Budapest, 1998.

Steinhardt hátradőlt a széken és maga elé dobta Lajtai János vallomását. Azt követően, hogy a kollégák behozták a II. kerületi rendőrkapitányságra, a férfi csendesen beismerte, hogy meggyilkolta az apját. Steinhard tudta, hogy szerencséjük volt a kutyával, de már nem foglalkozott az üggyel. Gondolatait teljesen más kötötte már le. Patkós Olivér idősebb Lajtai egyik páciense volt, de nem ment el a kezelésre és a kerületi rendőrök a ma délelőtt Mechwart Ligetben szedték össze, ahol könyékig véresen találtak rá. A férfit jól ismerték a kapitányságon: a kissé nehéz felfogású Patkós a Marczibányi Tér környékén csövezett, kisebb lopások, verekedések miatt gyakori vendég volt a fogdában.

Honnan ez a rengeteg vér?
- Főnök, egy nőt találtak az Alvinci út egyik kukája mögött. Egy késsel szétszabdalták a mellkasát.
A helyszínre érkező orvos megállapította, hogy Németh Zsanett halálát a felsőtestét és a nyakát ért vágások okozták. Az egyik elvágta az ütőerét is, amitől vérfürdővé változott a szűk lejtő a holttest körül.
- Maximum három órával ezelőtt halhatott meg. – mondta Budai és beleszívott a cigarettájába. – A helyszínelők szerint az iratai nála vannak, de a pénztárcáját egy méterrel arrébb találták meg üresen. Első látásra rablógyilkosságnak tűnik.
- Gondolod, Lacikám, hogy Patkósnak köze lehet hozzá?
- A vérvizsgálat úgyis kideríti.
Patkós Sándor irodája a Batthyány tér mellett volt egy kis utcában. A férfi elegáns öltönyben, komor arccal töltött nekik kávét.
- Ezúttal mibe keveredett a testvérem? – Patkós Sándor megrázta a fejét és az előtte lévő íróasztalon sorakozó iratokra nézett. – Tudják, Olivér lassabban ért meg dolgokat, hogy így fogalmazzak. Nehéz vele kommunikálni bármiről is. Arra sem hajlandó, hogy végre hozzám költözzön és ne az utcán tengődjön. Még munkát is tudnék neki adni.
- Ön mivel foglalkozik?
- Nemzetközi pénzügyi tanácsadás a fő területünk, de akadna valamilyen kisegítő állás Olinak is. Nemrég számoltuk fel a cég londoni irodáját, most csak Magyarországra koncentrálunk.
- Ismer egy bizonyos Németh Zsanettet? – Budait fárasztotta a brókerszöveg.
- Nem. – Patkós ismét megrázta a fejét. – Kérdezzék meg az Országúti Ferences Plébánián. Van ott egy menedékhely, ahol Oli meg szokta húzni magát. 
- Talán Németh Zsanettet is onnan ismerte és a nő meg akarta hívni egy ebédre. – mondta Steinhardt Budainak miközben felálltak.
Patkós Sándor gondterhelten legyintett és tekintete ismét az iratokra tévedt.
- A Marczibányi Téren valahova? Kizárt dolog. Ott egy adag étel nagyjából 500 forint.

A plébánia melletti kis ház kapujára valaki festékszóróval írhatta fel a kék feliratot: Éjjeli menedékhely. A csengetésre magas, erős testalkatú nő jött elő.
- Zsanett volt a legodaadóbb önkéntesünk. – közölte szárazon, miután beengedte a nyomozókat. - A betérők zöme szerette, mert mindenkihez volt egy-két jó szava, de néhány embernek ez nem tetszett. Maguknak nem kell bemutatnom a fajtájukat. Ha nem nálunk töltik az éjszakát, akkor maguknál.
- Mit csinálnak itt tulajdonképpen? – kérdezte Budai.
- A plébánia missziója vagyunk. A környékbeli hajléktalanok részére biztosítunk szállást éjszakára és néha kapnak ételt is.
- Ismeri Patkós Olivért?
- Hogyne. – a nő elhúzta a száját. – Zsanett egyik kedvence volt, de én mindig mondtam, hogy előbb-utóbb bajba kerül miatta. Egy nagydarab agresszív elefánt. Egyszer még Zsanett munkahelyére is bement.
- Nem itt dolgozott? – Budai száján hirtelen csúszott ki a kérdés, mire Steinhardt azonnal felhúzta a szemöldökét. Megint nem figyelsz, Laci?
Bauer Konrád kisportolt testalkatú, napbarnított férfi volt. A selyeming és a vászonnadrág tökéletesen passzolt testére.
- A cégem a szolgáltató szektorban végez felvásárlásokat. – Bauer a kezével magyarázó mozdulatot tett Budai értetlen arckifejezése láttán. – A tulajdonjogért cserébe feltőkésítjük a rászoruló társaságokat. Mindenki jól jár és mindenki be akar kerülni a csomagba. Itt jön a képbe Zsanett, aki elemzőként képes volt kiszűrni a nem jövedelmező cégeket, itt van például egy ilyen, a Horseshoe Limited…
- Volt valamilyen konfliktusa valakivel ebből kifolyólag? – kérdezte Budai. – Esetleg ismer egy Patkós nevű hajléktalant?
- Tudom, ki az. Gyakran álldogált itt az épület előtt, de szerintem ártalmatlan. Az a missziós nő viszont egy számító perszóna. Legalább ötször megkeresett az elmúlt hónapban, hogy adakozzam a javukra, úgy kellett minden esetben kidobatnom Zsanettel.
- Szeret vívni? – Steinhardt töprengő arccal nézte a falra akasztott pengéket.
- Igen, tagja vagyok a II. kerületi Nevers Vivóklubnak. Minden héten három alkalommal van edzés.
Az adatgyűjtés eredményeképpen három hajléktalant sikerült begyűjteni, akik köztudottan nem kedvelték Németh Zsanettet. A két rongyos, koszos kezű férfi és a foghíjas nő szúrós szemekkel várakozott a kapitányság folyosóján.
- Melyikkel kezdjük? – kérdezte Budai Steinhardtot, aki egy Budapest térképet tartott a kezében.
- Vagy inkább, melyikkel fejezzük be?