Éjjeli vadászat

Egyperces krimi 10.

Pilisi erdőség Visegrád közelében, 2009. 

Budai mélyen leszívta a cigarettát és sokáig lenn tartotta a füstöt. Hagyta, hogy átjárja a tüdejét és kellemes bódultságot vigyen erein keresztül a testébe. Ahogy kiszállt a szolgálati kocsiból, a magas fák között áramló friss levegő hirtelen mellbe vágta és néhány pillanatra még lélegezni sem tudott. Remegő kézzel gyújtott rá és miután a méreg ismét béklyóba verte megújulni akaró szervezetét, már újra nyugodt volt.
A holttest a vadászház földszintjén feküdt, közvetlenül a trófeák fala alatt. Budai megborzongott, ahogy tekintete végigsiklott a hatalmas vaddisznó fejeken, szarvasagancsokon és kitömött madarakon. Egy pillanatra eszébe jutott Keselyű Richárd, a kegyetlen órásmester, aki megannyi gyilkosság után egyszerűen eltűnt az őt üldöző rendőrök elől. Húsz éve már.

- Örülök, hogy megjött, őrnagy. – hófehér hajú, idős férfi zökkentette ki a merengéséből. – Szendrődi Kázmér vagyok, a parkerdő fővadásza. Jöttem, amint értesültem a hírről. Tudnak, már valamit?
Palotás Károlyra reggel talált rá az erdész, aki szokásos ellenőrző körútját járva bekopogott a vadásztársaság fából épített házába is. Miután senki nem válaszolt és az ajtót nyitva találta, nem kellett sok idő, hogy felfedezze az áldozatot. A borotvaéles vadásztőr átszúrta Palotás zöld vadászmellényét, majd keresztüldöfte a szívét is.
- Egyelőre még csak a nyomokat rögzítjük. – mondta Budai. – Egyébként hiányzik valami?
- Ami azt illeti, igen. A társaság nagyjából ötszáz ezer forintot tartott itt készpénzben. Az előbb ellenőriztem, az utolsó fillérig eltűnt.
- Van valami beosztásuk, hogy kik használják a vadászházat és mikor?
- Természetesen van, az imént néztem meg. Én úgy tudtam, hogy Karcsin kívül csak Horváth Béla lesz itt, de a könyv szerint Asztalos Laci is idekinn volt. 
Horváth alacsony, zömök férfi volt. Sötét szemei gyanakodva méregették Budait.
- Igen, kinn voltunk tegnap este. Hárman három leshelyen az erdőben. Van egy öreg szarvasbika a környéken, azt akartuk kilőni.
- Egyedül volt a leshelyen egész este?
- Igen, egészen reggelig. Én ezekkel nem közösködök. – a vadász arca megrándult. - Palotás olyan zajt csap mindig, mint egy traktor. Most is hallottam, mikor éjfél körül visszaindult a házhoz. 
- Hogy hallotta? Azt hittem, különböző helyeken voltak.
- Az erdőben éjszaka mindent lehet hallani, nyomozó úr. Jó fülem van, higgye el, ha más is mozgott volna, biztosan meghallom azt is.vadaszhaz.JPGHorváthtal ellentétben Asztalos László nagydarab, szakállas férfi volt.
- Egész éjjel le sem hunytam a szemem, főnök. – Budai nem szerette az ilyen típusú barátkozást és egy lépést hátra lépett. – Má’ nagyon régóta várom ezt a bikát, de csak nem akar gyünni.
- Tudta, hol vannak a többiek?
- Persze, főnök. A lesek nincsenek messze egymástól. Ha figyel az ember, hallani lehet a másikat.
- És maga hallott valamit?
- Gondolom, a Karcsi megunta a banánt, mert hallottam, hogy az éjszaka közepén lemászott és elindult a ház felé. Dehogy odaért-e, aztat én nem tudom, mert az a hegygerinc mögött van és oda má’ nem lehet hallani.
- Mást nem hallott?
- Semmi mást, főnök.
Budai megvárta, amíg a helyszínelők elviszik a holttestet, váltott néhány szót a dokival, majd a kitömött állatfejek mellett várakozó férfihez lépett.
- Ön találta meg az áldozatot? – a tüdejébe hirtelen ismét belemarkolt a tiszta, erdei levegő. Úgy döntött, hogy amilyen gyorsan csak lehet, el kell szívjon egy újabb cigarettát.
- Igen, kérem. Kiss Jenő vagyok, a terület erdésze. Karcsival megbeszéltük, hogy megkávézunk itt reggel, mert hamarabb be fog jönni a lesről, de mire ideértem, már késő volt. Próbáltam azonnal hívni a rendőrséget, de itt nincs térerő, ezért kimentem a főútra. Szerencsére Szendrődi úr akkor jött idefele és tudtunk telefonálni.
- Jól ismeri a vadászokat?
- Kérem szépen, egész életemben ezt az erdőt jártam, minden vadászt ismerek.
- Mit tud elmondani róluk?
- Ó, a kis Horváth egy méregzsák, mindenkivel összeveszett már. Asztalossal úgy utálják egymást, hogy nem is szólnak egymáshoz évek óta, de a múlt hónapban már Karcsiba is belekötött.
- Tudta, hogy itt tartják a házban a társaság pénzét?
- Persze, mindenki tudta. Mondtam is mindig, hogy nem biztonságos.
Budai szinte hallotta, ahogy a teste ujjongva felüvölt, mikor a nikotin ismét végigáramlott benne.
Elképzelhető volt, hogy Horváth vagy Asztalos az éjszaka sötétjében Palotás után osont volna? Utána pedig elrejtette valahol a pénzt az erdőben?
Elmosolyodott.
Az egyik vadász hazudott és most már azt is tudta, hogy melyik.