hálózatából álló, Gajgonyának nevezett vidéken földművelésből élt. Szabó a nyolc osztály elvégzése után nem tanult tovább, gyerekkorától kezdve alkalmi munkákkal és orvvadászattal kereste a kenyerét. Tizenévesen már erőszakos ember hírében állt és alig múlt tizenhat, mikor először börtönbe került. Megerőszakolta a szomszédjukban élő 60 éves asszonyt.

szabo_zoltan1.jpg

„Állandóan piszkálódott, szemtelenkedett a szüleimmel az öregasszony, feljelentgette őket. Megelégeltem, és átmentem hozzá, az ablakon át másztam be a házba. Megijedt tőlem. Na, te rohadt... Jól megszuttyongatlak, ha nem tűnsz el a.... - így fenyegettem meg. Közben meglökdöstem a vállát, de nemi erőszakról szó sem volt.” 

Szabó 2 és fél évet kapott. Szabadulása után nem sokkal egyedül maradt a tanyán. Előbb apja halt meg, utána 26 éves bátyja lett öngyilkos (István börtönőrnek jelentkezett, de a családnál végzett környezettanulmány miatt nem vették fel, és miután belátta, hogy esélye sincs kitörni a kilátástalan, sivár környezetből, permetezőszert ivott), majd anyja is elhalálozott.

A férfit a kietlen tanyavilág még kegyetlenebbé tette a húszas éveire. Orvvadászként rendsszabo_zoltan2.jpgzeresen bujkálni kényszerült a rendőrök elől (egyszer sem érték tetten), élettársával, P. Krisztinával pedig rabszolgaként bánt. Ha a nő pénzhez jutott, elvette tőle és elpókerezte. A környékbeliek állítása szerint nem egyszer előfordult, hogy bedeszkázta a tanya ajtaját és ablakait, nehogy Krisztina elszökhessen és még az ételt is csak egy kis nyíláson keresztül adta be neki. A szomszéd tanyákon élők tartottak Szabó Zoltántól és azt rebesgették, hogy 1993 környékén elcsalt az erdőbe egy iskolából hazafele bicikliző szatymazi kislányt és nem messze a tanyájától megerőszakolta. A gyermek családja is félt Szabótól és tartva a férfi bosszújától, végül nem tettek feljelentést. 

Szabó az orvvadászat mellett földművelésből élt és kivette a részét a környék sajátos munkaszervezéséből is. A mezőgazdasági szakmunkára érkező román idénymunkásoknak szállást és munkát biztosított a környéken. A kilencvenes évek második felében aztán felbolydult a környék. A jugoszláv polgárháború véget ért és a Balástyán átvezető teherforgalom jelentősen megélénkült. Az országút forgalmának növekedése a településre csalta az alvilágot is – ügyeskedők és prostituáltak jelentek meg az 5-ös út szélén a tanyavilág közvetlen szomszédságában. 

Zavaros évek kszabo_zoltan6.jpgövetkeztek és a Balástya körzetéhez tartozó Kisteleki Rendőrkapitányságra egyre-másra érkeztek az eltűnt nőkről szóló bejelentések. A rendőrség egy idő után az összes eltűnést ugyanúgy kezelte – azt feltételezték, hogy prostituáltakról van szó, akik elszöktek otthonról vagy a stricijük elől és valahol külföldön új életet próbáltak kezdeni. Ez volt a helyzet Józsa Róbertné Almásy Judit esetében is. Az eljárás során megállapították, hogy a nő élettársa kártyaadósság miatt sokkal tartozott néhány balástyai „nehézfiúnak”, akik fizetség gyanánt vélhetően szexrabszolgaként dolgoztatták Juditot valahol. Pont. A hatóságok részéről az ügy lezárva. Csak az volt a probléma, hogy nem ez történt. 

Józsa Róbertné korábban óvónőként dolgozott, majd élettársával megvásároltak egy romos állapotban lévő tanyát Balástya környékén, ezért jól ismerték a nem messze lakó Szabó Zoltánt. A nő a balástyai presszóban kapott állást és első munkanapján, 1998. április 28-án a délelőtti műszakot követően, kora délután hazafelé tartott a tanyájára öreg Wartburgjukkal, mikor összetalálkozott Szabóval. A férfi rábeszélte a nőt, hogy tartson vele a tanyájára – valószínűleg fát ajánlott fel, amivel helyre lehetett volna hozni Józsáék házát – és a nő átült a furgonjába. A tanyán (egyes források szerint még útközben valahol) Szabó egy kalapáccsal vagy egy súlyos tárggyal fejbe ütötte, melynek következtében a nő belehalt a fejsérülésbe. Szabó meztelenre vetkőztette az áldozatát, a tanyájától nagyjából 50 méternyire ásott egy gödröt és a testet, valamint a nő farmernadrágját odatemette. 

szaboz4.jpg

Alig pár hónappal később Szabó Zoltán újból lecsapott. 1998. július 16-án megszólította az este 10 óra körül munkahelyéről, a balástyai presszóból hazafelé tartó Jéga Szabó Bernadettet, akit szintén elcsalt valamilyen ürüggyel a tanyájára. A tanyára érkezvén a nőt a fején és a nyakán bántalmazta olyan erővel (vagy egy kemény tárggyal), ami az áldozat halálához vezetett. Ezt követően lemeztelenítette a nőt és egy, az előzőhöz hasonló gödröt ásott, amibe beletemette külön a testet és külön a ruháit. A nő testét a későbbi nyomozás során az Exo nevű halottkereső kutya találta meg, de a sír feltárása során Jéga Szabó Bernadett feje nem került elő

Szabó Zoltánt kísérik a tárgyalásraszabo_zoltan4.jpg

Szabó ezt követően sem bírt leállni és hamarosan elkövette a következő gyilkosságot is. 1998. augusztus 25-én éjszaka kiment az E5-ös út Balástya külterületén átmenő és Szeged felé vezető szakaszához, ahol jellemzően a környék prostituáltjai bocsátották áruba a testüket. Megkörnyékezte az egyik parkolóban egyedül álló Kovács Mónikát (akit „szállásadója” K. János este 10-kor szállított ki a „munkahelyére”) és arra kényszerítette, hogy a tanyájára menjen vele. Odáig azonban nem jutottak el, Szabó egy bozótos helyen madzaggal megfojtotta a nőt, majd a testét a közelben futó Budapest-Szeged közötti vasút sínpályára vonszolta és letakarta ágakkal. A halott prostituálton először egy tehervonat, majd később két másik vonat is átgázolt, melyek következtében a test szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. A rendőrség sokáig Kovács Mónika futtatóit gyanúsította a gyilkossággal, egyikük (igaz más bűncselekmények miatt is) majdnem egy évet előzetes letartóztatásban is töltött. 

Tekintettel arra, hogy Szabó Kovács Mónika megölését is beismerte, az ügyészség a vádiratban ezt a gyilkosságot is a terhére rótta, de az eljáró bíróság nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy tényleg ő követte el azt. A rém ugyanis a kezdeti beismeréseket követően a nyomozás vége felé visszavonta az összes vallomását és úgy nyilatkozott, hogy azokat rendőri kényszer hatása alatt tette. A bíróságnak nem volt egyszerű dolga, hiszen az áldozatok kihantolásukkor már évek óta feküdtek a földben. A daktiloszkópiai (ujjlenyomat azonosítás) és szerológiai (a biológiai anyagmaradványok ellenőrzése) vizsgálat ugyan hozott egyezést, de közvetlen bizonyítékokkal nem szolgált, tekintettel arra, hogy a vér-, szérum- és enzim tulajdonságok nem egyéniek és nem utalnak határozottan egy személyre, pusztán kisebb vagy nagyobb csoportok azonos sajátosságait jelentik. Ezáltal pedig csak szűkítik a lehetséges elkövetők körét. A bíróság számára végül a perdöntő bizonyítékot az jelentette, hogy Szabó mutatta meg az elásott holttestek helyét, ami azt jelentette, hogy ő ásta el és gyilkolta meg őket. Kovács Mónika esetében viszont nem erről volt szó (gyakorlatilag mindenki értesült a haláláról) és mivel a laborvizsgálatok sem utaltak közvetett bizonyítékra, a bíróság végül úgy döntött, hogy nem lehet bizonyítottnak venni Szabó Zoltán felelősségét ennél a gyilkosságnál. 

A következő áldozat Kállai Terézia volt, aki Szabó élettársával együtt nevelkedett a balástyai nevelőintézetben, ezért jó kapcsolatban volt a férfivel is. Olyannyira, hogy 2000 februárjában néhány hétig a Szabó és élettársa által használt tanyán lakott. 2000 nyarán Szabó Kállai Teréziát egy közeli gyümölcsösbe csalta azzal az ürüggyel, hogy lopjanak egy szomszéd tanyából tűzoltótömlőket és adják el azokat. A nő ráállt az üzletre és elment a balástyai presszótól 3200 méterre lévő szilváskertbe. Szabó egy zsineggel fojtotta meg, majd a lemeztelenített holttestet a helyszínen eltemette. A későbbi kutatás során a nő ruhái nem kerültek elő. 

Szabó Zoltán elfogását követőenszabo_zoltan3.jpg

Szanka Hajnalka használt mobiltelefonok értékesítésével foglalkozott és ezért általában nagyobb mennyiségű készpénzt hordott magánál. Mivel Szabó ismerte a nőt, könnyen elhitette vele, hogy sok, olcsó készülékhez jutott hozzá és hajlandó azokat eladni. Szanka Hajnalka a leendő üzlet reményében 2001. augusztus 21-én felvett a bankból 305 ezer forintot és Szabó tanyájára motorozott. Természetesen a férfinek nem volt semmilyen mobiltelefonja, egy zsinórral megfojtotta a nőt, elvette a pénzét, a testet pedig nagyjából 100 méternyire a tanyától elásta a földbe. Hajnalka motorját és használati tárgyait egy közeli tanyán rejtegette fél éven át, majd egy csordakútba dobta.

Helyszínelés közbenbalastya2.jpg

A rendőrség eleinte eltűnésként kezelte ezt az esetet is, de a szokásos körökön kívül ellenőrizték Szanka Hajnalka híváslistáját is. A beszerzett adatok szerint a nő huszonöt személlyel beszélt az eltűnése előtti napokban és a rendőrség azt feltételezte, hogy a gyilkos is közöttük volt. Érdemes megjegyezni, hogy Szanka Hajnalka eltűnése (2001. augusztus 21.) és Szabó Zoltán őrizetbe vétele (2002. március 06.) között több, mint fél év (!) telt el, mire a híváslistán szereplőket kihallgatták és a beszerzett közvetett bizonyítékok alapján eljutottak Szabó gyanúsításáig. Az elé tárt összefüggések és adatok után Szabó bevallotta, hogy megölte Szanka Hajnalkát. A rendőrség még aznap este kivonult a tettes által megadott helyszínre és nagyjából száz köbméternyi föld átmozgatása után másnap hajnalban meg is találták az áldozatot. 

balastya1.jpg

A beismerést követően Szabó azonnal az újságok címlapján találta magát. Az összes vezető hírműsor csak vele foglalkozott. A rendőrség fokozta a nyomást és az ismétlődő gyanúsítotti kihallgatások hatására Szabó előbb beismerte Jéga Szabó Bernadett megölését, majd később Józsa Róbertné meggyilkolását is. A helyszíni szemlék és az azokat kísérő feltárásokat, földmunkákat figyelemmel kísérte a sajtó és Szabót hamarosan elnevezték „Balástyai Rémnek”. A férfinak tetszett a figyelem és mikor Kállai Terézia megölését is bevallotta, a több, mint hat hétig tartó ásatási munkálatok alatt szinte sztárnak érezte magát. A rendőrség megfeszített tempó ellenére ugyanis nem találta meg azonnal a negyedik holttestet – ebben az esetben Szabó csupán egy vadetetőt jelent meg tájékozódási pontként. Először az útépítéseknél használatos markoló- és kotrógépeket vetették be, majd a honvédséghez fordultak segítségéért. A „matuzsálemnek” becézett, BAT-1-es szovjet gyártmányú, 26 tonnás, 600 lóerős katonai monstrum igénybe vételével további 20 óra kutatásba telt, mire meglelték a szerencsétlenül járt nő sírját.

balastya11.jpg

Az első fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság abból a körülményből, hogy Szabó meztelenre vetkőztette a nőket, azt a következtetést vonta le, hogy a bűncselekmények szexuális indíttatásúak voltak. A rém végig tagadta a nemi erőszakot és a másodfokú bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a szexuális motivációt és indítéknak a nyereségvágyat határozta meg. A kérdés joggal merülhet fel mindenkiben, hogy a Szanka Hajnalkától elvett 300 ezer forinton kívül a többi áldozat milyen értékekkel rendelkezett? És miért meztelenítette le a testeket Szabó minden alkalommal? A környékbeliek szerint mindenki tisztában volt a tanyavilágban, milyen ember is volt Szabó Zoltán. Néhány gazda elmondása szerint köztudott volt, hogy ha kiszemelt magának egy nőt (örömlányt vagy tisztességes asszonyt), akkor addig mesterkedett, amíg a tanyájára nem csalta, ahol megfojtotta és közben megerőszakolta. 

szaboz5.jpg

A tanyavilágban mást is beszéltek. Az emberek meg voltak róla győződve, hogy jóval több, mint négy áldozatot rejt a föld (nem egyszer előfordult, hogy külföldiek keresték hozzátartozójukat a város körül) és azt is pletykálták, hogy nem Szabó Zoltán az egyedüli tettes. Egyes elmondások szerint egy tíz-tizenhat tagú banda tartotta rettegésben az egymástól távolabb lévő tanyákon élőket. Olajvezetéket fúrtak meg, orvvadászkodtak, örömlányokat futattak, loptak, betörtek, a gyengébbeket megfélemlítették. A fentiek alátámasztására soha nem került elő bizonyíték, azonban maga Szabó is homályosan fogalmazott néhány esetben. Volt, hogy társtettesekre hivatkozott (Jéga Szabó Bernadett esetében például a lány nővérének férjét – az addigra szívinfarktusban elhunyt T. Józsefet - nevezte meg ötletgazdának és bűnsegédnek), vagy beszélt egy hatodik áldozatról (akit állítása szerint egy ismerőse ölt meg és egy bányatóba rejtett). 

Szabó Zoltán a helyszíni szemlénszaboz2.jpg

A rendőrség igyekezett minden nyomnak utánajárni és minden lehetséges további eltűnést tisztázni, de több bizonyítékot nem sikerült találniuk. A nyomozók közül azonban többen azon a véleményen vannak a mai napig, hogy a Balástya környéki eltűnések közül több örömlány és egy 5 tagú vendégmunkás román család vére is Szabó kezéhez tapad. A nyomozás kezdeti szakaszát vezető Palatinus Gábor például annyira biztos volt a dologban, hogy minden további áldozatért 500 ezer forintot ajánlott fel Szabónak, de ő nem állt kötélnek. A médiafigyelem lanyhulásával taktikát változtatott, egymásnak ellentmondó vallomásokat tett, végül az összes korábban tett nyilatkozatát visszavonta és mély hallgatásba burkolózott. 

szabo_zoltan5.jpg

„Ha eddig nem törtem össze, ezután sem fogok összetörni. Az biztos. Végtére, akkor ez az élet marad nekem.”

Jelen ismereteink szerint Szabó Zoltán ölte meg azt a négy nőt, akinek a meggyilkolásábalasty4.jpgt bevallotta és vélhetően nem is volt több áldozata (Kovács Mónikán kívül) – ezt a nyomozás során elvégzett poligráfos vizsgálat is többé-kevésbé alátámasztotta. A Balástya környéki eltűnések lakossághoz viszonyított feltűnően magas aránya azonban mindenképpen furcsa és további kérdéseket vethet fel. Nyom azonban nincs vagy mára teljesen elenyészett. A teljes igazsághoz több ezer hektárnyi területet kellene felásni a tanyavilág mélyén, erre pedig nincs és nem is volt kapacitás. Az árkokkal szegélyezett dűlőutak, a romos tanyák és a dögkutakkal teli kiserdők tovább őrzik titkaikat (a képen az egykori Szabó-tanya látható).

Adós vagyok még az ítélettel. Szabó Zoltánt végül négy ember meggyilkolásában (valamint a tanyáján talált és engedély nélkül tartott 6,35 mm-es Browning pisztoly miatt lőfegyverrel való visszaélésben) találta bűnösnek a bíróság és tényleges életfogytig tartó büntetésre ítélte. Jelenleg a szegedi Csillag elkülönített részlegében tölti büntetését.

UPDATE: 2016. december 05-én a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közleményben tudatta, hogy a szegedi Csillag börtönben két férfi öngyilkosságot követett el a zárkájában (a ruhájukból készített kötélre akasztották fel magukat egy elválasztó rácsra). Egyikük Szabó Zoltán volt. 

Források:

http://www.hotdog.hu/vagohid/koztunk-jarnak/szabo-zoltana-balastyai-rem-5-aldozat
http://www.blikk.hu/aktualis/krimi/hallgat-a-holttestekrol-a-balastyai-rem/779fw11
http://nol.hu/archivum/archiv-389913-202298
http://www.szeku.hu/cikk/sotet_oldal_16/2468/hallgat_aldozatairol_a_balastyai_rem
http://nol.hu/archivum/archiv-387100-199666
http://rtl.hu/rtlklub/hirek/hatter/cikkek/104949
http://www.wikiwand.com/hu/Szab%C3%B3_Zolt%C3%A1n_(b%C5%B1n%C3%B6z%C5%91)
http://index.hu/bulvar/bala530/
Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012)