Léderer Gusztáv, az embermészáros (18+)
Eheti rendhagyó bejegyzésünk egy végtelenül gonosz emberről és nem kevésbé romlott feleségéről szól. Léderer Gusztáv nemcsak arra használta az általa elkövetett rablógyilkosságokat, hogy anyagi haszonra tegyen szert, hanem arra is, hogy csillapítsa végtelennek tűnő vérszomját. Borzasztó történet következik egy sötét lelkű, kegyetlen gyilkosról, aki utolsó rémtetteként 90 évvel ezelőtt 22 darabra vágta Kodelka Ferenc, egykori hentesmestert.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi is vezetett az 1925. január 7-én lezajlott horrorisztikus eseményekhez, vissza kell menjünk még jobban az időben. Léderer Gusztáv (akit egyes források tévesen Ferencnek neveznek) Pozsonyban született valamikor az 1800-as évek végén. Apja szabó volt, ő maga pedig hivatalnok szeretett volna lenni, de az I. Világháború kitörése megváltoztatott mindent. Gusztáv önként jelentkezett a seregbe, ahol élelmezési tisztként dolgozott több éven keresztül. A hátországban tevékenykedetett hadtáposként, ezért szinte biztos, hogy a harcokban vagy a fronton egyáltalán nem teljesített szolgálatot. Annál többet szorgoskodott viszont az ellátmány bevásárlásakor, a korabeli források megegyeznek abban, hogy már akkor enyveskezű volt – amit lehetett ellopott és elcsalt a hadsereg pénzéből. A háború alatt Gusztáv megismerkedett egy pozsonyi kávéházban későbbi feleségével, Schwartz Máriával (becenevén Mici), aki ebben az időben kasszírnőként (kávéházi „felírónő”, aki a rendeléseket számon tartotta) dolgozott. A nőnek már ebben az időben kétes híre volt, ráadásul azt híresztelte magáról, hogy gazdag származású, de az 1918-ban kötött esküvő után hamar kiderült, hogy egy stájerországi vasúti bakter lánya. (A képen balra Léderer Gusztáv, közepén Kodelka Ferenc, jobbra Schwartz Mici látható.)
Fehérterror
Léderer Gusztáv vérszomjas természete a Tanácsköztársaság bukását követő fehérterrorban ütközött ki látványosan. Miután a csehek bevonultak Pozsonyba, feleségével Szegedre költöztek és a főhadnagy Gusztáv csatlakozott az 1919 májusában szerveződő Prónay-különítményhez (a képen Prónay Pál látható). Eleinte csendes, szelíd fiatal
emberként viselkedett, még focizni is eljárt egy egyesületbe, de hamarosan aktív résztvevője lett a különítmény tagjai által kiprovokált verekedéseknek és atrocitásoknak. 1919 nyarán aztán elkezdődtek Szegeden a gyilkosságok. Először a Boszorkány-szigetnél találtak rá Antonic Vladimir, orosz katona borzalmasan összevagdalt hullájára, majd néhány nappal később a röszkei úton fedeztek fel két iszonyatosan megcsonkított holttestet. A következő napokban pedig a Tiszából kerültek elő összeszurkált áldozatok. A köznyelv drótos hulláknak nevezte el a halottakat, mert a kezüket és a lábukat drótokkal kötözték össze. A megindított nyomozásokat minden esetben egy-két nappal (de volt, hogy egy-két órával) később – a különítményesekkel szimpatizáló - felsőbb körök nyomására leállították. Hivatalosan soha nem derült ki, hogy Léderer Gusztávnak milyen szerepe volt a gyilkosságokban, de beszédes, hogy szakasztársai „főúsztatónak” nevezték.
A Tanácsk
öztársaság 1919. augusztus 1.-én bekövetkezett bukása után három nappal a Prónay-különítmény egy héttagú szakasza – benne Lédererrel - Szatymazig hatolt előre a vasúti hajtányokon és megkezdte véres tevékenységét. Elfogtak mindenkit, akit kommunistabarátnak tartottak és rögtön ítélő vérbíróságként ki is végezték. Az áldozatok hozzátartozói szerint Gusztáv különösen élen járt a kegyetlenkedésben - Szatymazon négy embert akasztottak fel a vasútállomás fűzfáira, másnap pedig Sándorfalván folytatták a borzalmakat. Az I. világháborút követő Magyarország sötét évei voltak ezek, melyekben a Léderer Gusztáv nevű szörnyeteg büntetlenül öldökölhetett és rabolhatott, mert azt mindig észben tartotta, hogy a vérgőzös idők alatt olyanokra is rámutasson azzal, hogy kommunista, akinek a vagyonára így rátehette a kezét. A források szerint 1919 augusztusában nagyjából 300.000 koronát érő árut és értéktárgyat rabolt el így Marcaliból.
Léderer Gusztávot 1920 elején Budapestre vezényeltek a Nádor-laktanyába és tagja lett a magyar királyi I. szegedi vadászzászlóaljnak, de ez nem gátolta abban, hogy társaival további gyilkosságokat kövessen el az országban. 1920. augusztus 18-án tizenegy társával érkezett Dunaföldvárra, ahol Kovács Józsefet, a Központi Korona Szálló tulajdonosát akasztotta fel a férfi saját udvarán az eperfájára, minekutána a hotel értéktárgyai is a vérbíróság tulajdonába vándoroltak. Ezt követően Kecelen, Előszálláson és Bölcskén is folytatta az öldöklést, ott volt a Tahiban történt kivégzéseknél és tagja volt azoknak, akik Orgoványnál gyilkoltak le 64 embert. Utólag is megállapíthatjuk, hogy kegyetlensége és vérszomja nem ismert határokat. Minden lehetőséget megragadott, hogy embert öljön – ez történt Kecskeméten is, ahova megérkezvén különítményével a már elítélt és börtönbe vetett kommunista foglyokat kihurcolta a fogház épülete elé, majd borzalmas kínzások közepette kivégezte őket.
Budapesti évek
Hosszan lehetne még sorolni Léderer Gusztáv tetteit a fehérterror idejéből, de ő a véres politikai tisztogatás lezár
ását követően sem volt képes leállni. Az általa elkövetett gyilkosságok kronológiai áttekintése után megállapíthatjuk, hogy vélelmezhetően nem a háború és az azt követő brutális évek hívták életre a szörnyeteget. Sokkal valószínűbb, hogy ez az időszak csak megfelelő körülményeket teremtett egy kegyetlen gyilkosnak, hogy „feltűnés nélkül” öldököljön. Miután 1921 augusztusában Léderer főhadnagyként leszerelt a Nemzeti Hadseregtől, csendőrtisztként szolgált tovább. Állomáshelye 1925-ben Csepelen a Weiss Manfréd lőszergyár területén lévő csendőrparancsnokságon volt, ahol tisztiszállást is biztosítottak az állomány tagjainak. A Léderer házaspár azonban Budán lakott a Tölgyfa utcában. Bizony, nem szabad megfeledkeznünk Gusztáv feleségéről, Schwartz Miciről (jobbra fenn), akiről a később lefolytatott nyomozás kiderítette, hogy mindenben partnere volt férjének.
A házaspár ugyanis valószínűleg már a saját esküvőjén megkezdte az emberek eltüntetését. Mici korábban ugyanis szeretője volt egy öreg bécsi kereskedőnek, aki hivatalos volt a menyegzőre, de valamilyen oknál fogva eltűnt a lakodalomról és soha nem többé nem látta senki. A Kodelka Ferenc meggyilkolását követő nyomozás feltárta, hogy a Léderer házaspárnak köze lehetett az 1921-ben Lágymányoson talált feldarabolt hullához, Reismann zongoragyáros halálához, valamint Boros István bútorgyári munkavezető meggyilkolásához. A Boros-ügy kapcsán a rendőrség megállapította, hogy a férfi 1922-ben megismerkedett egy szőke hajú szép nővel, akivel szerelmi kalandba bocsátkozott. A barátainak megemlítette, hogy a nő Budán lakik és a férje katonatiszt. Az eltűnését megelőző napon pénzt vett magához, majd egy tanú elmondása szerint éjfélkor a Margit-híd mellett lévő Tölgyfa utcába vitette magát egy egyfogatú bérkocsival. A hulláját Lágymányoson találták meg egy Dunában álló uszályhoz kötözve. A nyomozást végző rendőrök eljutottak ugyan Lédererig, de a katonai ügyészség nem engedte a polgári hatóságoknak, hogy egy „háborús hőshöz” nyúljanak…
Kodelka Ferenc meggyikolása
Kodelka Ferenc ötven év körüli hentesmester volt, aki a Soroksári úton lakott egy hétszobás, fényűző gazdagsággal berendezett polgári lakásában. Rendkívül tehetős volt és tucatnyi (egyes források szerint 32) hentesbolt, valamint számos vágóhíd tulajdonosaként azt is megtehette, hogy élete delén már inkább az alkohol fogyasztásával és a nők hajkurászásával tölti legtöbb idejét. Tekintettel arra, hogy az ő cégei szállították az ételt a katonai menzára, Léderer Gusztáv hamarosan felfigyelt a hatalmas testű hentesre. Miután feleségével megtudták, hogy a szép nők a gyengéi, Mici megkörnyékezte és Kodelka Ferenc hamarosan állandó vendég lett a Tölgyfa utcában. Nem kellett sokat várni és az üzlet is megköttetett. Léderer egy igen jelentős összeg fejében heti egy alkalommal átengedte feleségét a hentesnek, melynek következében Gusztáv szórhatta a pénzt a tiszttársaival tartott dorbézolások során. Mondanom sem kell, hogy 1924-re a fehérterror idején összeharácsolt vagyonnak nagy része elfolyt a nagyvilági életet (kártyázások, cselédek, stb.) élő Léderer házaspár kasszájából. Kapóra jött nekik Kodelka Ferenc kiapadhatatlan pénztárcája és elhatározták, hogy elszedik a pénzét, aztán pedig megölik.
Mici első körben egy életbiztosítás megkötésére próbálta rávenni Kodelkát, melynek ő lett volna a kedvezményezettje. A hentes ráállt a dologra, mert nem számított neki a pénz és úgy érezte, hogy ennyivel még tartozik is a nőnek az együtt töltött órákért. Ez azonban nem volt elég, főleg azért nem, mert Léderer időközben tetemes adósságot halmozott fel és minél hamarabb szüksége volt a pénzre. A biztosítás kifizetése a kedvezményezett részére a biztosított halála után már akkor is hosszadalmas folyamat volt, amire a hitelezők miatt nem volt elég idejük, ezért a kegyetlen pár új tervet eszelt ki. Beadták Kodelkának, hogy egy amerikai üzletember ingatlant akar vásárolni Budán, ezért gyorsan szüksége van 100 millió korona körüli készpénzre, melyet a dollárutalás megérkezése után 10-15%-os haszonnal adna vissza. Kodelka ráállt az üzletre és 1924. december 21. napján 70 millió koronával a zsebében a Tölgyfa utcában vacsorázott Gusztávval és Micivel. Este 11 körül az italába csempészett ópiumtól elálmosodott, majd – ahogy később beszámolt róla kedvenc trafikosának, Reiner Mátyásnénak – különös hangulatba került és lefordult a székről. Később arra ébredt, hogy lábai össze voltak kötözve, jobb csuklóján pedig hatalmas, fehér kötés éktelenkedett.
Mint látható, Lédererék tervébe hiba csúszott, ugyanis Kodelka hatalmas, kövér teste hamar feldolgozta az ópiumot és felébredt, mikor megpróbálták elvágni az ütőerét. A házaspár ekkor valószínűleg úgy döntött, hogy eláll a gyilkosságtól és Mici gyosan azt hazudta a hentesnek, hogy ájultában levert egy poharat, ami szétvágta a kezét. Több, mint 90 év távlatából is hihetetlen, hogy Kodelka bevette ezt a történetet és ugyanúgy folytatta kapcsolatát Lédererékkel, mint korábban. Az egykori főhadnagynak azonban vészesen fogyott az ideje, ezért nem akart várni sokáig. 1925. január 06-án még egy kamu találkozott is megszervezett az amerikai üzletember és a hentes között, mely azonban „elmaradt”, mert Kodelka pár percet késett a megbeszélésről.
1925. január 07-én aztán megtörtént az, amiről később évekig suttogtak Budapesten. Léderer ezúttal nem akart semmit a véletlenre bízni. Napközben a csendőrség csepeli telepén próbalövést végzett Frommer típusú fegyverével (arra hivatkozott, hogy egy beszorult töltényt akar eltávolítani), hazafelé pedig lúgkövet vásárolt, hogy a vérnyomokat legyen mivel eltüntetni. Este, mikor Kodelka Ferenc megérkezett, hogy szokásos légyottjára sort kerítsen Micivel, Gusztáv megpróbálta elkérni tőle a dollárüzlet miatt nála tartott 70 millió koronát. A hentes azonban nem volt hajlandó átadni a pénzt, sokkal inkább a feleséggel töltendő éjszaka érdekelte. Léderer erre megzsarolta, hogy ha nem fizet, akkor ország-világnak elmondja, hogy ők ketten homoszexuális viszonyt folytatnak. A források szerint ekkor Kodelka rosszul lett és elájult, Gusztáv pedig közvetlen közelről fejbe lőtte. Ezt követően Léderer feldarabolta húsvágó bárddal és konyhakéssel a hentes testét 22 különálló részre, melyek közül néhányat meg is nyúzott, hogy azok állati tetemdaraboknak tűnjenek, ha esetleg megtalálnák. A kifolyó vért a felesége fogta fel lavórban, majd a nyomokat is ő tüntette el a lúgkővel. A borzalmas gyilkosság után a testrészeket bőröndökbe tették és a Duna partra indultak, hogy a folyóba dobják a szörnyű bűnjeleket.
Mivel Léderernek a csendőrség miatt volt bejárása a Weiss Manfréd telepre, a bőröndöket ott ejtették a vízbe a sötétben. Azzal azonban nem számoltak, hogy a telep éjjeliőre, az öreg Gricsák Pál észrevette őket és kérdezősködni kezdett gyanús viselkedésük miatt. Léderer azt hazudta, hogy a bőröndökben Franci nevű kutyájuk teteme van és azért hozták ide, mert délelőtt elütötték a Vágóhídnál. Az öreget azonban nem ejtették a feje lágyára, a helyszínre visszamenve szövetdarabokat és vérnyomokat talált, melyek nem származhattak kutyától, ezért a közeli rendőrőrsön többször is bejelentést tett január 8-án. A rendőrök nem hittek a vékony, görbe testű öregnek és elzavarták, azonban egy jelentést a biztonság kedvéért beküldtek a főkapitányságra.
Még ugyanez nap délutánján Janjuk József, rendőri kézbesítő a Gubacsi-híd alatt megtalálta a vízen lebegő húsdarabokat. A testrészek nem minden helyen voltak megnyúzva és a rendőrök egy még látszó, jellegzetes tetoválás alapján hamar azonosították Kodelka Ferencet. Ez, valamint a főkapitányságra küldött jelentés már alapos indok volt egy házkutatáshoz. A nyomozók a Tölgyfa utcai lakásban megtalálták a véres bőröndöket, a daraboláshoz használt szerszámokat és Kodelka Ferenc testének további darabjait. 1925. január 10-én Léderer Gusztávot, a hírhedt főhadnagyot őrizetbe vették.
Nyomozás és tárgyalás
A nyomozás nagyon rövid ideig tartott. A bizonyítékok egyértelműek voltak, ráadásul Léderer testvére, Sándor (akivel Gusztáv évekkel korábban kirabolta a Batthyány-kastélyt a fehérterror idején!) kihallgatása során elmondta, hogy a gyilkosság éjszakáján Mici átadott 65 millió koronát és elmondta neki, hogy megölték Kodelka Ferencet. Novák István, a Tölgyfa utcai ház tulajdonosa úgy nyilatkozott, hogy a gyilkosság feltételezett idején tompa puffanásokat, fűrészelés és bútormozgatás hangjait hallotta Lédereréktől. Novák szerint ráadásul nem ez volt az első ilyen alkalom, könnyen előfordulhatott, hogy a gyilkos házaspár másokat is eltett ezzel a módszerrel láb alól.
A hentesmester brutális meggyilkolása hatalmas közfelháborodást keltett, ráadásul 1925-re megerősödtek azok a hangok, amik a fehérterror idején elkövetett bűncselekmények számonkérését sürgették. Ennek megfelelően a politikai elit és a csendőrség nem tudta és nem akarta tovább védeni egykori katonáját és levette róla a kezeit. Mici, aki abban bízott, hogy a Nemzeti Hadsereg főhadnagyát, a csendőrtisztet nem bánthatják, ezek után összetört és bevallott mindent. Gusztáv saját maga is abban bízhatott egy ideig, hogy az „ellenforradalmi rendszer megszilárdításaiban szerzett érdemeit” elismerik majd, de rendőrségi meghallgatásán maga Prónay Pál is azt nyilatkozta már, hogy Léderer megbízhatatlan és erkölcstelen személy volt, akit szabálytalanságok miatt elbocsátottak…
Léderer Gusztávot 1925 májusában kötél általi halálra ítélték. A sötét lelkű gyilkos elfogadta a döntést, csak azért fellebbezett, hogy kötél helyett golyó legyen a veszte. Horthy azonban hallani sem akart erről és rablógyilkosnak titulálta a főhadnagyot. A kivégzésre 1925 augusztusában került sor, Schwartz Mici pedig 25 évet kapott.
A híresztelése
k szerint Schwartz Mici szabadulása után virágot árult az Emkénél és pénzért mutogatta magát azokban a kávéházakban, melyekben a gyilkosságról íródott kuplét (Lédererné, mi van a kosárban?) énekelték esténként. A fáma szerint az asszony 1982-ben halt meg a Tölgyfa utcai lakásban, melybe az ötvenes években sikerült visszaköltöznie. A 90 évvel ezelőtti nyomozás során Kodelka Ferenc feje nem került elő és máig tartja magát a legenda, hogy Mici a kifőzött, ékszerekkel és pénzzel teli koponyát egy ócska kép mögött tartotta egy falba vájt széfben…
