Budapest, 2009.
- Az ujjain mintha lenne valami festékanyag. – az alacsony rendőrorvos grimaszolva tápászkodott fel a holttest mellől. – Első körben azt mondanám, tempera, de majd a labor igazolja.
Budai felnézett a hatemeletes irodaépületre.
- Már halott volt, mikor kizuhant?
- Nem. – rázta meg a fejét az aszott arcú kisember. – Bár a bal combja erősen vérzett, de a három szúrás egyike sem találta el az ütőeret. Egyértelműen a becsapódás okozta a halálát.
Talán nincs még egy olyan gyilkos, akinek személye köré annyi legenda, féligazságokat tartalmazó történet szövődött volna, mint Pipás Pista. Ha megpróbáljuk megtalálni a valóságot az évek során rárakódott, meseszerű rétegek alatt, akkor sem biztos, hogy eljutunk a teljes igazságig. Egy dolog azonban bizonyos, Pipás Pista különleges helyet foglal el a magyar bűnügyi krónikák lapjain. Ő volt ugyanis az első transzvesztita gyilkos, aki nő létére felvállaltan férfiként élt a csaknem száz évvel ezelőtti Szeged környéki tanyavilágban, amíg 1933 áprilisában halálra nem ítélték jogerősen két férfi meggyilkolásáért.
Budapest, 2016.
Budai elmélyülten tanulmányozta az előtte heverő iratokat. Lassan másfél éve, hogy nyugdíjazták a Keselyű-gyilkosságok miatt, de nem bírt tétlenül otthon ülni. A főkapitány engedélyével régi bűncselekmények aktáit elemezte és az észrevételeit elküldte a döglött ügyek osztályára. Természetesen tisztában volt azzal, hogy a levelei bontatlanul a szemétben landoltak, de nem érdekelte.
Legalább elfoglalta magát.
Budapest, 2013.
Alessandro Totti a konyhapultra borulva feküdt. Figyelmetlen szemlélő azt is hihette volna, hogy csak elfáradt és így piheni ki az éjszakai főzés fáradalmait, de Budai pontosan tudta, hogy a háta közepébe állított filézőkés nem véletlenül szúrta át a tüdejét és a szívét.
Budapest, 2005.
A holttest a fűben feküdt a rákoskeresztúri ház hátsó kertjében. Steinhardt elgondolkozva nézte a nőt. A sovány, két méteres áldozat ismerősnek tűnt, de nem emlékezett rá honnan.
A martfűi sorozatgyilkos története kétszeresen is hátborzongató. Egyrészt félelmet keltő az a kéjvággyal keveredett brutalitás, mellyel az áldozataival végzett, másrészt mélyen elgondolkodtatóak azok a módszerek, melyekkel a korabeli hatóságok igyekeztek minél hamarabb megtalálni és megfelelően felelősségre vonni a bűnöst. Lassan hatvan év távlatából nyugodtan kijelenthetjük, hogy Kirják János halálra ítélése, majd büntetésének életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatása a magyar igazságszolgáltatás egyik legnagyobb szégyenfoltja a mai napig.
Budapest, 2013.
„A halál lóháton érkezett.”
Nagyon ritkán követnek el gyilkosságot egy iskolában. Budai magában morfondírozva nézte a történelemtanár holttestét. Az pedig még ritkább, hogy a gyilkos levelet is hagy a helyszínen.
- Ha egyáltalán a gyilkos hagyta itt. – mondta a ráncos orvos és a késre mutatott, ami az áldozat hátából állt ki. – A szúrás egyértelműen elérte a jobb tüdőt és a szívet. A tettesnek rendelkeznie kellett minimális anatómiai ismeretekkel.
Budapest, 2005.
A két macska éktelen nyávogással üdvözölte a két nyomozót, ahogy a házmester kinyitotta az ajtót. Budai először nem értette, hogy Steinhardt miért küldi ki egy lakossági bejelentésre Angyalföldre, de ahogy a lakás levegőjébe beleszippantott, azonnal rájött, hogy az öregnek megint igaza volt.
Budapest, 2008.
Az alacsony rendőrorvos arcán összefutottak a ráncok, ahogy az aláírt jelentést Budai elé tette.
- Négyes stádiumú vastagbélrákja volt. A rák már átterjedt a tüdejére és a májára is. Legfeljebb három vagy négy hónapja lehetett hátra. Nem értem, miért ölték meg.
Kovács Balázst közvetlen közelről lőtték fejbe a XIX. kerület szélén álló házában. A hatvankét éves férfi egyedül élt, felesége évekkel korábban meghalt, a lánya és a fia pedig már évek óta a saját családjával élt.
Budapest, Keleti pályaudvar, 2002.
Balogh Róbert holttestét a kalauz fedezte fel az egyik szerelvény első fülkéjében. Mivel a vonat még nem ért be az állomásra, gyorsan riadóztatta a mozdonyvezetőt és a Békéscsabáról érkező Alföld InterCity zárt vagonajtókkal érkezett meg a Keletibe.
