Budapest, 1996. 

Steinhardt a homlokát ráncolva lépett be a Rákospalotai Temető felújított irodaépületébe. Az Életvédelmi Osztály nem nagyon vizsgált eltűnési eseteket, de a főkapitány ragaszkodott hozzá, hogy nézzenek utána mi történhetett Deák Istvánnal. A folyosón szolgálatot teljesítő kollégák azt suttogták, hogy a temetkezési vállalatnál dolgozó férfi a főkapitány unokaöccse, de biztosat senki nem tudott.
Esküszöm, a rendőrök pletykásabbak, mint egy egész piac.

- Pista volt az egyik legjobb sírásóm. – mondta a széles vállú, szemüveges férfi és közel hajolt a kinyitott kockás füzethez. – Három napja, vasárnap reggel volt egy temetésünk, de akkor már nem jött be dolgozni. Azóta sem láttuk.
- Volt panasz Deák úr munkájára korábban?
- Lassan öt éve, hogy itt dolgozom, uram, de soha semmi baj nem volt Pistával. Időben jött, mindent megcsinált és nem balhézott.
- Van, aki balhézik? – kérdezte Steinhardt a temető gondnokát.
- Tudja, nem kell sok iskola ehhez a munkához. Előfordul, hogy néhányan elfelejtik, hol vannak.
- Merre találom a ravatalozót?
- Látja ott azt az angyalszobrot? – a gondnok kimutatott a kis épület ablakán. – Ott, ahol fújja a hölgynek a sálát a szél, na, ott forduljon balra és egyből ott van.
A ravatalozó oldalában két férfi beszélgetett. Egyikük hasztalan próbálta meggyújtani a szájában tartott cigarettát, az erős szél minduntalan eloltotta a gyújtó lángját.
- A helyzet az, felügyelő úr, hogy a Pista lelépett. – mondta egyikük, egy alacsony, cingár férfi, aki egy ásóra támaszkodva méregette Steinardtot. – Biztos vagyok benne, hogy lenyúlta a Gabi csaját és eltűntek a balfenéken.
- Miből gondolja ezt? – kérdezte Steinhardt és tekintete elidőzött a férfi fején. A szőke tincsek töve néhol egészen barna volt. A nyomozó meglepődve konstatálta, hogy a sírásó festette a haját. Miért?
- Pista szerelmes volt abba a nőbe. – szólt közbe a cigarettás, akinek végre sikerült rágyújtania. – Mindig róla beszélt, egyszer még valami levelet is írt neki, ami a Gabi megtalált. Volt is nagy cirkusz belőle.
- A vezetőjük azt mondta, hogy nem voltak balhék mostanában.
- Ugyan már! – csattant fel a cingár férfi. – Kornél még az orráig sem lát, a legtöbbször minket is összekever távolról, annyira vak.
- Mikor látták utoljára Deákot? – Steinhardt szerette a kérdések közben megfigyelni beszélgető partnereit. Sok mindent elárultak az önkéntelen mozdulatok. Most például érdeklődve figyelte, ahogy a cigarettás keze megremeg.
- Vasárnap már nem jött reggel. – mondta a férfi és kifújt egy adag füstöt. – Meg is szenvedtünk a koporsóval, hárman alig bírtuk el, olyan nehéz volt.
- Annyit megtehetett volna, hogy telefonál. – vette át a szót a cingár megint. – De semmi. Pedig azt mondtam volna korábban, hogy Pista lesz az, aki innen nyugdíjba megy. Erős volt, pontos, mindenki tudta, hogy a temetések előtti napon még kijön és ellenőrzi a parcellát. Az a nő teljesen megbolondította.Juhász Gábor a temető másik végében tevékenykedett. Egy sírt tisztított meg éppen a rátelepülő bokrok zöld ágaitól.
- Azok ketten azt sem tudják, mit beszélnek. – mondta lassan és egy metszőollót vett elő valahonnan a sírkövek háta mögül. – A Mari az én nőm, soha nem nézne más férfira. Le is törném a derekát.
- Hol van most az élettársa?
- Dolgozik. – a férfi egyre mogorvább lett. – Egy kocsmában pultos. Mi köze ennek Deákhoz?
- Mikor beszélt vele utoljára?
- Néhány napja. Most épp éjszakás műszakban van, amíg én alszok, ő dolgozik és fordítva.
Steinhardt összehúzta a szemöldökét és elővette a jegyzetfüzetét.
- Mi a kocsma neve?
- Ne ezzel foglalkozzon. Inkább kérdezze meg Kornélt, hogy Deák mennyit síbolt el az elmúlt hetekben. Alaposan ki volt tömve a gyökér. Tuti, hogy az irodából lopta a pénzt.
Miután a markoló kiemelte a felásott parcellából az egyszer már eltemetett koporsót, Steinhardt intett a helyszínelőknek, akik egy fémből készült pálcával felfeszítették a fedelét.
- Honnan tudtad, Pali, hogy itt lesz? – a főkapitány az arca elé emelte a kezét és elfordult. A koporsóban két holttest feküdt. A felül lévő munkásruhája azonnal elárulta, hogy a vasárnapi temetésen Deák István is a föld alá került.
- Van valami, amiről tudnom kellene, főkapitány úr? – kérdezte Steinhardt csendesen.
- Nincs. – rázta meg a fejét a testes férfi. – Pista az öcsém fia volt. Gyakran bejárt hozzám beszélgetni, mióta Peti meghalt. Mindig a körözési fotókat nézegette. Hiába mondtam neki, hogy a legtöbb ügy öt év után elévül, azt mondogatta, hogy a fantomképek a halottakra emlékeztetik
Hmm.
- Ki tehette ezt, Pali?
- Meg fog lepődni, főkapitány úr.