Budapest, 2001.

Steinhardt elgondolkozva nézte a pszichológus hulláját. Negyven, az életvédelmiseknél eltöltött hosszú év alatt sem tudott igazán hozzászokni a holttestekhez.
Főleg a nőkéhez.
Özv. Szarka Ferencnét hátulról ütötték agyon egy kemény tárggyal a saját hálószobájában. A helyszínelők nem találtak semmilyen erőszakos behatolásra utaló nyomot, a bejárati ajtón lévő zár is sértetlen volt, így az előzetes jelentések szerint az áldozat valószínűleg ismerhette a gyilkosát.

Szeptember 13-án lesz 86 éve, hogy Matuska Szilveszter felrobbantotta a biatorbágyi (akkor még csak torbágyi) viadukton lévő sínpálya egy részét, melynek következtében az áthaladó nemzetközi gyorsvonat mozdonya, valamint 6 további vagon kisiklott és 26 méter magasból lezuhant. A merényletben 22 ember életét vesztette, 17-en pedig súlyosan megsérültek. A száraz tényeket valószínűleg mindenki ismeri, de ha a körülményeket alaposabban megvizsgáljuk, a mai napig kínzó kérdésekre bukkanhatunk. Ki volt Matuska? Miért robbantott? Köze lehetett-e a terrorcselekménynek a kormányhoz?

Gödöllő, 1994.

Steinhardt kissé tanácstalanul nézett körbe a Horowitz-villa földszintjén. Szarka Lászlóné halála az egyik legnehezebb talánynak ígérkezett hosszú nyomozói pályafutása során. Máskor már az első nyomok alapján kialakult benne valami halvány elképzelés a lehetséges elkövető személyét illetően, de most egész egyszerűen nem tudta, honnan induljon el.

Budapest, 2013.

- Az energiaital vitte el, ne is mondjon semmit. – jelentette ki az idős nő és lecsukott szemmel megrázta a fejét. Szeme körül lila csápokként lüktettek az erek fehér bőre alatt.
Budai hirtelen nem tudta, mit feleljen. A bejelentés szerint Halmosi Csaba a házukban lévő edzőteremben lett rosszul és mire a mentők kiérkeztek már halott volt. A holttest mellett két üres doboz energiaitalt találtak.
- Napjában megivott vagy ötöt. – kesergett tovább az asszony. – Még edzés közben is itta. Azt hitte, ha felpörgeti magát, erősebb lesz.

A móri bankrablás nemcsak kegyetlensége miatt írta be magát a magyar bűnügyi krónikák fekete fejezetébe, de a megindult büntetőeljárás során elkövetett sorozatos rendőri, ügyészi és bírói hibák miatt is. A nyolc ember életét követelő, brutális rablógyilkosságot követően ugyanis egyszerre mondott csődöt az összes érintett hatóság. A rendőrség sötétben tapogatózott, majd a főként saját vezetői által generált hatalmas nyomás eredményeként ráfogta a bűncselekményt egy - ebben az ügyben - ártatlan bűnözőre, akit az ügyészség indítványára a független magyar bíróság annak rendje és módja szerint el is ítélt.

Az igazi tetteseket 5 évvel később fogták el.

Pomáz, 2013.

A holttest a hátán feküdt a pomázi családi ház nappalijában. Budai egykedvűen nézte a mellkas közepéből kiálló konyhakést és azon töprengett, hogy miért biztos abban, hogy a halott férfi ujjai köré csavarodott, hosszú, szőke hajszál egy nőtől származik. A helyszínelők szerint Soltészt Nándort tegnap délután ölhették meg, de a testét csak a reggeli órákban fedezte fel a bejárónő.

Budapest, 2003.

- Mondtam neki, hogy ne nézze meg! – az apró termetű kislány zokogva borult az anyjára, ahogy Budai komoran rájuk nézett. A gyerekgyilkosságok mindig megrázták a nyomozókat, főleg akkor, ha valami bűzlőtt körülöttük. Itt pedig nagyon nem volt rendben valami. A 16 éves Köteles Viktóriát hasba szúrták a család XVII. kerületi házában, miközben a Kör című filmet nézte videókazettáról. Az ajtókat bezárva találták, a gyilkos fegyver pedig nem került elő. Minden jel arra mutatott, hogy a tettesnek volt kulcsa vagy a fiatal lány engedte be.
A harmadik esetről Budai hallani sem akart.

Húsz évvel ezelőtt nem akadt olyan ember Magyarországon, aki ne hallott volna Magda Marinkóról. Az ország akkori közvéleményét egyenesen sokkolták azok a borzalmas események, melyek révén a Szabadkán született bűnöző hírhedtté vált. Magda Marinkót előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, részben különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésben találta bűnösnek a Fővárosi Bíróság. A szabadkai származású férfi nevéhez nemcsak a brutális rablógyilkosságok, de rengeteg mítosz és legenda is társul, melyek igazságtartalmára nagy valószínűséggel soha nem fog fény vetülni.

Dunakeszi, 2010.

- Látja a mélyebb, egymástól távolabb eső lábnyomokat a homokban? – mutatott a ráncos rendőrorvos a talajra. – Az áldozat megpróbált elfutni a gyilkos elől, de valószínűleg nem volt elég gyors, mert itt utolérte. Dulakodtak egy kicsit, aztán damillal megfojtotta.
Budai az M2-es autópálya felé nézett. A benzinkút csak pár száz méterre volt a Dunakeszi külterületén lévő homokbányától, ahol a holttestet megtalálták.
- Nem tudtam, hogy mostanában felcsapott nyomolvasónak is. – mondta aztán a dokinak és intett a helyszínelést végző kollégáknak, hogy siessenek. – Mikor halt meg?
- Tíz-tizenkét órával ezelőtt, nagyokos. – Grimaszolt az alacsony férfi sértődötten.

Balatonszemes, 1994.

Steinhardt rosszul ébredt. Biztos volt benne, hogy a vacsorára evett töltött hús nem volt teljesen átsütve, annak ellenére, hogy a szakács hústűvel fogta össze a vastag szeleteket. Mindig megviselte a gyomrát a félig nyers étel és ilyenkor reggelenként enyhe rosszullét kerülgette. Elgyötörten nézte a diákszállásra emlékeztető hotel stégjén izgatottan magyarázó férfiakat és a falfehér, halálra vált nőket. Amikor a szobalány kirángatta az ágyból, azt hitte, csak valami félreértés lehet, de most már látta, hogy a szabadsága alatt is dolgoznia kell.
Valaki ugyanis az éjszaka folyamán megölte a szálloda tulajdonos-igazgatóját.