Vass Gyula, a Paprika utcai hóhér (18+)

Ismételten rendhagyó bejegyzéssel jelentkezünk, melyben tovább boncolgatjuk az 1960 körüli Magyarország elrettentő bűncselekményeit és a vonatkozásukban lefolytatott nyomozásokat. Ezúttal sem kell tippelni a gyilkos kilétére - megtörtént, hátborzongató történet következik egy kegyetlen szörnyetegről, aki egy egész családot irtott ki 1961. április 25-én Szegeden a Paprika utcában. Mint láthatjuk majd, Vass Gyula tetteit nem lehet majd ép ésszel megmagyarázni, ezért a szokásosnál jobban megpróbáljuk megvilágítani az ő jellemrajzát is.

A gyilkos 

Vass Gyula 1936-ban született. Anyja a születésekor meghalt, apja pedig ezt követően nem foglalkozott vele. Ahogy lenni szokott, a gyermek először intézetbe, majd nevelőszülőkhöz került. Nem meglepő, de II. Világháború Magyarországán nem bántak kesztyűs kézzel az otthonokba került gyermekekkel. Verés és szidalmazás bőven jutott Vass Gyulának is, aki későbbi vallomásaiban meg is erősítette, hogy mindenhol rosszul bántak vele. Gyula hat osztályt végzett, majd 14 éves korában szakmát kezdett tanulni – 1950-ben vájártanulónak állt. Azonban tanulmányait már nem fejezte be és innentől kezdve nem találta a helyét a világban. 1951 és 1961 között húsz munkahelye volt, melyek legtöbbjét önkényesen otthagyta vagy elbocsátották viselkedése miatt. Előfordult, hogy csak pár napig volt képes megmaradni egy-egy állásban. A forradalom után kivándorolt Angliába, de ott sem tudott gyökeret verni és 1958 márciusában visszatért Magyarországra. Itthon nem tétlenkedett, szinte azonnal a bűn útjára lépett, aminek az lett a következménye, hogy a Szegedi Járásbíróság 1958. november 07.-én hat hónapi börtönbüntetésre ítélte betöréses lopás és garázdaság miatt.rozsicsalad.jpeg

Gyula ekkor már 22 éves volt, felnőtt férfi, aki annak ellenére, hogy általában munkanélküli volt és a pénze jó részét kocsmákban verte el, nagyon sok nő szívét ejtette rabul. Kétszer nősült (mindössze 18 éves volt, mikor az első házasságára sor került) és rengeteg házasságon kívüli kapcsolata is volt, melyekből összesen négy gyermek született. Deviáns viselkedése - melynek oldalhajtása volt csak a fegyelmezetlenség, a gyakori bűnözés és a brutalitás - a szexuális életében csúcsosodott ki. Nőkkel való kapcsolatai általában veréssel, nemi erőszakkal indultak. Nem egyszer előfordult, hogy alkalmi nőismerőseit Szegeden lecsalta a Tisza partra, vagy a várost övező erdőkbe, elhagyott lakásokba csábította őket, ahol akadálytalanul erőszakoskodhatott velük. Ahogy utólag a nyomozás kiderítette, első feleségét már megismerkedésük alkalmával megverte és megerőszakolta és második feleségét is gyakran verte. Ő maga vallomásában a következőképpen beszélt erről:

„A nőket, a pénzt szerettem. Akiket erőszakkal közösülésre kényszerítettem, tovább is fenntartották velem a kapcsolatot, de a homoszexuális viszonyt sem vetettem meg. Lobbanékony, erőszakos voltam, nem bírtam el azt, hogy ha valakit kiszemeltem, ne kapjam meg.

A szexuálisan túlfűtött, agresszív Vass Gyulát 1961. január 03. napján lopás bűntette miatt ismét szabadságvesztésre ítélte a bíróság, ezúttal három hónapot kellett börtönben töltenie. Szabadulását követően a szegedi Szőrme- és Bőrruhaipari Vállalat alkalmazta április 18-ától, azonban alig hat nappal később, április 24-én már nem ment be a munkahelyére.

1961. április 25. - A végzetes nap

Vass Gyula ezen a napon úgy döntött, hogy a munka helyett ismét valamilyen szórakozást keres magának. Reggel mégszegedi_latkep.jpg elment régi munkahelyére, az ÁFOR-hoz, hogy összeszedje ott felejtett bakancsát, majd az állomáson elfogyasztott néhány pohár italt és délelőtt 10 órakor megérkezett Szegeden a Paprika utca 58. számhoz. A Paprika utca az akkori Szeged külterületén feküdt, a környék inkább falusias jellegű volt, az utcákban szinte mindenhol kertes házak álltak. Az 58. szám alatt a Rozsi család öt tagja lakott. Rozsi János, 21 éves segédmunkás és szintén 21 éves felesége, 2 éves fiúk, Jánoska, valamint a férfi anyósa, Forró Mária és annak nevelt lánya, Buborék Gizella. A 41 éves nagymama nem volt ismeretlen a szegedi éjszakai életben, számos férfival tartott fenn kapcsolatot, állandó vendége volt a szórakozóhelyeknek, ahova magával vitte Gizellát is. A fiatal lány – bár szűz volt – szintén nagy előszeretettel vette körbe magát férfiakkal és a városban őt is „erkölcstelen magatartásúnak” ismerték.

Vass Gyulát mindkét nő jól ismerte az éjszakából és a férfi úgy gondolta, hogy ismét jelentkező szexuális étvágyát valamelyikükkel csillapítani tudja majd. A házban Forró Márián kívül, akinek nem volt rendes munkája és „háztartásbeliként” a nappali órákban általában megtalálható volt otthon, Rozsi Jánosné és kisfia tartózkodott. Vass Gyula úgy gondolta, hogy Forró Máriával fog közösülni és kapóra jött neki, hogy Rozsi Jánosné orvosi vizsgálatra indult az SZTK-ba. Miután egyedül maradtak a házban (a kisfiú a díványon aludt), Vass Gyula megpróbált szexuális kapcsolatot létesíteni a nővel, de miután az vonakodni kezdett, bántalmazni kezdte. Forró Mária ellenállására a férfiben elszabadult a vadállat, felkapta a konyhai tűzhely mellé támasztott kisbaltát és teljes erejével fejbe ütötte vele a nőt.

Hogy a borzasztó tragédia megtörtént volna, ha Forró Mária hajlandó lefeküdni Vass Gyulával? Nem derülhet már ki, de kiindulva a férfiban lakózó szörnyeteg természetéből, ha nem itt és ezen a napon, akkor valamikor máshol valami hasonló történt volna.

 

balta_veres.jpg

A férfinak nem volt elég, hogy egyszer lesújtott a baltával Forró Máriára. További 12 ütés következett, majd áthúzta a nőt a belső szobába és többé-kevésbé rendet rakott, hogy a majdan hazatérő Rozsi Jánosné ne vegyen észre semmit. Szerencsétlenségére az asszony nemsokára meg is érkezett. Amikor belépett a házba, a férfi a baltával az ajtó mögül rátámadt és 21 ütést mért rá. A mészárlás hangjaira az addig alvó kisfiú felébredt és sírni kezdett, ezért Vass Gyula felöltöztette, kabátot, sálat adott rá és egy gumijátékkal kivitte a kertbe játszani. Ezt követően visszament a házba, ahol addigra már két nő feküdt vértócsában (!), kenyeret, szalonnát vett elő a háziak kamrájából, megmosta a kezeit és megreggelizett. Ekkor vette észre csak, hogy Rozsi Jánosné még nem halt meg és megpróbál felkapaszkodni az ágyra, ezért a hosszú pengéjű konyhakéssel szíven szúrta. Ekkor lehetett nagyjából 12 óra.

Vass Gyula később a beismerő vallomásában úgy fogalmazott, hogy „az első gyilkosság után elhatároztam, ha így elmenekülök a tett helyszínéről hamar elfognak… Ha viszont kiirtom az egész családot, senki nem fogja tudni, ki járt ott.”

Akárhogy is indokolta, tettei ép ésszel nem magyarázhatóak. Főként az nem, hogy a két nő megölését követően miért döntöt18as_karika.jpgt úgy, hogy a kisfiút is megöli. Miután ismét rendet rakott a házban, a ház padlására vitte a gyermeket és a baltával fejbe ütötte. Mivel azonban a kisfiú nem halt meg azonnal, egy ácskapoccsal többször mellbe szúrta, majd egy kötéllel megfojtotta. A holttestet a padlás egyik félreeső rejtekében hagyta és visszament a konyhába, hogy megvárja a család többi tagját. Képes volt több órán keresztül üldögélni az általa megölt nők között, míg végül negyed öt körül Buborék Gizella megérkezett. A lányt nemcsak megölte, de haláltusája közepette megerőszakolta és egy borotvával megmetszette a combját, a melleit és a csuklóját is. Miután végzett, egy takaróval letakarta a testet és megvárta a családfőt, Rozsi Jánost is. A férfi délután öt óra körül érkezett haza. Vass Gyula a baltával és a konyhakéssel támadt rá és összesen 17-szer ütötte és szúrta meg. A csapások őrjöngő vehemenciáját mutatja, hogy közben a baltával saját magát is fejbe ütötte. Az utolsó gyilkosság után felírta a tűzhely feletti naptárra, hogy „Itt voltam 1961. április 25.-én”. Vértől szennyezett ruháit a helyszínen hagyta, Rozsi János ingét, kabátját és kalapját felvéve, eltette a férfi Pobeda és Buborék Gizella UMF márkájú óráját, valamint Forró Mária nylon sálját és a házból kisurranva, feltűnés nélkül távozott.

A nyomozás

A gyilkosságokra egy hétig nem derült fény, de a szomszédoknak ezen idő alatt feltűnt, hogy a ház körül nagy a csend, az öttagú család a szokásostól eltérően, meg sem jelenik. A bejelentés alapján a körzeti megbízott május 2-án 16.40-kor tájékoztatta a szegedi rendőrkapitányság bűnügyi osztályát, akik bizottságot küldtek a helyszínre. A kiérkező rendőrök elé iszonytató kép tárult, ahogy beléptek a házba. A bomlásnak indult tetemek és a mészárlás nyomai az erősebb idegzetűeket is megviselték, szinte tapintható kegyetlenség áradt a helyszínből. A nyomozás azonnal nagy erőkkel kezdetét vette és hamarosan el is jutottak Vass Gyulához, azonban – ahogy mindig – ezúttal is számos buktató és figyelmetlenség szegélyezte a rendőrség útját.

- A gyilkosság elkövetésének idejét a nyomozók április 25. napjára tették, figyelemmel arra, hogy a mosdó feletti felirat (ami valószínűleg a gyilkostól származott) is ezt a napot jelölte meg, valamint arra, hogy a helyi védőnő és Buborék Gizella egyik munkatársa is járt a családnál április 26-án, amikor is senki nem nyitott ajtót. Azonban óriási zavart okozott, hogy a szomszédban lakó Katona család szerint Rozsiék április 25-én este 18 órakor még együtt voltak a házuk kertjében. A beszerzett adatok alapján a rendőrség többé-kevésbé rekonstruálni tudta az áldozatok idővonalát, azonban Katonáék (a négytagú család mindegyike) állítása keresztbe húzta a gyilkosságok feltételezett idejét. A rendőrség egész nyomozócsoportot állított a szavahihető Katonáék vallomásának ellenőrzésére, míg végül 4 nappal a gyilkosság felfedezését követően az eltelt időre hivatkozva, bocsánatkérések mellett Katonáék közölték, hogy tévedtek és 24-én este látták együtt Rózsiékat!

- A május 02-án kiérkező rendőrök azonnal hozzálátták a helyszín biztosításához és a szemle lefolytatásához, azonban hamar kiütközött, hogy a magyar rendőrség már akkor több bolygónyi távolságra volt a mostanában a tévében látott Helyszínelőktől. A Paprika utca 58. szám alatt elvégzett és éjszakába nyúló helyszínelésnek ugyanis nem volt felelős vezetője, a végén az Életvédelmi Osztály előadójára bízták ezt a feladatot, de ő sem és a későbbi jegyzőkönyvet aláírók egyike sem volt jelen a szemlén elejétől a végéig. A vizsgálatot tovább rontotta, hogy miután besötétedett, nem cserélték ki a házban található 25 wattos izzókat és gyakorlatilag félhomályban végezték el a szemlét. Ennek eredményeképpen a készült fényképek sem voltak elfogadható minőségűek és a helyszín rekonstruálása (a rendőrség által elmozdított, mozgatott bútorok tologatása, eredeti helyük rögzítésének hiánya) sem sikerült. Ezek után nem meglepő, hogy ifjabb Rozsi János holttestét is csak másnap találták meg a padláson.25wattosizzo2.jpg

- A felállított nyomozócsoport egyik kiemelt feladata volt, hogy ellenőrizze az adott időszakban öngyilkosságot elkövetők/megkísérlők személyét, tekintve, hogy a gyilkosságok brutális kegyetlensége labilis idegállapotú személyt feltételezett. A kórházaktól kapott információk szerint már a nyomozás ezen kezdeti szakaszában felmerült Vass Gyula neve, aki börtönbüntetését követően 1961 áprilisában ténylegesen öngyilkosságot kísérelt meg (!), de az ellenőrzést végző nyomozó megelégedett a kórház jelentésével, mely szerint Vass munkahelyi cikizés miatt próbált meg magával végezni és nem folytatta le a férfi teljes körű ellenőrzését (lakóhely vizsgálat, környezettanulmány).

- Ugyanez volt a helyzet a Vass Gyula által eltulajdonított órák vonatkozásában is. A Rozsi család hozzátartozóinak vallomása alapján ugyanis azonosíthatóvá vált a Pobeda és az UMF márkájú karóra, amit Vass elhozott a házból és a nyomozók a zálogházak és áruházak megkeresésével próbálták ellenőrizni, hogypobeda.JPG valaki nem akarta-e eladni azokat a gyilkosságokat követően. Vass ugyan beadta az órákat a helyi bizományi áruházba, hogy anyagi haszonra is szert tegyen, de a nyomozók nem ellenőrizték személyesen a vételi jegyeket, megelégedtek a dolgozók jelentésével, akik figyelme elsiklott a kérdéses iratok fölött. A nyomozás később derítette fel, hogy a BÁV dolgozói összejátszottak néhány órással, akiknek alacsony áron eladták az ilyen holmikat és valószínűleg ezért nem szóltak ezekről a vételi jegyekről sem először a rendőrségnek.

Vass Gyula

A nehézségek ellenére a rendőrség látókörébe több személy került (B. Béla, 42 éves borbély, aki Forró Mária egyik szeretője volt, P. Péter csavargó, aki egy fiatalkorú sérelmére követett el erőszakot, Zs. Mihály zavarodott boncmester, valamint a Paprika utcai ház volt tulajdonosa, akinek Forró Mária pénzzel tartozott, sőt képbe került egy Tódor nevezetű jugoszláv férfi is, akit Forró Mária vallomása alapján ítéltek el 15 évre 1945-ben), de mindegyiküket sikerült tisztázni. Az áttörést végül Szaszkó Ferencné vallomása jelentette, aki a gyilkosságokról és a nyomozásról terjedő városi pletykák hatására május 14-án jelentkezett a kapitányságon és elmondta, hogy április 25-én este Vass Gyula nevű ismerősével a szegedi Nemzeti Színházban a kubai balett táncműsorát nézték meg, a férfi fején seb volt és egy nylon sálat ajándékozott neki, melyet átadott a nyomozóknak.
Gondoljunk bele, Vass aznap megölt öt embert, közöttük egy 2 éves gyermeket, majd alig pár órával az utolsó gyilkosság után képes volt egy varieté műsorra tapsolni a randevúján!

A Rozsi család rokonai azonosították Forró Mária sálját és a rendőrök már tudták, hogy jó nyomon járnak. Kihallgatták Vass Gyulánét, aki először alibit igazolt a férjének, de később elmondta, hogy férje április 25-én este sebbel a fején idegen ruhákban érkezett haza, melyek zsebében egy Pobeda márkájú óra volt. Sőt, az asszony bevallotta, hogy férje ezt követően egy este elmondta neki, hogy megölt néhány embert és emiatt bajba kerülhet.

A nyomozók ezek után házkutatást tartottak Vass Gyula lakásában, ahol a vérnyomok alapján egyértelműen bizonyítást nyert a férfi bűnössége, akit időközben őrizetbe is vettek. Először mindent tagadott, de később részletes beismerő vallomást tett és azt is elmondta, hogy a gyilkosságok után a feleségét is meg akarta ölni és arra is gondolt, hogy megvakítja, végül azonban csak az asszony bútorait és ruháit öntötte le savval pár nappal az elfogása előtt. (Érthetetlen, hogy a nő ezek után hajlandó volt még alibit biztosítani a vele brutálisan viselkedő, erőszakos férfinak!)

hannibal-lecter-mask-wallpaper-4.jpgVass Gyula szadisztikus vonásokat mutató kegyetlensége megdöbbentette a nyomozókat. Beismerő vallomásakor ugyanis semmilyen sajnálatot vagy érzelmi reakciót nem lehetett felfedezni szavaiban. Teljesen közönyösen ismertette a rendőrséggel az eseményeket. Egyedül a kisgyermek kapcsán keletkezett nála némi zavar, de akkor sem megbánás vagy sajnálat, hanem szégyenérzet, amiért ilyen fiatal embert ölt. A lelketlen gyilkos valószínűleg pszichopata volt, akit a gyermekkorában ért megpróbáltatások teljesen eltorzítottak. A Magyar Pszichológiai Szemle egyik 1965-ös számában Vargha Miklós professzor a következőket írta Vass Gyuláról: „a hiperszexuális Vasst érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség jellemezte. Cselekménye és kóros magatartás módjainak egész sorozata ezzel magyarázható. Az első gyilkosságot kétségtelenül indulatból követte el, míg a többi áldozat elpusztítása előre kigondolt, tervszerű, a menekülés érdekeit szolgáló, a vádlott szempontjából célszerű cselekményként értékelhető. Mindezek alapján Vass Gyula nem elmebeteg, teljes mértékben felelősségre vonható.”

A szörnyeteget a másodfokú bíróság is bűnösnek találta 1961 augusztusában és kötél általi halálra ítélte. Vass Gyulát a kivégzés után jeltelen sírba temették.

Szegeden az Alsóvárosi temetőben, melyet Juhász Gyula nyomán Őskertnek is neveznek, nyugszik a Rozsi család. Az öt fejfa mára megkopott, egyik-másikat moha is lepi, a sírokat zöld növények nőtték be. Az ember úgy találja, mintha a levegő is tisztább lenne itt és mintha a madarak is halkabban trilláznának erre. Már 54 év telt el, mióta egy szörnyeget szadista módszerekkel elvette az életüket. Azóta itt találtak békére.
Ők öten.
Vass Gyula áldozatai.
A Rozsi-család sírhelye a legfelső képen látható
Források:
http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/barbarok_ideje_gyilkossag_a_paprika_utcaban/2064530/
http://www.delmagyar.hu/belfold_hirek/ot_emberrel_vegzett_vass_gyula_1961-ben/2014948/
http://www.kecskemeti-hirhatar.hu/hirek/a-szegedi-baltas-halaloszto
http://szeged.hu/hirek/27574-temetoseta-alsovaroson-tobbet-tobbszor-kellene.html
Faragó Ottó: Magyar sorozatgyilkosok (1900-2012)