Filó Margit, a beléndekes gyilkos
E heti rendhagyó bejegyzésünk egy kegyetlen, számító asszony ördögi tetteit kíséri végig, akinek pénzéhsége legalább négy ember halálát okozta. Filó Margit gyilkosságait az anyagi haszon motiválta, de a borzalmak mögött mindvégig egy bomlott elme lakozott. Az időpont ismét az ötvenes-hatvanas évek, a helyszín ezúttal is Szeged, azon belül pedig Rókus városrész.
Filó Margit 1915-ben született Makón az Attila utcában szegény család gyermekeként. Életének további szakaszáról nem sok információ áll rendelkezésre, a lánynak valószínűleg már egészen fiatal korától dolgoznia kellett megélhetésért. A fellelhető források szerint 23 évesen zárt intézetbe került, ahol egy ideig skizofrénia tüneteivel kezelték. Érdemes megjegyezni, hogy a XX. század első évtizedeiben a skizofréniát még gyógyíthatatlan betegségeknek tartották. Ezen a véleményen volt Schaffer Károly professzor is, akinek a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen működő Elme- és Idegkórtani Klinikája Európa szerte ismert volt akkoriban. Azonban egyik tanítványa, Meduna László forradalmi újítás vezetett be: meghatározott adagonként kámfort adott be a betegek izomszövetébe, mely görcsrohamot okozott és ezzel egyidejűleg megszüntette a skizofrénia tüneteit. Hamar kiderült, hogy a kámfor megbízhatatlan és csak átmeneti javulást eredményez, de a görcskezelés (elektromos árammal történő indukcióval) még ma is része a pszichiátriai kezeléseknek. Meduna felfedezése azért is jelentős, mert a korábban skizofréniával intézetbe beutalt betegeket leszedálták és egyfajta gyógyszeres nihilben tartották, míg a görcskezelések elterjedését követően a páciensek ismét aktív tagjai lehettek a társadalomnak.
Ez történt 1938 után Filó Margittal is, aki később egy Nagy Ferenc nevű makói baromfitenyésztőnél vállalt munkát, de miután összeveszett vele, munkaügyi bíróságra vitte a dolgot. A bíróság a per végén 14.000 forintot ítélt meg Margitnak, aki a pénzből házat vásárolt Szeged Rókus negyedében a Hét vezér utcában. Ekkor már 1949-et írtunk és fontos megemlíteni, hogy 1947-48 telén a Tisza felső szakaszán rendkívüli árvíz pusztított, melyet töltésáthelyezések, gátépítések követtek és Szeged belvárosában sok új, remekbe szabott „palota” épült viharos gyorsasággal. A háború és a Tisza tépte Szeged ezekben az években kezdett magára találni és a számos új munkalehetőség sok embert vonzott a városba, akik albérletbe kényszerültek a saját házzal rendelkezők nagy örömére. Filó Margit tisztában volt az ingatlanban rejlő lehetőségekkel és azt tervezte, hogy - bár Rókus akkoriban szegény külvárosnak számított, ahol rosszabb állapotú, vizesedő épületek álltak – a Hét vezér utcai épület lakásait kiadja majd, ezért csak az alagsori szoba-konyhába költözött be. Egy valamivel nem számolt csupán: a ház többi részében mások is laktak, ugyanis Szeged városa már korábban kiutalta az épület lakásait szociálisan rászoruló személyek részére. Margitnak tehát volt egy ingatlana, amiben olyanok foglalták el a lakásokat, akiket nem tehetett ki az utcára. Mit tesz ilyenkor az enyhén skizofrén, pénzéhes asszony? Természetesen elhatározza, hogy megöli lakókat.
Barna Mihály és Filó Margit édesanyja
Margit tudta, hogy ördögi terve hosszú időt vesz majd igénybe, ezért más utakat is keresett, hogy még több pénzre tegyen szert. 1950-ben megismerkedett Barna Mihállyal, a II. világháborús rokkant kéményseprővel (érdekes kitérő, hogy a források szerint Margit fiatalabb korában csak nőkkel tartott fenn szerelmi/szexuális viszonyt), aki még egy kis birtokkal is rendelkezett. A férfi még ebben az évben feleségül vette a nőt és a Hét vezér utcába költözött. Margit – annak ellenére, hogy 1952-ben ismételten intézetben kellett kezelni skizofréniával – jól forgatta a pénzt és hamarosan Debrecenben is lett egy háza a Barna házaspárnak. A vagyoni gyarapodás mellett Margiton még jobban elhatalmasodott a pénz iránti vágy, szinte fájt neki, ha költenie kellett, ezért szegényes ruhákban járt dolgozni és továbbra is az alagsori lakásban éltek férjével. Barna Mihály sokat betegeskedett és a helyzet akkor fordult még rosszabbra, mikor Margit rossz á
llapotban lévő édesanyja is hozzájuk költözött és az asszonynak két ember ápolásáról kellett gondoskodni. A kialakult helyzetben felvette segítségként Biczó (más források szerint Biczók) Lajosnét, aki a munkájáért cserébe ingyen lakhatott a Hét vezér utcai házban. A helyzet Margit szempontjából 1958-ra tarthatatlanná vált. Nem volt elég, hogy két beteg embert kellett ápolnia és a gyógyszereiket fizetnie, még egy bérlő is ingyen lakott a házában! A „gondviselés” azonban hamar a segítségére sietett. Először a férje, majd az anyja távozott az élők sorából... A későbbi nyomozás exhumálta a testeket, de a vizsgálat nem talált arra vonatkozó nyomot, hogy megölték volna őket, ezért ők hivatalosan nem tekinthetők Filó Margit áldozatainak. Hogy tényleg így van-e vagy az ő haláluk is a nő lelkén szárad, soha nem tudjuk már meg.
Biczó Lajosné
A temetések után Margit nem tűrhette, hogy Biczóné ingyen foglaljon el egy lakást, ezért úgy döntött, eljött az idő, hogy végezzen vele. Tettét jól átgondolta, kileste, hogy melyik nap jön látogató az idős, addigra már szintén betegeskedő asszonyhoz, majd miután a férfi távozott, meglátogatta Biczónét. Beszélgettek egy
kicsit, Margit még a patikába is elment gyógyszerért, majd miután Biczóné elszenderedett a vízben feloldott piruláktól, befogta az orrát és a száját és megfojtotta. A nyomozás során az orvosszakértő megállapította, hogy fulladás okozta Biczóné halálát, ezért a rendőrök őrizetbe vették Filó Margitot, de miután semmilyen bizonyítékot nem találtak ellene, ráadásul a gyilkosság napján nem kizárólag ő látogatta meg az áldozatot, a rendőrség elengedte és a nyomozást befejezettnek tekintették. Hab a tortán, hogy halála előtt Biczóné végrendeletében Filó Margitra hagyta a vagyonát…
Varga Sándor
A később lefolytatott nyomozás során bizonyítást nyert, hogy Biczóné végrendeletét egy bizonyos Varga Sándor írta, aki az asszony vőlegénye volt már ebben az időben és aki szintén nem kerülhette el a sorsát. Az időpontok közeliségéből láthatjuk, hogy Barna Mihály halálát követően Margit nem várt sokáig. Még ugyanabban az évben elcsábította a szegedi piacon Varga Sándor, jómódú gazdálkodót, akinek saját háza és birtoka is volt a közeli Kiszomboron. A pár kitervelte Biczóné meggyilkolását: az asszony végrehajtotta, a férfi pedig segédkezett az okirat meghamisításában. Felvetődik a kérdés, hogy a garasoskodó, toprongyos öltözékben mutatkozó asszony, hogyan csavarta ujjai köré a 62 éves, jó erőben lévő Vargát? A korabeli beszámolók szerint Margitnak szívélyes, közvetlen személyisége volt, amivel rendkívül könnyen teremtett kapcsolatot bárkivel. Valószínűleg ezzel fogta meg Varga Sándort is. Olyannyira, hogy közösen elkövetett bűncselekmény után, Varga 1959-ben feleségül vette Margitot úgy, hogy házának a felét még az esküvő előtt ráíratta.
A nászt követően az „ifjú pár” (a nő ekkor már 44 éves) kiköltözött Kiszomborra, ahol a férfi végrendeletet készített, melyben minden vagyonát Margitra hagyta. Az ekkor már őrület jeleit mutató asszony nem is várt tovább, két hónappal az esküvő után, 1959 karácsonyán csattanó maszlagot gyűjtött (népies nevén: maszlagos redőszirom) a határban és összekeverte a szintén mérgező hatású bolondító beléndekkel, majd a férje töltött káposztájába tette az így kapott mérget. A két növény közös hatóanyaga a hioszciamin, mely az atropin alkaloid legfőbb összetevője. Az atropin kisebb adagokban gyógyító hatású, azonban nagyobb dózisban halálos is lehet. Varga Sándor az elfogyasztott ételtől rosszul lett, azonban másnapra a szervezete feldolgozta a mérget és láthatóan javult az állapota. A karácsonyi vacsorán egyébként Sándor két másik rokona is részt vett. (
Ők is rosszul lettek, de szintén túlélték a mérgezést, azonban ez semmit nem von le abból a tényből, hogy Margitnak nem okozott volna gondot egyúttal őket is eltenni láb alól.) Ezt követően Margit féltő gondoskodással készített beteg férjének "gyógyító" húslevest, melybe még több csattanó maszlagot kevert és két tányért beleerőszakolt a férfibe. Varga Sándor szervezete ezt már nem bírta el és hamarosan elhalálozott. A rendőrségnek nem szúrt szemet, hogy az asszony környezetében rövid idő alatt a harmadik ember halt meg tragikus hirtelenséggel…
Siegel Ilona
Filó Margit eladta volt férje ingatlanait és visszaköltözött Rókusra a Hét vezér utcai házba. A környékbeliek sajnálták a két férjet eltemető, rongyokban alkalmi munkákat vállaló asszonyt, akinek sanyarú sorsát jól mutatta, hogy heti költségei 20 Forintot is kitettek. Azt már senki nem tudta, hogy takarékbetétkönyvében már több, mint 100.000 Forintot halmozott fel és továbbra is tulajdonosa volt a debreceni illetve a szegedi háznak. 1960-at írunk ekkor és Margit skizofréniáját már 8 éve nem kezelték zárt intézetben – az asszony fejében más sem járt, mint a további haszonszerzés. Új áldozatának a közelben lakó, 75 éves Siegel Ilonát szemelte ki, akinek ingyen felajánlotta a segítségét és segédkezett az ápolásában. Annyira a bizalmába férkőzött, hogy eltartási szerződést kötöttek és Siegel Ilona közjegyző előtt 1963-ban ráíratta a házrészét. Valószínűleg ez volt az a pillanat, mikor Margiton teljesen eluralkodott a mohóság és már a szerződés megkötését követően megrendelte sírkövesnél Siegel Ilona sírkövét! Két héttel később pedig már az ismert módszerrel, gyógyszerrel elkábította, majd paplannal és párnával megfojtotta az idős asszonyt. Később a tárgyalásán úgy fogalmazott, hogy „olyan jól betakarta, beágyazta Ilonát a betegágyon, hogy az megfulladhatott.”
Tóthpál Mihályné
A rendőrségnek még ekkor sem tűnt fel, hogy Filó Margit környezetében ismét elhunyt valaki. Az asszony, aki 20.000 Forintra haszonra tett szert Siegel Ilona halálával és a rokonaival történt pereskedést követően, ezért végre hozzákezdhetett eredeti terve megvalósításához. Szeged ugyanis időközben rohamléptekben fejlődött és az ingatlan-, valamint az albérletárak egyre csak emelkedtek, a tanácsi bérlők pedig egyre jobban idegesítették az asszonyt. Ezernyi fortéllyal és rafinált szemétséggel sorra elüldözte a város által beköltöztetett bérlőket és havi 2000-2500 Forintért adta ki az üresen maradt lakásokat (miközben ő ugye havi 80-100 Forintból éldegélt az alagsori szoba-konyhában). A bérlők egyike, özvegy Tóthpál Mihályné azonban nem volt hajlandó semmilyen körülmények között kik
öltözni, amivel a végtelenségig feldühítette Margitot, ezért a skizofrén gyilkos taktikát váltott. Újfent elővette kedvesebbik énjét és Tóthpál Mihályné, Ilona bizalmába férkőzött. Nagy gonddal segített az ápolásában, órákat töltöttek el együtt beszélgetéssel, melyek odáig vezettek, hogy ismét sor került az eltartási szerződés megkötésére. Margit ezután (1968. július 09. napján) azonnal elkábította gyógyszerrel Ilonát és ugyanúgy megfojtotta, mint korábbi áldozatait. A lappangó őrült azonban ekkor végleg kitört belőle és a gyilkosság során brutálisan meg is verte az idős asszonyt. A bántalmazás (az eltört bordák és a testen látott sérülések) azonnal felkeltették az orvosszakértő figyelmét és a nyomozás végre Filó Margit irányába fordult. Mivel senkinek nem volt kapcsolata Tóthpál Mihálynéval, a rendőrség őrizetbe vette Margitot és házkutatás tartott nála.
Menekülés a bitófa elől
A sokat próbált szegedi nyomozók (gondoljuk csak a Paprika utca 58. alatti helyszínr
e) szinte visszahőköltek, mikor beléptek az alagsori lakásba. A szoba-konyhás helyiségben ugyanis koponyákat és más emberi maradványokat is találtak. Mint kiderült, az asszony évek óta fosztogatta a rókusi temető sírjait és a csontokból varázsszereket, bájitalokat készített, melyeket ismerőseinek adott el. A nyomozás exhumálás útján gyorsan fényt derített a korábbi gyilkosságokra és Filó Margitot nagyon hamar bíróság elé állították. Az egész várost sokkoló események után a nyílt bírósági tárgyaláson (melyre a korabeli szokások szerint jegyeket is árusítottak a nagy érdeklődés miatt) az asszony teljesen nyugodtan úgy indokolta a tetteit, hogy csak segített az áldozatokon azzal, hogy megölte őket, hogy ne kelljen tovább szenvedniük. A legmegdöbbentőbb azonban az volt, hogy kijelentette, hogy ezzel a magyar állam is jól járt, hiszen olyan lakosok nyugdíjterhétől szabadult meg, akik már semmiféle hasznot nem hajtottak az országnak!
Az ügyben eljáró bíró, dr. Laluska Pál természetesen halálra ítélte volna az asszonyt, azonban az alapos nyomozás kiderítette, hogy Margit 1938-ban és 1952-ben is gyógykezelés alatt állt skizofrénia miatt és a kirendelt igazságügyi orvosszakértő egyértelműen elmebetegnek nyilvánította a nőt. Ezek fényében az ítélet nem lehetett más, mint életfogytig tartó kényszergyógykezelés.
A közvélemény által csak beléndekes gyilkosnak (pedig összesen egy alkalommal használt beléndekből is származó mérget) nevezett Filó Margit a lipótmezei intézetben halálozott el évekkel később.
