Budapest, 1995. május 5. péntek

Bodó Csilla üveges tekintettel tűrte, hogy megbilincseljék. A rendőrség Sass Istvánné bejelentésére szállt ki a XI. kerületi házhoz. Az asszony hisztérikus hangon telefonált a kapitányságra, hogy László nevű fiát megölte annak felesége. A helyszínre érkező nyomozók elsődleges jelentése szerint Bodó Csillát a holttest mellett találták meg egy véres konyhakéssel társaságában

- Valami nem tetszik nekem, főnök. – mondta Budai Steinhardtnak. – Az anya mit csinált addig, amíg a kollégák ide nem értek?
A család a Sasadi úton lakott nem messze a Farkasréti temetőtől egy kétszintes társasházban. A gyilkosság idején a szülők nem tartózkodtak otthon, viszont a szomszédban lakó nő mintha látott volna egy idegen autót parkolni a kocsifeljárón.
- Mit mondott a gyanúsított? – kérdezte Steinhardt és átment a nappaliból nyíló konyhába. A falra akasztott fali naptáron minden kedd és péntek be volt karikázva kék filctollal.
- Nem hajlandó beszélni, de nem is erőltettük sokáig. – mondta Budai. – Majd, ha megjön az ügyvédje, megpróbáljuk újra, de szerintem nem fog mondani semmit.
Sass Istvánné a ház fölső szintjén ült egy fotelban. Körülbelül ötven éves lehetett, de nem nézett ki annyinak. Steinhardt biztos volt benne, hogy nem egyszer fordult már meg plasztikai sebésznél. Mellette magas, feketére festett hajú, középkorú férfi állt kezében egy pohár vizet szorongatva.
- Dr. Sass. – a férfi úgy mutatkozott be, mintha a nyomozóknak ismerniük kellett volna a nevét. – Tudják már, ki ölte meg a fiamat?
- Ön mikor értesült a történtekről? – Steinhardt szeretett kérdésre kérdéssel felelni. Sokkal hatásosabb verbális fegyvernek érezte a szimpla tagadásnál.
- A nejem hívott fel, hogy jöjjek azonnal, mert Csilla megölte Lacit. Először nem akartam elhinni, de aztán jöttem, ahogy tudtam. Pár perccel a kollégáik után érhettem ide.
- Pontosan hol is volt, mikor a felesége felhívta?
- A belvárosi irodában. – szólt közbe Sassné hidegen. – A férjem ügyvéd.
Steinhardt gyűrött jegyzetfüzetet húzott elő és a nőre pillantott.
- Elmondaná, mit látott, asszonyom?
- A fiam két éve vette feleségül ezt a lányt. – Sassné szája remegett, ahogy beszélni kezdett. – A házat már korábban úgy alakítottuk ki, hogy ha Laci megnősül, ők fognak a földszinten lakni. Külön lakórész, külön bejárattal. Mikor kora délután hazaértem, már a kapuból észrevettem, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Bekiáltottam, de senki nem válaszolt, ezért bementem.
- Utána mi történt?
- Átléptem a porszívón és benéztem a nappaliba. Először csak a lábát láttam meg…
- Más nem volt a közelben? – kérdezte gyorsan Budai.
A nő megrázta a fejét.
- Akkor nem. De ahogy beljebb léptem, Csilla kijött a fürdőszobából és leült Laci mellé. Arrébb dobta azt a kést és megfogta a kezét. Nagyon megijedtem és felrohantam a mi lakrészünkbe. Bezárkóztam és innen hívtam magukat meg a férjemet.
- Milyen volt a fia házassága? – Steinhardtnak továbbra sem stimmelt valami. Nem tudta megmondani, hogy mi lehet az, de biztosra vette, hogy a nő titkol valamit.
-Laci meglehetősen független személyiség volt mindig is. Olyan, mint az apja. - Sassné a férjére villantotta a szemét. – De azt hittük ez a kislány majd észhez téríti.

Gajda Attiláné nyíltan bámulta a nyomozókat, ahogy az apró kerten átvágva a kerítéshez közeledtek.
- Nem tudom, milyen autó lehetett. – mondta megfontoltan. A húszas évei végén járhatott, de lassan beszélt, mint az idős emberek. – Talán kék volt, de lehet, hogy rosszul láttam és semmi jelentősége.
- Ismeri a Sass családot?
- Persze, mi már akkor is itt laktunk, mikor Laca még nem volt házas. Okos srác volt kisportolt testtel, gondolhatják, mennyi barátnője volt. Még én is … - a nő elvörösödött. – randiztam volna vele, ha nem vagyok férjnél. Nem gondoltam volna, hogy végül Csilla mellett köt ki. A féltékenység mindig elront minden kapcsolatot.
- És a szülők?
- Mióta ismerem őket, nem szólították egymást a keresztnevükön. – Gajdáné fintorogni kezdett. – Szerintem egy látszatházasság az egész. Le merem fogadni, hogy a férj ott csalja a nőt, ahol éri.
Néhány órába telt, mire az adatgyűjtést végző nyomozók kiderítették, hogy a fali naptáron szereplő időpontokban bejárónő takarított a földszinti lakrészben. Hudák Aliz szép arcú, üde jelenség volt, aki testalkata alapján inkább modell lehetett volna, semmint takarítónő.
- Reggel ott voltam, igen. – mondta hadarva. – Gyorsan végeztem és el is jöttem. Ennél többet nem tudok mondani.
- Ismeri Sass úr szüleit? – kérdezte Steinhardt és Budaira sandított. Vajon kezdi már kapiskálni?
- Csak az anyját. Futólag. Nagyon sokat jelent neki a család.
- Készül valahova? – Budai a fejével a szoba közepén lévő, félig összepakolt bőrönd felé intett.
- Elutazom a hétvégére néhány barátomhoz a Balatonra.
A ház előtt Budai megvakarta a fejét és rágyújtott egy cigarettára.
- A helyszínre érkezők nem tettek említést semmilyen porszívóról az útban, főnök.
- Persze, hogy nem. – mondta Steinhardt mosolyogva és a parkolóban álló kék Opelre bökött. – Az pedig ott Hudák kisasszony kocsija.
Megvárta, amíg Budainak is leesik, aztán megveregette a vállát.