Savanyú Jóska, egy XIX. századi bűnszervezet vezetője
Ismételten rendhagyó bejegyzés következik, melyben a XIX. század második felébe látogatunk el és a hírhedt betyár, Savanyú Jóska életét vesszük górcső alá. A betyárvilághoz a mai napig egyfajta romantikus gondolatkör, szilaj és kötöttségek nélküli, szabad életfelfogás társul, de a valóság ennél sokkal kegyetlenebb volt. A betyárok általában négy-nyolc főből álló bandákat alkottak és bűncselekmények elkövetéséből tartották fenn magukat. Rablás, lopás, súlyos testi sértés, nem ritkán gyilkosság tarkította a bűnlajstromukat. Ha ebbe egy kicsit jobban belegondolunk és mai szemüvegen keresztül nézzük ezeket a tetteket, máris azzal szembesülünk, hogy a betyárok általában bűnszervezetben követtek el erőszakos bűncselekményeket, melyekért a mai törvények szerint is legalább 5 évet, de valószínűbb, hogy életfogytiglani szabadságvesztést kapnának.
A bűnbandák felépítése kísértetiesen hasonlított a maiakra. A csoportot mindig a legerősebb és legkegyetlenebb tag irányította, aki teljhatalommal bírt a többiek fölött és akinek a többiek engedelmességgel tartoztak. A betyárok az elrabolt holmikat, elterelt állatokat orgazdákon keresztül értékesítették, akik a kocsmárosok, a molnárok és általában a kisnemesek közül kerültek ki. Szerepük a rablott anyagi javak átvételén és értékesítésén kívül a betyárok lőszerekkel és hírekkel történő ellátására is kiterjedt. A szervezett bűnözés jeleit mutató „alvilág” további fontos szereplői voltak a lecsúszott, megvesztegethető hivatalnokok, akik különböző dokumentumokat hamisítottak az eltulajdonított holmik eredetének igazolására.
Savanyú Jóska 1841. szeptember 12-én született a Vas megyei Izsákfán és már 9 éves korában feltört egy úri pincét és ellopott egy hordó bort. A károsult nem jelentette fel, de a hatóságtól kapott verés után eldöntötte, hogy betyár lesz. Az elhatározást tett követte és a fiatal fiú 19 évesen már hét hónapot töltött a veszprémi várbörtönben kisebb bűncselekmények elkövetésért. 1865 körül újból börtönbe került két évre, mert egy Pap János nevű embertől ellopta a neki eladott gyapjú árát. 1872 környékén pedig öt éves büntetését kezdte meg az illavai börtönben birkalopás, rablás és zsarolások miatt. A források itt nem egyértelműek: némely csak egy hónapos börtönbüntetést nevez meg 1875-ben Sümegen súlyos testi sértés miatt.
Akárhogy is, 1877 közepéig az akkor 36 éves Savanyú már több alkalommal ült különböző börtönökben erőszakos bűncselekmények elkövetésért. A java azonban csak ezután következett. A betyárlegendák különösen kegyetlennek festik le Savanyú Jóskát, aki áldozatait nemcsak kirabolta, de legtöbb esetben meg is kínozta. Lássuk, mi igaz ezekből és abból a sokáig közszájon forgó történetből, mely szerint álruhában kirabolta Bezerédy Istvánt, akinél az apja cselédként dolgozott, majd a pénzt visszaküldette!
A nagyjából
hat éves bűncselekmény-sorozat, mely alatt elsősorban Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyékre terjedt ki, 1877. november 20. napján kezdődött, mikor is Savanyú 3 társával együtt egyetlen éjszaka leforgása alatt két gazdától lopott el anyagi javakat. Az összes kár 1260 Forintot tett ki. 1877. december 5. napján került sor a következő bűncselekményre, amikor is Savanyú és további 4 személy (közöttük Savanyú testvére, István) fegyverekkel felszerelkezve kirabolták Bezerédy Antalt, Szentivánfa település uraságát a saját kastélyában. Mint láthatjuk, a valóság köszönőviszonyban sincs a romantikus mondákban említett történésekkel. Itt kell megjegyezni, hogy a betyárok nem voltak népszerűek a vidéken élők körében. A falusi, tanyasi emberek nem nézték jó szemmel a bűnözői csoportok tevékenységét és nagy valószínűséggel azok a hiedelmek sem igazak, mely szerint a falvak lakossága szerette az egyfajta népmesei hősként feltűnő, magyar Robin Hood-okat, akik csak a nemesek pénzét rabolják el. A betyárlegendák ugyanis nem a népköltészet gyermekei. Városi könyvkiadók, nyomdászok íratták meg bértollnokokkal az elfogott bűnözők tárgyalási jegyzőkönyveiből azokat a gyakran verses műveket, melyek gyakran kiszínezték az eredeti történetet a magasabb példányszám elérése céljából.
A néhány oldalas, pár krajcáros füzetek egyik kedvenc alakja lett Savanyú Jóska, aki a maga 159 centijével egyébként is rászolgált a vele kapcsolatos szóbeszédekre. Bezerédy Antal kirablása után ugyanis – megérezvén, hogy kezd forró lenni a talaj a lába alatt – csatlakozotta hadsereghez, mely 1878-ban megszállta Bosznia-Hercegovinát. 1879. június vége azonban újra Magyarországon találta Savanyú Jóskát, aki testvérével együtt ellátogatott a középiszkázi búcsúba. Három pandúr azonban megneszelte, hogy a körözött rabló hazatért, ezért megpróbálták tőrbe csalni. A rajtaütés fegyveres küzdelemben csúcsosodott ki, melyben Savanyú István életét vesztette, Jóska pedig újra elmenekült az országból. Bosznia és Trieszt után Fiumében szállt hajóra, ahol pincérként dolgozott.
1881-ben visszatért Magyarországra, ismét egy rablóbandát szervezett maga köré és elhatározta, hogy augusztus 31. napján kirabolja Csabrendeken Háczky Kálmán földbirtokost. A felfegyverzett bűnözők behatoltak az épületbe, a rablás azonban gyilkosságba torkollott, tekintettel arra, hogy a helyszínen tartózkodott Bogyay Antal főbíró, aki a betyárokat felfedezvén, menekülni kezdett, mire Savanyú egyik társa kíméletlenül lelőtte. A rablógyilkosság után Savanyú néhány társát elfogták, ő azonban egyre vakmerőbb lett. 1881 szeptembere és 1884 februárja között számtalan rablást és lopást követett el, melyek közül nem egy végződött halállal. 1882 februárjában Savanyú és bandája rablás közben öli meg Gerstmann Dávidot Győrgyömörőn, 1883 júliusában bosszúból úgy megverik Németh Péter József számadót, hogy 35 napig fekvőbeteg lesz és a karja megnyomorodik, ugyanezen év augusztusában magukat pandúrnak kiadva elfogják Bakos Károly erdőkerülőt, majd napokig kínozzák. 1883 októberében Savanyú csak úgy szórakozásképpen néhány juhásznak úgy mutatja meg a fegyvere működését, hogy közben rájuk fogja a revolvert. Az egyik kirepülő golyó kioltja a 15 éves Ruzsa János életét. A bűnbanda 1883. decemberében odáig merészkedik, hogy koraeste, kormos arccal, állig felfegyverkezve kirabolja nagyvázsonyi uradalom irodáját.
A bűncselekményeket lehetne még sorolni, de elegendő annyi, hogy a hatóságok vérdíjat tűztek ki négy megyét is rettegésben tartó Savanyú Jóska fejére 1883. december 28-án, melynek értelmében élve 1000, holtan pedig 500 forintnyi jutalmat fizettek a kézre kerítéséért.
A betyárvilág viszonylag hosszabb fennmaradásához az is hozzájárult a XIX. századi Magyarországon, hogy rengeteg nagyobb kiterjedésű, be nem épített és meg nem művelt terület volt (erdők, mocsarak, lápok, puszták), melyek remek búvóhelyet biztosítottak azok számára, akik ismerték azokat. A legendák szerint Savanyú Jóska, kihasználva alacsony termetét rengeteg alkalommal bújt elő különböző sziklaüregekben a hatóságok elől. Magyarország területén legalább 5 különböző barlang vagy hasadék viseli ma is a nevét.
Savanyú Jóska elfogására 1884. május 04. napján került sor. A források szerint Magyarósi (vagy Mogyorósi) István és öccse Imre adták csendőrkézre a bűnszervezet vezetőjét úgy, hogy a borába altatót kevertek, mikor a zalahalápi csárdában ivott. Savanyú annak ellenére megbízott a testvérpárban, hogy nagybátyjukat árulásért kivégeztette, ez pedig öreg hibának bizonyult. A kábult betyárt öt csendőr közelítette meg és fogta le. Az elfogással kapcsolatban felmerült egy másik verzió is, mely szerint Savanyút alvezére és legjobb barátja, Nárai Jancsi dobta fel, mert Savanyú teherbe ejtett két nőt is, akik korábban Nárai barátnői voltak. Az mindenesetre kétségtelen, hogy a mindig Savanyú mellett lévő Nárai éppen a csendőrök érkezésekor tartózkodott a helyszíntől távol…
Savanyú elfogását követően az eljáró szombathelyi ügyészség megpróbálta felderíteni a bűnszervezet által elkövetett összes bűncselekményt, valamint megpróbálta elfogni a csoport összes, még szabadlábon lévő tagját. A nyomozást összesen négy megyére terjesztették ki és 1885 végére az elfogottak és kihallgatottak száma meghaladta a száz főt. A felderítés egészen apró részletekre is kiterjedt, melyek segítségével elfogásra kerültek orgazda kocsmárosok, de még egy pandúrkáplár is, aki a vádirat szerint több alkalommal segített Savanyúnak egérutat nyerni a hatóságok elől. Mai szemmel nézve a 130 évvel ezelőtti rendőri munka hihetetlenül részletes és alapos volt. Ennek következtében nyugodtan kijelenthetjük, hogy az 1886. május 6-án kezdődő tárgyalás egy maffia-per első napja is lehetett volna. A tárgyalásra közel kétszáz tanút idéztek be, ennek ellenére a bíróság már 10 nappal később ítéletet hirdetett. Savanyú életfogytiglant kapott, a bűnszervezet tagjai pedig 1 havi fogház- és 12 év fegyházbüntetés közötti szabadságvesztésben részesültek.
A fellebbezést követően a magyar királyi ítélőtábla mondta ki a másodfokú ítéletet 1886. november 23-án Savanyú Jóska (jobbra a képen) és társai ügyében. Az ügyészség által 29 bűncselekménnyel vá
dolt Savanyút az ítélőtábla kötél által halálra ítélte, de a fellebbezés miatt az ügy még mindig nem zárult le és az eljárás a királyi kúria III. számú büntetőtanácsa elé került. A kúria megváltoztatta a másodfokú bíróság döntését és az elsőfokon hozott ítéletet hagyta helyben, mely szerint Savanyú életfogytig tartó szabadságvesztést kapott. Az ítéletet az illavai börtönben hajtották végre, mely a Monarchia legnagyobb börtöneként Trencséntől északra működött.Savanyú Jóska 15 évet húzott le Illaván, majd a váci közvetítő fogházba került, ahol a jó magaviselete miatt házi munkás, konyhás rab volt és még dohányoznia is lehetett. 1906 elején Csáky Károly Emánuel váci püspök közbenjárására szabadult kegyelemmel.
Szabadulása után Savanyú Pesten lakott egy ideig, ahol megkereste a hannoveri Mellini Színház egyik alkalmazottja azzal a céllal, hogy világ körüli utat szervez a híres betyár részére, ahol a múltjából adott volna elő részleteket. Az út nem jött össze, tekintettel arra, hogy Savanyúnak három havonta jelentkeznie kellett a csendőrségen és az igazságügy miniszter sem járult hozzá ennek elmaradásához. Ezt követően az addigra megöregedett és láthatóan jó útra tért Savanyú régi barátja, Kaiser Dezső kávéházában üldögélt naphosszat, ahova a szenzációra éhes közönség özönlött, csak azért, hogy láthassa őt. 1906 őszén Savanyú megelégelte a dolgot és visszaköltözött a régi nagy csaták színhelyére, Tótvázsonyba, ahol állítólag szabóságot akart nyitni. Erre végül nem került sor, mert Savanyút egyre jobban kínozták a lábai. A betyár- és börtönévek alatt vélhetően reumás lett és az ízületi fájdalom kibírhatatlan szenvedéseket okozott neki. 1907. áprilisában még kórházi kezelést is kapott, de az állapota nem javult. Az orvosok a lába amputálását javasolták, ám abba nem volt hajlandó belemenni és 1907. április 09.-én tízlövetű pisztolyával főbe lőtte magát. Sírja ma is Tótvázsonyban található - turistalátványosság.
