Budapest, 2007.

- Nem a szokványos esküvő volt. – mondta Juhászné Aranka és Budaira nézett. – Tibi a legjobbat akarta Lucának és belement abba, hogy a lakodalom karibi hangulatban teljen.
Juhász Tibor három nappal korábban a lánya esküvőjén lett rosszul. Kásásan beszélt és dülöngélni kezdett, majd kómába esett és 72 óra leforgása alatt elhalálozott.

- Etilén-glikol. – közölte a ráncos orvos a Bonctani Intézet alagsorában és hunyorítani kezdett. – Vagy ahogy maga ismeri: fagyálló.
- Honnan tudja, hogy én mit ismerek és mit nem? – az őrnagy ideges lett. – És mit hunyorít?
Budai Juhásznéra pillantott, aki kétszintes villa nappalijában fogadta. A ház a földig érő ablakaiból pazar kilátás nyílt a Hárs-hegyre.
- Tibi soha nem ivott alkoholt. – mondta újra Juhászné. A fejére csavart törülköző alól kilátszódott őszülő, ritkás haja. – Legalábbis nem rendszeresen. Nagyon ritkán lecsúszott egy-egy pohár száraz fehér bor, de utána mindig napokig nagyon rosszul érezte magát. Most is csak Luca miatt vállalta be azt a löttyöt.
- Ha jól értem, nem pezsgővel, hanem egy kék színű koktéllal koccintottak. – Budai felidézte maga előtt a nyomozók jelentéseit. – Ki hozta a poharakat?
- Már nem emlékszem. Egyszer csak ott voltak a kezeink ügyében. Valaki mondott pár szót és már jött is a taps, hogy igyuk meg.
Juhász Luca Juhász Tibor egyetlen lánya volt. A számítástechnikai eszközök nagykereskedelmében utazó milliárdos egy ideig nem nézte jó szemmel, hogy a szerény családi háttérrel bíró Gál Henrik jegyezte el a lányát, de a környezete szerint az utolsó fél évben már egyáltalán nem ellenezte a frigyet.
Májer István felhúzta az orrát és megvakarta az alatta lévő, jókora bajuszt.
- Nézze, gőzöm nincs, hogy azok a poharak hogyan kerültek az asztalra. Talán Henrik hozta oda őket, hogy majd koccint az apósával, de nem vagyok benne biztos.
- Emlékszik, hogy mennyi idő telt el a koccintásig? – kérdezte Budai.
- Nagyjából egy óra. Addig a poharak ott álltak az asztalon. Ha valaki töltött bele valamit, könnyen hozzáférhetett.
- Gondolja, hogy valaki így akart ártani Juhász úrnak?
- Nem titok, hogy rengeteg versenytársunk akadt. – Májer gondterheltnek tűnt. – Az elmúlt időszak nem alakult jól a cég szempontjából és a konkurencia fel is jelentett. Tibi nem volt jó emberismerő, sokan nem szerették a stílusa miatt.
- Mi lesz a céggel?
- Tibi végrendelete szerint a tulajdonjog rám száll, én viszem tovább. Lucácska járt igazán jól, mert az apja összes pénzét ő örökli majd, ha Aranka meghal.

Az új építésű társasház tetőterében elhelyezkedő lakás a legújabb trendek szerint volt berendezve. Juhász Luca alacsony, szeplős lány volt. Riadt tekintettel hol Budaira, hol pedig férjére, a magas, jóképű Henrikre pislogott.
- Ha lehet, az anyósomat ne terhelje ezzel. – mondta a fiatalember határozottan. – Éppen eléggé kikészíti a kemoterápia.
Az őrnagy magában elmosolyodott. Mindig jobban tudják, mit kellene. Mindig.
- Mit jelentett pontosan a karibi tematika? – kérdezte aztán közönyös arccal.
- Először azt akartuk, hogy mindenki fürdőruhában legyen és fűszoknyában. – Luca megvonta a vállát. – Aztán apa azt mondta, hogy az ő lánya nem fog félmeztelenül ugrálni és végül engedtünk a kérésének. A zenét egy reggae együttes játszotta, az ételeket és italokat pedig egy jamaicai szakács készítette.
- Ezért is volt koktél pezsgő helyett. – szólt közbe Henrik tudálékosan.
- Ha már ennél tartunk, - Budai komolyan nézett a két fiatalra. – tudomásom szerint az édesapja egész este csak egyszer ivott alkoholt. A koccintáshoz felszolgált koktélt.
- Azokat én vittem neki. – a fiatal férj elhúzta a száját. – Kértem négyet a szakácstól és mikor megcsinálta, odavittem egy tálcán az asztalhoz. Akkor kezdődött a diavetítés és lekapcsolták a villanyt.
- Tehát nem itták meg egyből az italt?
- Nem. – vette át a szót ismét Luca. – A vetítés és a beszédek után ittuk meg. De csak apáé és Henriké maradt meg. István bácsi annyira részeg volt, hogy mindig a teli poharak körül koslatott, a férjemnek ki kellett öntenie két koktélt, mert belemártotta az ujjait.
- Mennyit érhet a férje cége? – kérdezte Budai Juhásznét, miután a végzett a friss házasoknál.
- Nagyon sok a kintlévőség. – mondta a nő lassan és úgy tűnt, gyönyörködni kezdett a panorámában. – És sok a tartozás is. Istvánnak lesz dolga bőven.
- Ha jól tudom, a lánya és a veje is a Műszaki Egyetemre jártak. Mióta ismerik egymást?
A nő megigazította a homlokába húzott baseball sapkát és bágyadtan elmosolyodott.
- Ó, Lucácska imádja az apját. Tibi nem tudott olyat kérni, amit ne teljesített volna.
Budainak eszébe jutott a hunyorító orvos.
Vagy talán mégis.