Csepel, 2012.

- Ez több, mint egy negyven éves autó, főnök. 1959-es Opel Rekord.
Budai megvonta a vállát. Soha nem izgatták nagyon az autók, most is inkább a mellette fekvő férfi holttestére volt kíváncsi. Mészáros Ottó fejét egy csavarkulccsal verte szét valaki tegnap este. A gyilkos fegyvert és az áldozatot a Csepel Művek területén lévő raktárak egyikében működő autószerelő-műhely előtt találta meg a biztonsági őr hajnalban.

- A központ szerint a kocsira tárgykörözés van kibocsátva. – folytatta a zselés hajú nyomozó, miután kinyomta a mobiltelefont. – Múlt héten lopták el egy gyűjtőtől. Körülbelül ötven milliót érhet.
És mégis mit keres egy autószerelő-műhely előtt Csepelen?
- Mikor rátaláltam, már négy-öt órája halott lehetett. – mondta a nagydarab, kopasz biztonsági őr. Felhajtott inge látni engedte alkarját, melyen az Andi feliratú tetoválást kétszer áthúzták.
Budai bólintott és megszívta a szája sarkába biggyesztett cigarettát. Ez egybevágott a doki véleményével, mely szerint Mészárost hajnal kettő és három között ölhették meg.
- Tapasztalt valami gyanúsat az éjjel?
- Egész éjszaka nem volt semmi mozgás, aztán kettő körül megjött Ottó ezzel a régi kocsival, közvetlenül utána pedig egy fehér BMW érkezett. Ottó intett, hogy vele van, ezért nem írtam be a könyvbe. Nem gondoltam semmi rosszra, mikor tíz perc múlva kihajtott.
Ladányi Ferenc kék overallban állt a raktárépület mellett a macskaköveken és telefonált. Mikor Budai mellé lépett, gyorsan zsebre vágta a mobilt és méregetni kezdte a dohányzó alezredest.
- Valami azt súgja nekem, hogy egy ritka autók lopására szakosodott banda dolgozik itt valahol a Csepel Művek területén. – mondta Budai nyugodtan és kifújta a füstöt. – Mit gondol erről?
- Azt, hogy badarság. – Ladányi elvörösödött. – Beépített mérleg van a sorompók előtt a kamionok súlya miatt. A papíron nehéz, de egyébként könnyű teherautókat megállítja a biztonsági szolgálat.
- Lehet, hogy szétszedik a kocsikat, alkatrészként eladják és a célállomáson újra összerakják.
- Nem tudom, ki mondta ezt magának, alezredes úr, de ez egetverő baromság. – a férfi láthatóan megnyugodott. – Nincs olyan szerelő, aki ezt meg tudná csinálni.
- Mészáros magának dolgozott?
- Az egyik legjobb emberem. Mióta ez a műhely áll, itt dolgozik. Nagyon meg vagyok vele elégedve.
- Azt hallottam, hogy magasabb fizetést kért magától. - Budai a közelben lévő lefolyóba dobta a cigarettát és abban reménykedett, hogy Ladányi nem veszi észre, hogy blöfföl.
- Ottónak soha nem volt senkije, de nemrég összeszedte az egyik biztonsági őr régi feleségét és az a nő teljesen kifordította. Azt kezdte mondogatni, hogy ennyi tudással többet kellene kapjon.
- És maga adott neki?
- Engem nem lehet se fenyegetni, se zsarolni. – Ladányi arca megkeményedett és egy pillanatra a keze is ökölbe szorult. – Nem tudom, hogy kerül ide ez a kocsi és ki ölte meg Ottót, alezredes. Az éjjel még Ausztriában voltam a feleségemmel. Az operában voltunk.
Budai intett a zselés hajú nyomozónak és elgondolkozva körbejárta az Opel Rekordot.

- Elnézést, felügyelő úr, engedje meg, hogy kérdezzek valamit. – alacsony, hófehér hajú, legalább hetven éves férfi közeledett a macskaköveken hóna alatt egy barna borítójú könyvvel. – Suhajda Ármin vagyok, a telep adatszolgáltatásokért felelős közös megbízottja.
- Mit szeretne? – Budai érdeklődve nézte az ügybuzgó öreget.
- Ha esetleg meg lehetne gyorsítani a vizsgálat végét, azt megköszönném. Le tetszettek zárni a területet és a mai első szállítmány még nem ment el. A tulajdonosok érdeklődnek, hogy meddig tart ez a blokád.
- Ez nem blokád,– mondta a fiatal nyomozó a rendőrségi szalagokkal körbekerített helyszínre mutatott. - hanem egy rendőrségi nyomozás, ha nem látná. Majd szólunk, ha vége.
- Mondjon egy-két szót Mészáros Ottóról, ha már itt van. – Budai barátságosan bólintott az idegesnek tűnő férfi felé. – Ismerte?
- Nem nagyon tudok, mit mondani, uraim. Tizenkilenc éve dolgozom itt és tartom magam ahhoz, hogy az üzleti életben elsődleges a diszkréció.
- Ladányi Ferenc?
- Kiváló szakember, remek partnere a telephelynek. – Suhajda Ármin színpadiasan meghajolt. – Legyenek szívesek szólni, ha végeztek.
- Múlt kedden jelentettem be a kocsi eltűnését. – Geréb Iván nagydarab férfi volt. Szoláriumtól vörös feje vaskos bikanyakon ült, melyet hatalmas aranylánccal ékszerezett fel. – Kinn hagytam a ház előtt egy éjszakára és már meg is fújták.
- Tudja, hogy ki lehetett? – kérdezte Budai és érdeklődve nézte, ahogy Geréb úgy dühösen megszorítja a mobiltelefonját.
- Nem. De ő sem tudja, én ki vagyok. Ha megtalálom, megkapja a jutalmát. Mind a száz kilóm megköszöni majd.
- Nem lehet, hogy már meg is találta?
- Ezt meg, hogy érti?
Budaira a szolgálati autóban tört rá a felismerés. Megmarkolta a kormányt és elvigyorodott.
Száz kiló, az száz kiló.