A balástyai rém - Szabó Zoltán
Saját beismerő vallomása és a Szegedi Táblabíróság ítélete szerint Szabó Zoltán négy nőt gyilkolt meg az elfojtott agresszióval teli alföldi tanyavilágban. A balástyai rémként elhíresült sorozatgyilkos minden bizonnyal Magyarország legújabb kori bűnügyi történetének legnagyobb médiaszenzációja volt. A férfi hónapokig szerepelt az újságok címoldalán és a televíziók hírműsoraiban. Március 6-án lesz tizennégy éve, hogy beismerte az első gyilkosságot, de az ügy számos részletét a mai napig sűrű homály fedi.
Szabó Zoltán 1968-ban született a nagyjából négy ezer lelket számláló, Csongrád megyei település, Balástya környékén. Családja a tanyák laza hálózatából álló, Gajgonyának nevezett vidéken földművelésből élt. Szabó a nyolc osztály elvégzése után nem tanult tovább, gyerekkorától kezdve alkalmi munkákkal és orvvadászattal kereste a kenyerét. Tizenévesen már erőszakos ember hírében állt és alig múlt tizenhat, mikor először börtönbe került. Megerőszakolta a szomszédjukban élő 60 éves asszonyt.
„Állandóan piszkálódott, szemtelenkedett a szüleimmel az öregasszony, feljelentgette őket. Megelégeltem, és átmentem hozzá, az ablakon át másztam be a házba. Megijedt tőlem. Na, te rohadt... Jól megszuttyongatlak, ha nem tűnsz el a.... - így fenyegettem meg. Közben meglökdöstem a vállát, de nemi erőszakról szó sem volt.”
Szabó 2 és fél évet kapott. Szabadulása után nem sokkal egyedül maradt a tanyán. Előbb apja halt meg, utána 26 éves bátyja lett öngyilkos (István börtönőrnek jelentkezett, de a családnál végzett környezettanulmány miatt nem vették fel, és miután belátta, hogy esélye sincs kitörni a kilátástalan, sivár környezetből, permetezőszert ivott), majd anyja is elhalálozott.
A férfit a kietlen tanyavilág még kegyetlenebbé tette a húszas éveire. Orvvadászként rends
zeresen bujkálni kényszerült a rendőrök elől (egyszer sem érték tetten), élettársával, P. Krisztinával pedig rabszolgaként bánt. Ha a nő pénzhez jutott, elvette tőle és elpókerezte. A környékbeliek állítása szerint nem egyszer előfordult, hogy bedeszkázta a tanya ajtaját és ablakait, nehogy Krisztina elszökhessen és még az ételt is csak egy kis nyíláson keresztül adta be neki. A szomszéd tanyákon élők tartottak Szabó Zoltántól és azt rebesgették, hogy 1993 környékén elcsalt az erdőbe egy iskolából hazafele bicikliző szatymazi kislányt és nem messze a tanyájától megerőszakolta. A gyermek családja is félt Szabótól és tartva a férfi bosszújától, végül nem tettek feljelentést.
Szabó az orvvadászat mellett földművelésből élt és kivette a részét a környék sajátos munkaszervezéséből is. A mezőgazdasági szakmunkára érkező román idénymunkásoknak szállást és munkát biztosított a környéken. A kilencvenes évek második felében aztán felbolydult a környék. A jugoszláv polgárháború véget ért és a Balástyán átvezető teherforgalom jelentősen megélénkült. Az országút forgalmának növekedése a településre csalta az alvilágot is – ügyeskedők és prostituáltak jelentek meg az 5-ös út szélén a tanyavilág közvetlen szomszédságában.
Zavaros évek k
övetkeztek és a Balástya körzetéhez tartozó Kisteleki Rendőrkapitányságra egyre-másra érkeztek az eltűnt nőkről szóló bejelentések. A rendőrség egy idő után az összes eltűnést ugyanúgy kezelte – azt feltételezték, hogy prostituáltakról van szó, akik elszöktek otthonról vagy a stricijük elől és valahol külföldön új életet próbáltak kezdeni. Ez volt a helyzet Józsa Róbertné Almásy Judit esetében is. Az eljárás során megállapították, hogy a nő élettársa kártyaadósság miatt sokkal tartozott néhány balástyai „nehézfiúnak”, akik fizetség gyanánt vélhetően szexrabszolgaként dolgoztatták Juditot valahol. Pont. A hatóságok részéről az ügy lezárva. Csak az volt a probléma, hogy nem ez történt.
Józsa Róbertné korábban óvónőként dolgozott, majd élettársával megvásároltak egy romos állapotban lévő tanyát Balástya környékén, ezért jól ismerték a nem messze lakó Szabó Zoltánt. A nő a balástyai presszóban kapott állást és első munkanapján, 1998. április 28-án a délelőtti műszakot követően, kora délután hazafelé tartott a tanyájára öreg Wartburgjukkal, mikor összetalálkozott Szabóval. A férfi rábeszélte a nőt, hogy tartson vele a tanyájára – valószínűleg fát ajánlott fel, amivel helyre lehetett volna hozni Józsáék házát – és a nő átült a furgonjába. A tanyán (egyes források szerint még útközben valahol) Szabó egy kalapáccsal vagy egy súlyos tárggyal fejbe ütötte, melynek következtében a nő belehalt a fejsérülésbe. Szabó meztelenre vetkőztette az áldozatát, a tanyájától nagyjából 50 méternyire ásott egy gödröt és a testet, valamint a nő farmernadrágját odatemette.
Alig pár hónappal később Szabó Zoltán újból lecsapott. 1998. július 16-án megszólította az este 10 óra körül munkahelyéről, a balástyai presszóból hazafelé tartó Jéga Szabó Bernadettet, akit szintén elcsalt valamilyen ürüggyel a tanyájára. A tanyára érkezvén a nőt a fején és a nyakán bántalmazta olyan erővel (vagy egy kemény tárggyal), ami az áldozat halálához vezetett. Ezt követően lemeztelenítette a nőt és egy, az előzőhöz hasonló gödröt ásott, amibe beletemette külön a testet és külön a ruháit. A nő testét a későbbi nyomozás során az Exo nevű halottkereső kutya találta meg, de a sír feltárása során Jéga Szabó Bernadett feje nem került elő.
Szabó Zoltánt kísérik a tárgyalásra
Szabó ezt követően sem bírt leállni és hamarosan elkövette a következő gyilkosságot is. 1998. augusztus 25-én éjszaka kiment az E5-ös út Balástya külterületén átmenő és Szeged felé vezető szakaszához, ahol jellemzően a környék prostituáltjai bocsátották áruba a testüket. Megkörnyékezte az egyik parkolóban egyedül álló Kovács Mónikát (akit „szállásadója” K. János este 10-kor szállított ki a „munkahelyére”) és arra kényszerítette, hogy a tanyájára menjen vele. Odáig azonban nem jutottak el, Szabó egy bozótos helyen madzaggal megfojtotta a nőt, majd a testét a közelben futó Budapest-Szeged közötti vasút sínpályára vonszolta és letakarta ágakkal. A halott prostituálton először egy tehervonat, majd később két másik vonat is átgázolt, melyek következtében a test szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolódott. A rendőrség sokáig Kovács Mónika futtatóit gyanúsította a gyilkossággal, egyikük (igaz más bűncselekmények miatt is) majdnem egy évet előzetes letartóztatásban is töltött.
Tekintettel arra, hogy Szabó Kovács Mónika megölését is beismerte, az ügyészség a vádiratban ezt a gyilkosságot is a terhére rótta, de az eljáró bíróság nem látta kétséget kizáróan bizonyítottnak, hogy tényleg ő követte el azt. A rém ugyanis a kezdeti beismeréseket követően a nyomozás vége felé visszavonta az összes vallomását és úgy nyilatkozott, hogy azokat rendőri kényszer hatása alatt tette. A bíróságnak nem volt egyszerű dolga, hiszen az áldozatok kihantolásukkor már évek óta feküdtek a földben. A daktiloszkópiai (ujjlenyomat azonosítás) és szerológiai (a biológiai anyagmaradványok ellenőrzése) vizsgálat ugyan hozott egyezést, de közvetlen bizonyítékokkal nem szolgált, tekintettel arra, hogy a vér-, szérum- és enzim tulajdonságok nem egyéniek és nem utalnak határozottan egy személyre, pusztán kisebb vagy nagyobb csoportok azonos sajátosságait jelentik. Ezáltal pedig csak szűkítik a lehetséges elkövetők körét. A bíróság számára végül a perdöntő bizonyítékot az jelentette, hogy Szabó mutatta meg az elásott holttestek helyét, ami azt jelentette, hogy ő ásta el és gyilkolta meg őket. Kovács Mónika esetében viszont nem erről volt szó (gyakorlatilag mindenki értesült a haláláról) és mivel a laborvizsgálatok sem utaltak közvetett bizonyítékra, a bíróság végül úgy döntött, hogy nem lehet bizonyítottnak venni Szabó Zoltán felelősségét ennél a gyilkosságnál.
A következő áldozat Kállai Terézia volt, aki Szabó élettársával együtt nevelkedett a balástyai nevelőintézetben, ezért jó kapcsolatban volt a férfivel is. Olyannyira, hogy 2000 februárjában néhány hétig a Szabó és élettársa által használt tanyán lakott. 2000 nyarán Szabó Kállai Teréziát egy közeli gyümölcsösbe csalta azzal az ürüggyel, hogy lopjanak egy szomszéd tanyából tűzoltótömlőket és adják el azokat. A nő ráállt az üzletre és elment a balástyai presszótól 3200 méterre lévő szilváskertbe. Szabó egy zsineggel fojtotta meg, majd a lemeztelenített holttestet a helyszínen eltemette. A későbbi kutatás során a nő ruhái nem kerültek elő.
Szabó Zoltán elfogását követően
Szanka Hajnalka használt mobiltelefonok értékesítésével foglalkozott és ezért általában nagyobb mennyiségű készpénzt hordott magánál. Mivel Szabó ismerte a nőt, könnyen elhitette vele, hogy sok, olcsó készülékhez jutott hozzá és hajlandó azokat eladni. Szanka Hajnalka a leendő üzlet reményében 2001. augusztus 21-én felvett a bankból 305 ezer forintot és Szabó tanyájára motorozott. Természetesen a férfinek nem volt semmilyen mobiltelefonja, egy zsinórral megfojtotta a nőt, elvette a pénzét, a testet pedig nagyjából 100 méternyire a tanyától elásta a földbe. Hajnalka motorját és használati tárgyait egy közeli tanyán rejtegette fél éven át, majd egy csordakútba dobta.
Helyszínelés közben
A rendőrség eleinte eltűnésként kezelte ezt az esetet is, de a szokásos körökön kívül ellenőrizték Szanka Hajnalka híváslistáját is. A beszerzett adatok szerint a nő huszonöt személlyel beszélt az eltűnése előtti napokban és a rendőrség azt feltételezte, hogy a gyilkos is közöttük volt. Érdemes megjegyezni, hogy Szanka Hajnalka eltűnése (2001. augusztus 21.) és Szabó Zoltán őrizetbe vétele (2002. március 06.) között több, mint fél év (!) telt el, mire a híváslistán szereplőket kihallgatták és a beszerzett közvetett bizonyítékok alapján eljutottak Szabó gyanúsításáig. Az elé tárt összefüggések és adatok után Szabó bevallotta, hogy megölte Szanka Hajnalkát. A rendőrség még aznap este kivonult a tettes által megadott helyszínre és nagyjából száz köbméternyi föld átmozgatása után másnap hajnalban meg is találták az áldozatot.
A beismerést követően Szabó azonnal az újságok címlapján találta magát. Az összes vezető hírműsor csak vele foglalkozott. A rendőrség fokozta a nyomást és az ismétlődő gyanúsítotti kihallgatások hatására Szabó előbb beismerte Jéga Szabó Bernadett megölését, majd később Józsa Róbertné meggyilkolását is. A helyszíni szemlék és az azokat kísérő feltárásokat, földmunkákat figyelemmel kísérte a sajtó és Szabót hamarosan elnevezték „Balástyai Rémnek”. A férfinak tetszett a figyelem és mikor Kállai Terézia megölését is bevallotta, a több, mint hat hétig tartó ásatási munkálatok alatt szinte sztárnak érezte magát. A rendőrség megfeszített tempó ellenére ugyanis nem találta meg azonnal a negyedik holttestet – ebben az esetben Szabó csupán egy vadetetőt jelent meg tájékozódási pontként. Először az útépítéseknél használatos markoló- és kotrógépeket vetették be, majd a honvédséghez fordultak segítségéért. A „matuzsálemnek” becézett, BAT-1-es szovjet gyártmányú, 26 tonnás, 600 lóerős katonai monstrum igénybe vételével további 20 óra kutatásba telt, mire meglelték a szerencsétlenül járt nő sírját.
Az első fokon eljáró Csongrád Megyei Bíróság abból a körülményből, hogy Szabó meztelenre vetkőztette a nőket, azt a következtetést vonta le, hogy a bűncselekmények szexuális indíttatásúak voltak. A rém végig tagadta a nemi erőszakot és a másodfokú bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a szexuális motivációt és indítéknak a nyereségvágyat határozta meg. A kérdés joggal merülhet fel mindenkiben, hogy a Szanka Hajnalkától elvett 300 ezer forinton kívül a többi áldozat milyen értékekkel rendelkezett? És miért meztelenítette le a testeket Szabó minden alkalommal? A környékbeliek szerint mindenki tisztában volt a tanyavilágban, milyen ember is volt Szabó Zoltán. Néhány gazda elmondása szerint köztudott volt, hogy ha kiszemelt magának egy nőt (örömlányt vagy tisztességes asszonyt), akkor addig mesterkedett, amíg a tanyájára nem csalta, ahol megfojtotta és közben megerőszakolta.
A tanyavilágban mást is beszéltek. Az emberek meg voltak róla győződve, hogy jóval több, mint négy áldozatot rejt a föld (nem egyszer előfordult, hogy külföldiek keresték hozzátartozójukat a város körül) és azt is pletykálták, hogy nem Szabó Zoltán az egyedüli tettes. Egyes elmondások szerint egy tíz-tizenhat tagú banda tartotta rettegésben az egymástól távolabb lévő tanyákon élőket. Olajvezetéket fúrtak meg, orvvadászkodtak, örömlányokat futattak, loptak, betörtek, a gyengébbeket megfélemlítették. A fentiek alátámasztására soha nem került elő bizonyíték, azonban maga Szabó is homályosan fogalmazott néhány esetben. Volt, hogy társtettesekre hivatkozott (Jéga Szabó Bernadett esetében például a lány nővérének férjét – az addigra szívinfarktusban elhunyt T. Józsefet - nevezte meg ötletgazdának és bűnsegédnek), vagy beszélt egy hatodik áldozatról (akit állítása szerint egy ismerőse ölt meg és egy bányatóba rejtett).
Szabó Zoltán a helyszíni szemlén
A rendőrség igyekezett minden nyomnak utánajárni és minden lehetséges további eltűnést tisztázni, de több bizonyítékot nem sikerült találniuk. A nyomozók közül azonban többen azon a véleményen vannak a mai napig, hogy a Balástya környéki eltűnések közül több örömlány és egy 5 tagú vendégmunkás román család vére is Szabó kezéhez tapad. A nyomozás kezdeti szakaszát vezető Palatinus Gábor például annyira biztos volt a dologban, hogy minden további áldozatért 500 ezer forintot ajánlott fel Szabónak, de ő nem állt kötélnek. A médiafigyelem lanyhulásával taktikát változtatott, egymásnak ellentmondó vallomásokat tett, végül az összes korábban tett nyilatkozatát visszavonta és mély hallgatásba burkolózott.
„Ha eddig nem törtem össze, ezután sem fogok összetörni. Az biztos. Végtére, akkor ez az élet marad nekem.”
Jelen ismereteink szerint Szabó Zoltán ölte meg azt a négy nőt, akinek a meggyilkolásá
t bevallotta és vélhetően nem is volt több áldozata (Kovács Mónikán kívül) – ezt a nyomozás során elvégzett poligráfos vizsgálat is többé-kevésbé alátámasztotta. A Balástya környéki eltűnések lakossághoz viszonyított feltűnően magas aránya azonban mindenképpen furcsa és további kérdéseket vethet fel. Nyom azonban nincs vagy mára teljesen elenyészett. A teljes igazsághoz több ezer hektárnyi területet kellene felásni a tanyavilág mélyén, erre pedig nincs és nem is volt kapacitás. Az árkokkal szegélyezett dűlőutak, a romos tanyák és a dögkutakkal teli kiserdők tovább őrzik titkaikat (a képen az egykori Szabó-tanya látható).
Adós vagyok még az ítélettel. Szabó Zoltánt végül négy ember meggyilkolásában (valamint a tanyáján talált és engedély nélkül tartott 6,35 mm-es Browning pisztoly miatt lőfegyverrel való visszaélésben) találta bűnösnek a bíróság és tényleges életfogytig tartó büntetésre ítélte. Jelenleg a szegedi Csillag elkülönített részlegében tölti büntetését.
UPDATE: 2016. december 05-én a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közleményben tudatta, hogy a szegedi Csillag börtönben két férfi öngyilkosságot követett el a zárkájában (a ruhájukból készített kötélre akasztották fel magukat egy elválasztó rácsra). Egyikük Szabó Zoltán volt.
Források:
