Budapest, 1999.

Steinhardt félig leeresztett szemhéja mögül nézte az előtte ülő fickót. A férfi átlagos testalkata ellenére az arca kerek volt, barna haja alatt apró malacszemei ravaszul csillogtak. Mikor befejezte a mondandóját, hátradőlt és várakozóan az idősödő őrnagyra tekintett. Steinhardt nem szólalt meg, intett a számítógépet kezelő kollegának, majd felállt és a szürke kihallgatóhelyiség ablakához sétált. A Teve utcai rendőrpalota hatodik emeletén voltak. Még csak másfél éve, hogy az épület elkészült és az ORFK, valamint a BRFK mellett a Pest Megyei RFK is ideköltözött, de az ablakkeretek repedésein máris besüvített a szél, a székek felét le kellett cserélni és a lifteket is legalább három hetente javíttatni kellett. Steinhardt gyanította, hogy jó magyar szokás szerint az alapanyagok felét ellopták és a drága berendezések csak papíron voltak drágák. Rendőri mivoltát irritálta ez, de nem szándékozott tenni az ügyben semmit. Egyáltalán semmit.
Még huszonnyolc hónap a nyugdíjig. Azt már fél lábon állva is kibírom.
- Őrnagy úr, a tanú azt kérdezi, hogy végeztünk-e. – a jegyzőkönyvet vezető kolléga szakította félbe tűnődéséből.
- Ezzel a részével tulajdonképpen igen. De Szász úrnak még maradnia kell. Van ügyvédje? Vagy rendeljünk ki magának valakit?
- Valami gond van? – hökkent meg a férfi, arcán a puha hús megmerevedett, malacszemei gyilkosan pislogtak.

Barna János kereken száz ezer forintot vett fel tegnap éjjel 23.32-kor a Baross utca és a József körút kereszteződésében lévő bankautomatából, majd pár perccel később meggyilkolták a Mária utca egyik kapualjában. Mikor egy hazafelé tartó fiatal pár rábukkant a szétzúzott fejű férfira, a pénznek már hűlt helye volt. A környéken lakók nem láttak vagy nem akartak látni semmit, a bankautomatába épített kamera azonban 23.34-kor rögzített egy férfit, amint a készülék előtt halad el. Szerencsére a felvétel elég jó minőségű volt és az egyik környékbeli kocsmában többen is felismerni vélték Szász Norbert, munkanélküli villanyszerelőt, aki rendszeresen ott itta el a segély nagy részét.
Steinhardt a számítógéphez lépett és még egyszer alaposan átolvasta a férfi vallomását. Kicsit sajnálta, hogy nem hozta magával a jegyzetfüzetét és nem készített jegyzeteket, még nem szokott hozzá igazán ahhoz, hogy egy monitorról olvasson. Miután harmadjára is átfutotta a szöveget, bólintott.
- Bizony, gond van.
Vagy egy gonddal kevesebb. Attól függ, honnan nézzük.

- Nem követtem el semmit. – tiltakozott Szász. – Nem én öltem meg azt a férfit.
- Akarja, hogy még egyszer átnézzük a vallomását? – kérdezte Steinhardt egykedvűen. Már nem élvezte annyira ezt sem. A csali kivetése, majd a horog beakasztása. Szinte hallotta, ahogy Szász ráharap az éles kampóra.
- Rögzítsük kolléga, hogy a tanú másodjára is hajlandó vallomást tenni. A maga neve Szász Norbert, igaz?
- Igen. – bólintott a kerek képű férfi. Feszültsége láthatóan engedett, de az idegesség továbbra is ott vibrált a szemében.
- Maga volt, aki tegnap éjjel 23 óra 34 perckor a Baross utca és a József körút sarkán lévő bankautomatához odalépett?
- Igen.
- Miért? Pénzt akart felvenni?
- Nem, uram. Nincs bankkártyám, soha nem is volt az nekem. Nincs pénzem, amit rajta tarthatnék.
- Akkor mit keresett ott?
- Hazafelé mentem a kocsmából. Tudja, ha az embernek nincs munkája, a maradék kis pénzét is hajlamos italba fojtani. – látva Steinhardt ábrázatát, Szász megvakarta az állát. – Tehát, ahogy hazafelé tartok, megláttam azt a nagydarab, szőke embert ott ólálkodni az automata környékén. Nem ismertem, de azt láttam, hogy valami rosszban sántikál. Aztán, mikor megjelent a másik férfi, aki a pénzt felvette a gépből, gyorsan elbújt egy parkoló kocsi mögé. Már akkor sejtettem, hogy ennek rossz vége lesz.
- Utána mi történt?
- A gép kiadta a pénzt, a férfi elvette a kártyáját és elindult a Mária utca felé, a szőke ember pedig utána lopózott a sötétben. Annyira megijedtem, hogy az automatához bújtam, majd gyorsan hazafutottam. Otthon arra jutottam, hogy jobb lesz ezt maguknak is tudni, de mire jöttem volna szólni, maguk már ott is voltak nálam.
Steinhardt fáradtan elmosolyodott.
- Na, akkor megkérdezem még egyszer. Van ügyvédje vagy akar egyet? Nyereségvágyból elkövetett emberöléssel fogjuk meggyanúsítani. Adok öt percet, hogy gondolkozzon.

Honnan tudta Steinhardt, hogy Szász a gyilkos?