Budaörs, 2010.

- Na, ilyet sem láttam még. – füttyentett halkan az aszott arcú, vékony orvos, ahogy a terembe lépett.
Vadász Vilmos a biliárdasztal közepén feküdt, karjai szorosan a teste mellett, lábai pedig összezárva helyezkedtek el. Szemgödreiben egy-egy sárga biliárdgolyó ült, a bordái közül pedig egy dákó meredt a mennyezet felé.
Az orvos megvizsgálta a holttestet, majd hümmögve az alezredes felé fordult.
- A fej hátsó részén található vérömleny arra utal, hogy először leütötték, feltételezem egy biliárdgolyóval, majd az eszméletlen testet felpakolták az asztalra. Utána kerülhetett sor a halálos döfésre.
- Orvosi előképzettség? – kérdezte Budai szárazon. Nem érezte jól magát, de azzal nyugtatta magát, hogy valószínűleg azért fáj a feje, mert mióta ideértek, nem tudott rágyújtani.

- Nem feltétlenül. A bordák között nincs ugyan sok hely, de akár ki is tapogathatta a megfelelő pontot. A lényeg a szúrás erősségén van. Mindenképpen nagy erőre volt szükség, hogy ilyen roncsolás történjen.
Budai kitekintett az ablakon. A Kő-hegy oldalába épített villából pazar kilátás nyílt a budapesti panorámára. Az áldozat ötven év körüli, alacsony férfi volt, aki életében nem takargatta a vagyonát. A ház tele volt értékes festményekkel, méregdrága bútorokkal. A kertbe medencét, az alagsorban pedig biliárdszobát építettek, ahol egész sor dákó, több készlet golyó és mindenféle kellék kapott helyet egy sarokban.
- Alezredes úr! – fiatal, zselés hajú rendőrnyomozó lépett mellé. – Az épület be van kamerázva, a felvételek három személyt rögzítettek tegnap este.
- Még valaki szóba jöhet?
- A telek másik végében egy kis vendégházban lakik egy férfi. Amolyan gondnokféle.
Tehát a négyből az egyik.
Mészáros János nagydarab, fiatal férfi volt. Izmos karjait maga előtt összefonva várakozott a ház előtt.
- Maga itt gondnok? – kérdezte Budai és előkotort egy cigarettát a zsebéből. Végre.
- Gondnok, kertész, szakács, sofőr, amire szükség van.
- Hol volt tegnap este?
- Mindennap este kilenckor visszavonulok a kerti lakba. Tegnap Vilmos azt kérte, hogy már nyolckor távozzak, mert fontos vendéget vár.
- Nem hallott vagy látott valamit?
- Nem, füldugóval alszom mindig.
- És ezt hol szerezte? – az alezredes egy rúzsfoltra mutatott a férfi nyakán. – Csak nem egy eltévedt füldugó?
- Ó, tegnapelőtt kimenőt kaptam és elmentem szórakozni egy kicsit. Tudja, hogy van ez.Fellegi Lóránt vörös szemekkel, maszatosan nyitotta ki a műterme ajtaját. Homlokán sárga tempera, alkarján zöldes olajcsíkok, ujjain kék por látszódott.
- Igen. Tegnap este voltam Vadász úrnál, nagyjából 9-kor érkeztem és egy fél órát maradtam nála. – magyarázta a festő. – Egy új képet rendelt tőlem.
- Biliárdoztak?
- Nem. A nappaliban beszélgettünk. Vadász úrnak meglehetősen kényes ízlése volt. Ha nem tetszett neki egy kép, ki se fizette. Legutóbb pedig még szét is tépte az egyik portrét, ezért nagyon alaposan át kellett rágni magunkat minden részleten most.
Az alezredes szétnézett. A festőállványok, a legalább ezerféle festék és rengeteg ecset között idegennek érezte magát. Hirtelen fázni kezdett, a műteremben hideg volt.
- Kikapcsolták a fűtést, mert kicsit el vagyok maradva a fizetéssel. – mondta Fellegi és széttárta a karjait. – De hát ilyen a művészek élete. Én már meg sem érzem, pedig egész este itt dolgoztam.
Szabó Szilveszter öltönyben fogadta Budait és a zselés hajú nyomozót.
- Igen, Vilivel több vállalkozásban társtulajdonosok vagyunk. Mostanában meglehetősen feszült közöttünk a viszony, mert Vili, hogy úgy mondjam, hozott néhány olyan döntést, amit én elleneztem. Mint kiderült, nekem volt igazam, elég sok pénzt veszítettünk az elmúlt hónapokban.
- A ház biztonsági rendszere szerint tegnap este 8 és 9 között járt az áldozatnál.
- Igen. Biliárdoztunk egy keveset, majd iszogattunk. Megpróbáltam meggyőzni Vilit, hogy szerződjünk le néhány tanácsadó céggel a veszteségek elkerülése céljából, de hajthatatlan volt.
Szabó arcán felismerés tükröződött, ahogy a nyomozók nem kérdeztek többet.
- Nehogy azt gondolják, hogy én… Mi okom lett volna megölni? Inkább kérdezzék meg a gondnokot, még mikor eljöttem is ott ólálkodott a kertben.
Vadász Veronika szinte egyfolytában bőgött. Szeme körül a festék elkenődött, a könnyek teljesen eláztatták az arcát.
- Ki akarhatta megölni apát és miért?
- Kisasszony, felvételünk van róla, hogy tegnap este 10-kor az apja házánál járt. – kezdte Budai.
- Igen, de senki nem nyitott ajtót, hiába csengettem és tíz perc után eljöttem. Akkor már biztos halott volt!
- Miért ment oda?
- Beszélni akartam apámmal. – a nő kifújta az orrát egy zsebkendőbe. – Pénzt akartam kérni.
Délután lett, mire a fiatal nyomozó benézett Budaihoz az osztályvezetői irodába.
- Alezredes úr, a felvétel szerint Vadász Veronika este tízkor érkezett, de csak éjfélkor távozott. Hazudott nekünk.
Budai bólintott és Steinhardra gondolt. Mit is mondott mindig a részletekről?
- Hozd a bilincset, Peti.