A kártyás gyilkos

Egyperces krimi 32.

Budapest, 2003. 

Budai elharapta a cigarettát, mikor a helyszínelést végző kollégák a bezacskózott kártyalapra mutattak.
Piros ász. Ez már a harmadik, a keservit!
A VII. kerületben két nyugdíjas asszonyt öltek meg az elmúlt három hónap alatt és úgy tűnt, özvegy Horváth Jánosné a harmadik áldozat. A gyilkos minden esetben a magyar kártya egy lapját hagyta a holttesteken, miután végzett velük. Eddig két királyt és most egy ászt.

- Ezúttal is ugyanúgy történt. – mondta az adatgyűjtést végző nyomozó. – Az áldozat ajtót nyitott, torkon szúrták és kirabolták.
- Mi hiányzik?
- Megtaláltuk a tegnapi nyugdíjszelvényt, de pénz nincs a lakásban. A tettes az egyedül élő idős asszonyok pénzére megy, de az rejtély, hogy mire kellenek az a kártyalapok.
- Csak ebben a hónapban kerültem át erre a részére a kerületnek. – a fiatal postás átvetette a vállán a kopott bőrtáskát és megvonta a vállát. – Előtte másik utcákban voltam.
Pont ott, ahol a korábbi két gyilkosság történt.
- Mikor látta utoljára Horváth Jánosnét?
- Tegnap dél körül kézbesítettem a nyugdíjakat abban a házban. Nem volt semmi különös, a néni átvette a pénzt, aláírta a szelvényt és kész.
- Látott valami gyanúsat a lépcsőházban?
- Nem. – a postás elgondolkozva babrálta zöld kabátját. – De most, hogy mondja, eszembe jutott valami. A körfolyosóról le lehet látni a ház belső udvarára. Ugyanaz az ételfutár mászkált ott, aki akkor hagyta el az épületet, mikor megérkeztem. A nyugdíjak kiosztása lassan megy és legalább egy órája ott voltam már mikor újra láttam. Akkor elég furcsának találtam ezt.

A közös képviselő hosszú, szőke hajú nő volt. Budai tudta, hogy mindhárom áldozat házának ugyanaz a cég látta el a közös képviseletét, de ebből nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni, tekintettel arra, hogy a kerület házainak 99 százalékával ők álltak szerződésben.
- Radványi Laura. – nyújtotta előre a nő a kezét. Meglehetősen kemény, férfias kézszorítása volt. – Ismertem Horváth Jánosnét, igen. Az összes lakógyűlésen ott volt mindig.
- Egy-egy ilyen alkalommal nem voltak veszekedések?
A nő megfontoltan bólintott és elkomorodott.
- Nem egymással vitáztak, hanem velünk. Ezek az öregek nem mindig értették meg elsőre, hogy mi csak az ő érdekeiket tartjuk szem előtt.
- Mit gondol, lehetett Horváth Jánosnénak haragosa?
- Annak a szegény kis öregasszonynak? – Radványi Laura elgondolkozott. – Kizártnak tartom. Annyira rossz volt a szeme, hogy a tájékoztatóinkat is mindig felolvastatta valakivel.
- Szokott kártyázni? – kérdezte Budai és az irodában lévő szekrény felé intett. A felső polcon néhány pakli magyar kártya, egy ’Gazdálkodj okosan’ társasjáték és három dobókocka hevert.
- Néha a kollégáimmal itt maradunk és bulizunk egy kicsit. – a nő felemelte a mutatóujját. – Tudja, mi jutott eszembe? Az egész ház hallotta a legutóbbi gyűlésen, hogy Horváth néni a konyhaasztalban tartja a nyugdíját. Végig erről kotyogott.
Fazekas András borzas hajú, kopaszodó férfi volt a másodikon. Valószínűleg meztelen lehetett, mikor Budai csengetett és csak magára kapott egy bokáig érő, hosszú barna kabátot, mert csupasz mellkasa kivillant a ruha alól. Kelletlenül tessékelte be Budait a könyvekkel és újságokkal teli nappaliba.
- Ha jól tudom, maga korábban a kerület másik részén lakott.
- Pár hete költöztem át ide. – a férfi kényszeredetten elmosolyodott. – Elsősorban anyagi megfontolásból.
- Mivel foglalkozik?
- Irodalomtanár vagyok, de mióta elváltam, rá kellett jöjjek, hogy egyedül nehéz boldogulni manapság.
- Azt tudja, hogy abban a házban, ahol a korábban is lakott, szintén megöltek egy idős asszonyt?
Fazekas András arcán követhetetlen gyorsasággal hullámoztak az érzelmek.
- Azt hiszi, hogy közöm van ezekhez a szégyenletes dolgokhoz?
- Én csak egy egyszerű kérdést tettem fel. – Budai megtapogatta a zsebében a cigarettásdobozt és az asztalon szétszórva heverő könyvekre tekintett. Hirtelen meghűlt az ereiben a vér. – Ezt, hogy magyarázza?
A könyv, amire mutatott egy véres kést ábrázolt a borítóján. „Hírhedt sorozatgyilkosok ismertető jegyei”.
- Mi köze hozzá? – a férfi szinte már rikácsolt és eldobta a könyvet a sarokba. – Postán rendeltem, ha tudni akarja. Mi lesz most? Bevisz?
- Elfelejtettem egy vacsorát kivinni, ezért mentem vissza a házba. – Tóth Gergely unott arccal rágózott. – Horváth nénit szerettem ám nagyon. Haláli öregasszony volt. Már akkor kiszúrta a negyedikről, hogy rossz kedvem van, mikor még csak a kapunál jártam.
- Mi a helyzet a másik kettővel? Akik szintén magától rendeltek ebédet? Azokat is megölte? – Budainak hirtelen elege lett ebből a nyomozásból. Kártyalapok?
- Hívjak ügyvédet? – Tóth hátradőlt a széken és a kihallgató falaira bámult. – Sokba fog ez kerülni maguknak.
Budai hirtelen felnevetett és nagyot csapott az asztalra. Kártyalapok!