Budapest, 2003.

- Mondtam neki, hogy ne nézze meg! – az apró termetű kislány zokogva borult az anyjára, ahogy Budai komoran rájuk nézett. A gyerekgyilkosságok mindig megrázták a nyomozókat, főleg akkor, ha valami bűzlőtt körülöttük. Itt pedig nagyon nem volt rendben valami. A 16 éves Köteles Viktóriát hasba szúrták a család XVII. kerületi házában, miközben a Kör című filmet nézte videókazettáról. Az ajtókat bezárva találták, a gyilkos fegyver pedig nem került elő. Minden jel arra mutatott, hogy a tettesnek volt kulcsa vagy a fiatal lány engedte be.
A harmadik esetről Budai hallani sem akart.

- Azt mondták az iskolában, hogy az a lány kimászik a kútból és a tévéből is kijön. – szipogott tovább a hosszú hajú kislány az anyja ölében.
- Elég legyen, Réka. Tizenhárom évesen nem azért jársz már középiskolába, hogy butaságokat beszélj.
Budai hálásan nézett a nőre, bár tagadhatatlan, hogy a holttest és a tévékészülék körül vizes lábnyomokat találtak, egyetlen pillanatra sem gondolta, hogy a gyilkos a képernyőn át érkezett.
- Miért volt itthon egyedül az idősebbik lánya ma délután?
- A férjem pár hónapja elhagyott és egyedül nevelem a lányokat. – az asszony mereven válaszolt, láthatóan nehezen tartotta magát. Az alezredes nem tudta eldönteni, hogy ennyire kemény lenne vagy ennyire nem érintette meg a lánya halála.
- Mindkettőjüknek van kulcsa, de csak Viki jöhet haza egyedül. Rékát mindig én veszem fel a délutáni foglalkozások után. Ma kicsit később értünk ide, mert a tanárnő szokás szerint nem volt sehol. Már akkor gyanús volt valami, mikor bejöttünk az ajtón. Máskor bömböl a zene, de most túl nagy volt a csend.
- Milyen volt a viszonya a lányával?
- Tudja, milyen egy kamasz. – sóhajtott fel Kötelesné. – Vikivel különösen elszaladt a ló, mióta fényképezni tanul. Paparazzi akar lenni és rengeteg képet készít titokban. Többek között ezért is szakítottunk a férjemmel. Mindkettőnkről kiderült valami, aminek nem kellett volna.- Tudtam, hogy ez lesz a vége. – Vígh Szabolcs félreseperte a homlokába lógó hajtincset és könnyes szemekkel nézett a nyomozóra. – Barbi szándékosan adta oda neki azt a kazettát. Utálták egymást.
- Jártatok Viktóriával? – kérdezte Budai és elhessegette a fejében a kútból kimászó lányról megjelenő képeket.
- Igen, de az utóbbi időben nem voltunk túl jóban. – a tinédzser fiú szomorú képet vágott. – Mióta válnak a szülei minden idejét az apja cégei környékén töltötte. Össze is balhéztunk emiatt, de semmi komoly nem történt. Ha esetleg azt hallaná az osztálytársainktól, hogy megfenyegettem, az nem úgy volt.
- Hmm. Ki az a Barbi, akit említettél?
- Ágoston Barbi. Viki legjobb barátnője volt régen, de a fotószakkörön összevesztek valamin. Annyira, hogy mikor előkerült az a horrorkazetta, mindenki tudta, hogy Barbi elátkozta. Nem lett volna szabad megnézni.
- Volt kulcsod a barátnődék házához?
- Lehetett volna. – legyintett a fiú és furcsán nézett Budaira. – Az apámnak kulcsmásoló üzlete van, de nem akartam visszaélni a helyzettel.
Ágoston Barbara alacsony termetű, rövid hajú lány volt, a nyakában lógó fényképezőkép szinte eltakarta a felsőtestét.
- Tudtam, mi van a kazettán. Mindenki tudta. Egy hülye film egy kútból kimászó csajról. Baromság, hogy az ölte meg, egy film nem tud ölni.
Az alezredes bólintott, azonban egy furcsa gondolat kezdett testet ölteni a fejében. Mi van, ha mégis?
- Barátnők voltatok Viktóriával?
- Nem voltunk valami jóban, ezért is adtam neki oda filmet. Kicsit rá akartam ijeszteni.
- Én is úgy hallottam, hogy összevesztetek korábban.
- Viki végtelen irigy és beképzelt volt. Egyszer kölcsön akartam kérni a gépét, hogy megcsináljam a házit, de annyira féltette azt az ócskaságot, hogy nem adta ide. Még a saját húgának sem lehetett hozzáérni, Réka sokszor sírt is emiatt.
Köteles István lehorgasztott fejjel ült az íróasztalánál az irodájában.
- Maga szerint milyen érzés néhány hónap alatt elveszíteni egy egész családot?
Az alezredes nem válaszolt. A jelentések szerint Köteles elveszítette megrendelői többségét az utóbbi hetekben. A napilapok fényképekkel dokumentált riportsorozatot közöltek a tehetős vállalkozóról, aki éjszakánként utcalányok társaságában múlatta az időt.
- Ismeri A kör című filmet?
- Micsoda? – hökkent meg Köteles. – Az a lány a kútból? Mi köze ennek a lányom halálához?
- Hol volt tegnap délután 3 és 4 között?
- Az uszodában. Régen mindig ilyenkor vittem a lányokat úszni, de most inkább kimentem egyedül.
Budai nem tudott szabadulni a korábbi rossz érzéstől. Az utcán rágyújtott és megrázta a fejét. Egyik szülőnek sem volt megdönthetetlen alibije, de nem tudta elképzelni, hogy megöljék a saját lányukat. Ahogy végigpörgette a lehetséges verziókat, mindig ugyanaz a megoldás bukkant fel. Ami az elejétől kezdve hihetetlennek látszott, most hirtelen nagyon is valóságosnak tűnt.
Úristen!